Sok évvel ezelőtt láttam a Mikvét először, akkor a férjemmel. Ez csak azért érdekes, mert ő rendszerint unja a darabokat, már a szünet előtt elkezd nyafogni azért, hogy menjünk haza. Pedig én sose megyek, még akkor sem, ha szenvedek, mert szerintem nem illik darabot otthagyni. Arra gondolok, hogy milyen lenne, ha a színpadon állva színészként azt látnám, hogy kevesebben jönnek vissza, mit ahányan kimentek a szünetre, és erre nem visz rá a lélek. A Mikve esetében ez fel sem merült. Az előadás szünetében arról beszéltünk, hogy milyen szörnyű, ha egy vallás megnyomorítja a benne élőket, és arról is szó esett, hogy a 21. században ezek az előírások betarthatatlanok. Nemrégiben újra megnéztem a darabot, ezúttal a barátnőmmel. Szegény Pap Vera meghalt, helyette Börcsök Enikő játszotta a zsidó női fürdő vezetőjét. Szerencsére az előadás most is hatott: nevettünk és gondolkodtunk.
Egy kicsit a történetről: egy mikvében játszódik a darab, ami egy zsidó női fürdő. A rituális fürdőt jellemzően négy dologra használják: a zsidó nők menstruáció utáni megtisztulására (a havi ciklus zárultával megfürdenek a mikvében, hogy megtisztuljanak a házaséletre), a zsidó férfiak spirituális megtisztulásukra, a betérés során a betérni szándékozó rituális megtisztítására addigi bűneitől, illetve a kóser konyha eszközeinek a tisztítására. Mivel a darabban női fürdőről van szó, itt csak az első mikvefeladat játszik: a házaséletre való megtisztulás. A darabban nyolc nő életét ismerhetik meg a nézők, egy cseh rendező, Michal Dočekal tolmácsolásában. Lehet rajta nagyokat nevetni, akár sírni is, közömbösnek maradni viszont nehéz, nem véletlen, hogy a Pesti Színház hat éve játssza töretlen sikerrel.
Shoshana, Börcsök Enikő, a mikve lelke, aki rendkívül szigorúan felügyeli a szabályos és zökkenőmentes működést. A látogató nők minden gondolatát ismeri, de ezek a mikve falai között maradnak, még a véleményét is megtartja magának, amíg meg nem érkezik az új kolléganő, Shira, Eszenyi Enikő személyében. Ő az, aki a mikve nyugodt életét hamar felfordítja, de ezt már az első beszélgetésből megtudja a néző, hiszen azért rúgták ki Shirát az előző munkahelyéről is, mert volt véleménye, és el is mondta azt. A nők jönnek-mennek, merítkeznek,
és lassanként kiderül, ki milyen körülmények között él otthon. Esti, Herczeg Adrienn, boldog házasságban él, jelenleg hat gyereke van, miközben nagyon szegények, de alig várja, hogy ismét együtt lehessen a férjével, persze tudja, hogy nemsokára ismét terhes lesz, hiszen fogamzásgátlót csak a rabbi engedélyével lehet szedni, de ehhez nyomós indok kell. Hindi, Igó Éva élete látszólag sínen van, egészen addig, amíg a darab végén el nem mondja, hogy egyetlen fia egy spermadonortól született, de erről még a férje sem tud. Chedva, Hegyi Barbara, egy sikeres és ismert politikus felesége, aki gyakran “elesik”, és gyorsan kiderül, hogy a látszólag beteg lánya sem véletlenül olyan, amilyen.
A darab végén éppen őket védelmezve tör ki a mikveforradalom, amikor az asszonyok összefognak azért, hogy a bántalmazó és gyötrő házasságából kimentsék Chedvát és Elishevát, Stefanovics Angélát. Tehila, Péter Kata, a menyasszony is kénytelen megmerítkezni a rituális fürdőben, pedig nemcsak nászéjszakát, de még férjet sem akar. A darab egyik legviccesebb színfoltja Miki (Réti Adrienn), aki csak azért jön el a mikvébe, hogy újra szexelhessen a hirtelen ortodox zsidóvá avanzsált férjével.
Szerelem, bántalmazás, öngyilkosság, rejtélyes halál, válni akaró asszony és rendíthetetlennek hitt jellemek rajzolódnak ki a darabban, hogy aztán a végén egy egészen meglepő fordulattal, egy igazi kommandósfilmbe illő jelenettel záruljon. Hogy mi a vége? Az kinek-kinek a képzeletére van bízva, az én verziómban győznek a nők, és megdőlnek a bigott vallási rítusok. Addig is megtartom magamnak a történet részleteit, aki szeretne jól szórakozni, miközben cikáznak a gondolatok a fejében, és szívesen megy színházba, az nézze meg bátran, akár többször is. Esetleg kiváló karácsonyi ajándék is lehet egy jegy erre az előadásra, nemtől függetlenül.