Két év után végre tojást rakott és sikeresen ki is költötte azokat a Szegedi Vadaspark két tarvarjúpárja, az egyik fészekben két fióka nevelkedik, míg a másikban egy. Ezek a madarak a Vadaspark legkülönlegesebb és a legveszélyeztetettebb tollas lakói közé tartoznak, immár oszlopos tagjai a fajtamentő programnak. A Szegeden élő 9 felnőtt tarvarjú a mormotákkal osztja meg a kifutót, ahol az éles szemű látogatók már ki is figyelhetik a pelyhes fiókákat a sziklafalra épített fészkekben.
Szegedi tarvarjúfióka – fotó: Szegedi Vadaspark, Endrédi Lajos
A tarvarjú csak nevében varjú, bármennyire is színpompásan csillog fekete tollazata napfényben. Igazából az íbiszek közé tartozik, egykor Európában is előfordult. Ez volt az első állat, amely hivatalos védelmet élvezett a történelem folyamán: 1504-ben Leonárd salzburgi érsek hozott rendelkezést a madarak védelmére. Igaz kevés sikerrel, mert az Alpokból eltűnt a tarvarjú, csakúgy, mint Dél-Európából, majd a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos országában is kipusztult. Végül már csak Marokkóban, Szíriában, Törökországban és talán Irakban maradtak fenn kisebb, elszigetelt populációi.
Ma is a vadászat jelenti a legnagyobb kihívást a tarvarjaknak, amik csigákkal, rovarokkal, pókokkal, földön fészkelő madarakkal és kisemlősökkel táplálkoznak. Ezek a kecses madarak egész életre választanak párt, a tojásokat együtt költik ki, és a fiókáikat is közösen nevelik.
