Az ókori kultúrák szexuális életével kapcsolatban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy állandóan orgiákon fetrengtek, szabadosan értelmezték a házaséletet és a nemeket, és úgy egyáltalán, semmi sem volt szent a számukra, ha örömszerzésről volt szó, nem ismertek tabukat. Nos, az igaz, hogy sok kérdésben másképp vélekedtek, mint napjaink társadalmilag elfogadott nézetei, és jóval kevésbé voltak szemérmesek, azonban ne gondolja senki, hogy Róma, Athén vagy Egyiptom egy nagy swingerklub volt.
Egyiptom – gátlástalan istenek
A régvolt kultúrák mindennapjairól pont annyit tudunk, amennyi az írásos emlékekben és képi ábrázolásokon fennmaradt. Ebből a szempontból Egyiptom nem kényeztet el minket, a görög és római gazdag, részletekbe hatoló ábrázolásokhoz képest jóval szegényebb erotikus forrásanyag maradt fent, és jellemzően azok is visszafogottabbak. Kevésbé a hétköznapi polgárokkal, sokkal inkább az uralkodók és istenek szexuális szokásaival foglalkoznak ezek az ábrázolások. Isteneik közül például Nathor, Geb, Nut és Ozirisz is gyakran jelenik meg gátlástalanul, rendszerint csőre töltött fallosszal. Az emberek közötti aktusokról alig néhány tíz rajz maradt fent, nagyobb részükön az úgynevezett “tergo”, azaz hátulról történő póz látható, ez azonban nem jelenti azt, hogy ez lett volna a kedvelt és elterjedt pozitúra; a kutatók arra következtetnek, hogy ez egy megalázó hatalomgyakorlást mutat be a partner felett. Erre utal az is, hogy ezen ábrázolásokon nem egy esetben mindkét fél férfi. Az egyiptomi ókori erotikus szövegekben történik utalás a fetisizmusra és a zoofíliára is, tehát feltehetően ők sem voltak szentek, “szerencséjük”, hogy erről kevés emlék maradt fent.
Görög poliszok – hedonizmus és orgiák
Hedonizmus és orgia. Mindkettő görög eredetű szó, ami sokat elárul az ókori Hellász mindennapjairól. Ezen két kifejezés filozófiája hatotta át az ókori görögök viszonyát a szexualitáshoz, a testi gyönyöröket keresték, a mennyiségcél miatt biszexuális formában. Ők már tudták, amit Woody Allen megfogalmazott néhány évezreddel később: “Ha biszex vagy, kapásból megduplázódnak az esélyeid egy szombat esti randevúra.” Kedvelték az orgiákba átcsapó lakomákat, a csoportos szexet. Egyik kedvenc elfoglaltságuk volt a bacchanália, ami Bacchus isten tiszteletére rendezett, természetesen orgiába fajuló szertartást takart.
A kor híres filozófusa, Diogenész egy alkalommal saját elmélete bizonyítására a piactéren nyilvánosan maszturbált. Azt kívánta szemléltetni a köréje gyűlteknek, hogy természetes szükségleteinket azonnal és nyilvánosan kell kielégíteni, máskülönben le kell mondanunk róluk, nehogy a rabjaivá váljunk.
A házasélet sem a ma elfogadott mederben folydogált akkoriban. A görög polisz polgárának leánya szűzen lépett frigyre, és a későbbiekben kizárólag a férje lehetett asszonyi vágyainak kielégítője. Ezzel szemben a férfiak teljesen nyíltan tartottak szeretőt, úgynevezett hetérát. Ez annyira elfogadott és természetes volt, hogy gyanúsnak, betegesnek tűnt, aki nem élt ezzel a lehetőséggel. A hetérák általában vonzó, művelt, a tudományban jártas hölgyek voltak, akiknek fenntartása nem volt olcsó mulatság, ezért státusszimbólumként is szerepeltek a módosabb polgárok köreiben. A görög férfiak tisztelték és megbecsülték a hitvesüket, teljesítették vele ágybéli kötelességeiket is, de a hetérájukba voltak szerelmesek, vele szerelmeskedtek, bujálkodtak.
