Cobra 11
Évadok száma: 41
Megnézett epizód: 39. évad, 2. rész
Én ezt nem értem. Hogy tarthat egy tévésorozat a 41. évadnál, ha csak 1996-ban, azaz 21 éve indult? Az biztos, hogy nem kell különösebben megerőltetnie magát annak, aki meg szeretne nézni egy részt, ugyanis az RTL Klub és kábelcsatornái folyamatosan műsoron tartják a német televíziózás csúcsát jelentő Cobra 11-et. Komolyan nem értem, hogy két évtized alatt hogy nem láttam egyetlen epizódot sem belőle, mert amúgy nem tartozom azok közé, akik a tévében csak a Mezzót nézik.
Körzetük az autópálya. Ellenfeleik gyorsak és veszélyesek. Bűnözők határok nélkül. Minden bevetés életveszélyes a Cobra 11 emberei számára.
Ezt a bevezetőt azért már így is többször hallottam a kelleténél. Valami garázsban kezdünk, ahol egy bőrkabátos török zsaru egy kiszőkített hajú német kolléga társaságában beszélget autókról meg az utóbbi autószerelő öregéről. Vágás, már az autópályán vagyunk egy rabszállítóban, ahonnan egy baleset után – amiben rutinszerűen törik a német autóipar remekeit – kiszabadulnak a jómadarak. Két emberünk kifarol a garázsból és már a rosszfiúk nyomában vannak, akik túszokat ejtenek egy buszon – köztük a kiszőkített német egy rokon kislányát is, hogy legyen valami személyes szál. A rosszfiúkat onnan lehet megismerni, hogy kislányokra vicsorognak, mert itt ilyen finom karakterábrázolásban utaznak. Ezután a túszejtős akcióthrillerek összes kliséjének szorgalmas felmondása következik. Az epizódot nézve úgy éreztem magam, hogy az alkotók egyfajta autópornóként tekintenek a Cobra 11-re, ahol a sztori és a karakterek csak arra szolgálnak, hogy kitöltsék az űrt két autóbaleset látványos és persze lassított bemutatása között.
Következtetés:
Mivel az epizódok nem függnek össze egymással, nem néztem ki úgy a fejemből, mint Sly, amikor először szembesül a jövő Amerikájával A pusztítóban, de az, hogy értettem a történéseket, még nem jelenti, hogy élveztem is. A két főhős karaktere annyira érdektelen volt számomra, hogy akár két mosogatórongyért is tudtam volna ilyen intenzitással szorítani, de ez biztos csak azért van, mert ez az első rész, amit láttam.
A Grace klinika
Évadok száma: 13
Megnézett epizód: 13. évad, 22. epizód
A Grace klinikával kapcsolatban odáig jutottam, hogy ez az a sorozat, amiben Katherine Heigl szerepel, de az új részt nézve gyorsan kiderült, hogy a tudásom nem éppen up to date. Azt azonban egy rész alapján is meg tudtam állapítani, hogy valahogy így képzelik el a pornófilmekben a kórházakat: mindenki mindenkivel flörtöl, folyamatosan a szexről beszélgetnek, és ha a szereplők egy kicsit merészebb ruhákat viselnének, akkor könnyen azt hihetnénk, hogy a következő pillanatban egymásnak ugranak egy műtőasztalon egy orgia erejéig.
Az egyik dokinő azzal van elfoglalva, hogy megszabaduljon a lakótársnőitől estére, amikor átjön a pasija, két doktornő totál kikészül attól, hogy egy komplikált szülés miatt elmarad náluk az esti szex, egy beteget pedig azzal hoznak be, hogy egy egy éjszakás kaland közben kis híján kinyírta magát, amikor a sötétben leesett a lépcsőn.
Amúgy haldoklik egy tumor miatt, és az a célja, hogy a haláláig annyi pasival lefeküdjön, amennyivel fizikailag csak lehetséges. Azért a szexuális és szerelmi életük közben szerencsére néha gyógyítanak is, bár ezekben a részekben még annyi szakmaiság sincs, mint egy tetszőleges Vészhelyzet epizódban volt annak idején. De legalább az esetek változatosak és izgalmasak. A Grace klinika legzsepiszaggattóbb jeleneteit itt gyűjtöttük össze.
Következtetés:
Bár egy rész bőven kevés ahhoz, hogy megismerjem egy ekkora kórház népes alkalmazotti gárdáját, és egyáltalán nem igazodtam el a ki kivel kavar tengelyen, a bemutatott orvosi esetek voltak annyira eredetiek és érdekesek, hogy a sorozat ennek hiányában is lekössön.
Castle
Évadok száma: 8
Megnézett epizód: 7. évad, 22. rész
“Ó, Castle, megöltek valakit!” – mondja unott arccal a főszereplő nyomozónő, és így legalább megtudom, hogy a Castle a címét a főszereplője nevéről kapta, valamint azt is, hogy ez nem az a sorozat, ahol majd különösebben izgulnom kellene a nyomozás végkimenetele miatt. A Cobra 11-el ellentétben itt legalább nagyon is törődnek a karakterekkel, bár ez kimerül a két főszereplő közti ártatlan csipkelődés kimaxolásában. Az epizód egy tévéstúdióban játszódik, és az elhunyt egy híres tévés producer, de a Castle-t nézve azzal nem lehet vádolni az alkotókat, hogy nagyon be akarnák vonni a nézőt a rejtély megoldásába. Végig olyan érzésem volt, hogy a sztori helyett igazából azt látnám, hogy valaki elmeséli nekem, miről szól ez az egész. Minden szereplő hangosan kimondja minden gondolatát, és nyomozás helyett csak szöveges összefoglalókat kapunk arról, hogy mi történt, illetve mi történhetett. Ez a része
nagyjából tényleg annyira izgalmas, mint amikor egy haverod a bárban egy pohár fröccs mellett elmeséli neked, hogy miről szólt pontosan az a krimi, amit a hétvégén kiolvasott.
