A legtöbb indiai nagyvárosban a szerelmesek szabadon házasodhatnak. Vannak azonban olyan régiók, ahol még mindig a szülők választanak párt a gyerekeiknek. Az ősi szokások szerint a frigyre lépőknek érintetleneknek kell lenniük, de már nem sokan tartják ezt a hagyományt. A hindu vallásban nem elfogadott a válás, úgy gondolják, hogy az eskü az egész életre szól. Maga az esküvő pedig pazar ünnep, amely akár napokig is tarthat.
Indiában bordó ruhában, száriban házasodnak a nők. A szertartás előtt a menyasszonyt a barátnői szépítik, öltöztetik. Gyönyörű motívumokat festenek szinte az egész testére, a szimbólumoknak persze jelentésük is van: védik a menyasszonyt a negatív erőktől.
Ahogy számos kultúrában, itt is az örömapa adja át a vőlegénynek a lányát. Ez a rítus egyben szimbólum, hogy elfogadja a frigyet, és áldását adja rá. A tehetős hinduk nagy lakomákkal ünneplik a nászt. Számos szertartás övezi a lakodalmat, amelyeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak.
A férjes asszonyok hajára az esküvőkön szindur kerül, amelyet a párjuk rak a fejükre. A festett piros vonal jelzi, hogy a nő foglalt. A homlokon lévő piros pöttynek, a bindinek is ez a szerepe. Azt, hogy mikor házasodnak, nem hasra ütéssel döntik el. Az asztrológiának nagy szerepet hagyó kultúrában ugyanis a horoszkópok segítségével számítják ki hogy mikor a legideálisabb a nász. Persze azt már a házasság előtt kiolvassák a csillagokból, hogy összeillenek-e a pár tagjai.