Római Birodalom – rabszolgák és pederasztia
A Római birodalom rengeteg tárgyi, írásos és képi emléket hagyott az utókorra, gondoljunk csak például Pompejire, ahol a láva kivételesen jó állapotban konzerválta a polgárok hétköznapjainak eseményeit, így a szexuális szokásaikat is. A Római Birodalom határain belül a törvény és a közerkölcs védte a szabad nőt, ám a rabszolgákkal és prostituáltakkal szemben minden megengedett volt a ház urának. A családfő nagy szabadságot élvezett Rómában, rendszerint asszonya támogatásával. A szex nem számított tabunak, az életnek éppen olyan részeként tekintettek rá, mint az evésre, azonban korlátokat ők is ismertek és betartottak, általában az intim szférához tartozott a szexuális élet.
A római társadalmat kétségkívül a férfiak uralták, akik “legálisan” négyféleképpen élhettek szexuális életet: férfi és nő egymás iránt érzett vonzódása révén, pederasztiával, vagyis felnőtt férfi és kamaszkorú fiú közötti kapcsolattal, prostituálttal, illetve szolgákkal. A két felnőtt férfi közötti szexuális kapcsolatot elítélték. Szigorú szabályok csak a vérfertőzés elkerülésére vonatkoztak. A hivatalos társadalmi rend szerint monogámia volt érvényben, ám teljesen elfogadott volt a poligámia is, egy tipikus római házban a feleség együtt élt akár több ágyassal is. Utóbbiaknál csupán a betöltött 12. életév volt szempont. Érdekes módon a hosszú hajat a fiúknál “szakmai jelként” értelmezték, és egy római polgárnak nem kellett szégyellnie, ha egy hosszú hajú rabszolgája iránt érzett szerelmet. A szabadnak született gyermekkorúakkal szemben szigorúan büntették az ilyesmit, ám a szolgák esetében elnézték a pederaszta homoszexuális kapcsolatokat.
India – a Káma-szútra közös gyönyöre
Amikor a teremtőként és pusztítóként is számon tartott Siva isten a Kaliásza-hegyen négyezer évig tartó szerelmeskedésbe kezdett kedves nejével, Párvatival, az egyik kíváncsi szolgálójuk megleste őket, és az embereknek adta mindazt a szexuális tudást, amit látott. Ez a könyv lett a szútrairodalom híres gyöngyszeme, a Káma-szútra, a szerelem művészetének tankönyve. A Káma-szútra úttörő volt a maga korában abból a szempontból, hogy bár az ókori indiai társadalomban a nők alárendelt viszonyban voltak a férfiakkal szemben, ez a könyv mégis valamennyi tanításával a legtökéletesebb közös gyönyört célozta.
Az indiai kultúrában a fallosz isteni szimbólumként jelent meg, a lányok és asszonyok ilyen alakú medállal ékesített nyakláncot viseltek mintegy talizmánként, amely megvédi őket a rontástól, bűbájtól és betegségektől. Gyakran sírköveken, a házak kapuján, de a hajók orrán és a katonák pajzsán is feltűnt a félreérthetetlen jel.
Érdekes, közös jellemzője az ókori társadalmaknak, hogy csodálták a hermafroditákat. Az indiaiak például Siva istent is így ábrázolták. A hermafroditák legendája szerint Hermész és a gyönyörű Aphrodité gyermeke, a daliás Hermaphroditosz fiúnak született, ám a Halikarnasszosz környékén lévő tó nimfája, bizonyos Szalmakisz beleszeretett, és amikor a fiatalember megmártózott a vízben, a nimfa körbefonta a testét, soha többé nem engedte el, és így éltek tovább egyesülve, férfi és női nemi szervvel is megáldva.