Az meg már csak a hab volt a tortán, amikor a játékidőből teljes két percet szántak arra, hogy Carly Rae Jepsen elénekelhesse egy színpadon az I Really Like You című slágerét, amire Castle és Kate lelkesen táncoltak. Krimibe ágyazott videoklip? Mi a nyavalya ez?
Következtetés:
Ha nem tévedek, a Castle-t a legtöbb néző azért követi figyelemmel, mert a két főszereplő, Nathan Filion és Stana Katic közti kapcsolat alakulása érdekli, nem pedig az újabbnál újabb bűnügyek. Tudják ezt az alkotók is, ezért nem erőltetik meg magukat a sztorikkal, egyszerűen csak bíznak a színészeikben. És úgy tűnik, olykor ennyi is elég. Legalábbis nyolc évadra, ugyanis az ABC tavaly elkaszálta a Castle-t.
NCIS – Tengerészeti Helyszínelők
Évadok száma: 14
Megnézett epizód: 14. évad, 6. rész
Hogy lehetséges, hogy egy tengerészeti helyszínelőkről készült sorozat már a tizennegyedik évadánál tartson?
Ha nekem kéne tengerészettel kapcsolatos bűnügyeket kitalálnom, akkor hat rész után valószínűleg sírva könyörögnék azért, hogy kiléphessek a munkahelyemről, és elmehessek Éjjel-nappal Budapest epizódokat gépelni
, de nyilván nem én dolgozom Hollywoodban, hanem ők. Tudom, egészen bizarr, hogy 14 évad alatt egyetlen epizódot se láttam az NCIS-ből, de a hagyományos Helyszínelőkből megnéztem úgy hármat, és már akkor is azt éreztem, hogy láttam az összeset. A kiválasztott epizód egy elrabolt csajjal kezdődik, aki egy sötét pincében egy súlyzóval veri agyon elrablóját. Mi köze ennek a haditengerészekhez? A kérdés jogos: annyi, hogy a csaj amúgy náluk dolgozik, már amikor nem épp elrabolt áldozatként lebzsel egy pszichopata ukrán pincéjében. A nyomozás persze nem új A bárányok hallgatnakként folytatódik, hanem valami pénzügyi manipulációs, csalós marhaságként, ami nagyjából annyira érdekes, mint egy jól felépített reklámblokk: el lehet nézni, de minek? Ha legalább a nyomozók figurái érdekesek lennének… Itt azonban csak annyit tudok meg róluk, hogy az egyikük szeret a társainak rondábbnál rondább ajándékokat kötögetni, egy másik meg azzal van elfoglalva, hogy eltűnt a levelezése.
Következtetés:
A “negyven perc alatt daráljunk le egy bűnügyet, ahol győz a jó, a bűnöst elkapják, mi meg mehetünk csicsikázni” jellegű esti sorozatok iskolapéldája, az eredetiség legkisebb jele nélkül. Bármikor be lehet kapcsolódni, és ugyanolyan érdektelen lesz, mintha már az első rész óta követnénk, ez azonban a nézőket nem zavarja annyira, lévén az NCIS máig az egyik legnépszerűbb tévésorozat a világon. A tévén keresztül is éreztem azonban az írók izzadtságszagát, hogy olyan bűntényeket találjanak ki, amik valahogy a tengerészethez köthetők.
Modern család
Évadok száma: 8
Megnézett epizód: 8. évad, 12. rész
Be kell vallanom, a sitcomok előre programozott műröhögéseivel ki lehet kergetni a világból, így amikor a Modern családot nézve ráeszméltem, hogy itt nem élnek ezzel az olcsó trükkel, rögtön nagy kő esett le a szívemről, és már akkor szimpátiát éreztem a széria iránt, amikor még nem sok okom volt rá. Amúgy
korábban nagyjából annyit tudtam róla, hogy ez az a sitcom, amiben Al Bundy újra kapott maga mellé egy rém rendes családot, csak az előzőnél sokkal mutatósabb feleséggel.
Amúgy a műröhögések elmaradását leszámítva nagyjából abban fedeztem fel még némi újdonságot, hogy a szereplők időnként a realityk stílusában direktben a kamerába beszélve mondják el az épp aktuális gondolataikat a rész történéseiről. Nem egy nagy was ist das, de legalább megtöri a sitcomok egyhangúságát. Az általam kifogott epizódban a történések a Valentin nap körül forogtak, és ezt a sorozatot sem a realizmus vezérli a konfliktusok kitalálásakor, lévén ezeket olyan helyzetek okozzák, mint hogy Al Bundy kisfia az anyukája szexi fehérneműit adja ajándékba a suliban a tanárnőjének és az egyik osztálytársnőjének, vagy az, hogy ki küldözget névtelenül virágot az egyik szereplőnek. Húsz perc kevés volt ahhoz, hogy megismerjem ezt a családot, és sokszor azt se tudtam, hogy milyen kapcsolatban is állnak egymással, de a jól kiválogatott szereplőgárda miatt azért részben így is működött a dolog: a szám széle olykor mosolyra húzódott.
Következtetés:
A jó szereplőgárdán kívül egy rész alapján nehéz volt eldöntenem, hogy mit tud még ez a sitcom, amit ne tudna bármely húsz véletlenszerűen kiválasztott társa is, de húszperces agyzsibbasztásnak éppenséggel megfelel.
