Bizarr, undorító, beteges. Leginkább ezek a gondolatok ébrednek az emberek többségében, ha kitömött állatokat látnak, pláne, ha azok nem hagyományos pózban jelennek meg.
Pedig maga a preparátori munka komoly szaktudást igényel, és évszázados hagyománya van. A huszadik század közepéig ez volt a természetrajz tanulásának egyetlen módja, és a 19. század végén minden természetrajzi múzeum óriási mennyiséget szerzett be preparált állatokból, hogy minél szélesebb tudást mutathasson be a jövő nemzedékének. De a kitömött állatok elkészülésének nem csak tudományos célja volt: bizony a rendes úri házaknak is alapfelszerelése volt egy-két trófea a falon és egy kitömött róka vagy gazella (pénztárcától függően) a szalonban, sőt gyakran a szeretett kutya vagy házi cica is erre a sorsra jutott.
A kitömött állatok divatja azonban már egy ideje leáldozott. A mai ifjúság unja a múzeumban járva a vitrin mögött felsorakoztatott kopottas rókákat és medvéket, a tudományos munkához sincsen már rájuk szükség.
Fotó: Sarina Brewer Instagram
Feltörekvőben van viszont egy újfajta divat: a kiméra taxidermia, amikor a preparátorok az elhunyt állatokra csak mint egyfajta alapanyagra, ihlető forrásra tekintenek – és furcsa, újfajta lényeket hoznak létre a segítségükkel.
Vannak, akik odavannak az új trendért: képzőművészeti múzeumok, magánemberek, éttermek, tetoválószalonok egyaránt komoly pénzeket adnak érte. És bár szeretnének, igazából az állatvédők sem találnak fogást rajta, a művészek ugyanis mindig hangsúlyozzák: csak és kizárólag természetes módon elhunyt állatok tetemeit használják fel a munkájukhoz, ezért állatkereskedésekkel, állatkertekkel, állatfarmokkal és persze olyan erdőjáró vadászokkal állnak kapcsolatban, akik összegyűjtik számukra az út szélén talált, kocsik által elgázolt tetemeket. Ők azt mondják, a munkájukkal senkinek nem okoznak fájdalmat – inkább új, magasabb rendű életet adnak az amúgy is elhullott állatok megmaradt maradványainak. Ettől persze még a végeredmény nem mindenki szája íze szerint való…
1. Sarina Brewer – aki mitológiai lényeket kelt életre
Fotó: Sarina Brewer Instagram
A fiatal preparátorlány egyetemistaként kezdett el érdeklődni a furcsa természeti anomáliák iránt: az összenőtt ikrek, a fej, láb nélkül született állatok foglalkoztatták a leginkább, és ilyen bizarr lényeket akart vásárolni saját gyűjteményébe – de hamar rá kellett jönnie: ezek a legdrágábbak. Olcsóbbnak tűnt hát, ha kitanulja a taxidermiát, ráadásul így nem kell többé keresgélnie: ha akar valamit, megcsinálhatja. Az első munkája egy kétfejű mókus volt, amelyet több hónapon át készített, de minden egyes darabbal rengeteget tanult a szakmáról. Legszívesebben legendás, soha nem volt lényeket szeret készíteni – a mesék, mitológiai történetek inspirálják, de a sci-fit is szereti. Elkészítette a szárnyas majmokat az Óz című meséből, de Chupacabrája is sok kriptozoológiával foglalkozó oldalra felkerült mint bizonyíték a szörny létezésére. A kecskefejű hal már teljesen a saját ötlete, ahogyan az agancsos csirke is. Legsikeresebb darabja a “gót griff”, amelyet egy sas és egy macska összerakásából készített (oroszlán híján) – ez a munkája megjelent a New York Times címlapján.
2. Juan Cabana – akinek a hableányait sokan igazinak vélik
Hableányokat több száz éve gyártanak a világon a hamisítók, a világ szinte minden “szörnymúzeumában” van belőlük legalább egy. Általában egy apró majom és egy hal összevarrásából készültek (bizonyítva, hogy a kiméra taxidermia egyáltalán nem újdonság). Juan Cabana sok szempontból nem követi a nagy elődök nyomait: hableányai nem szépek, barna, aszott a bőrük, hegyes a foguk, és gonosz tekintetük van. Elkészült munkáit azonban előszeretettel viszi ki a természetbe – egy tengeri sziklán vagy folyóparton, a nádasban fotózza le őket, majd ezeket a képeket lövi a netre. Nem csoda, hogy mindennap tucatnyi levelet kap, amelyben azt kérdik tőle: igaziak-e az általa fotózott lények.
3. Enrique Gomez de Molina – aki így tiltakozik a génsebészet ellen
Fotó: AFP
Kétfejű hattyú egy kecske testén, mókusfej egy rákpáncélon, szárnyas kígyó, tukánfejű őz. A művész által készített lények annyira szürreálisak, hogy nincs olyan legenda, amelyhez kötni lehetne őket – ám ő azt mondja: ha nem szabályozzuk a génsebészetet, előbb-utóbb mindegyik valóságossá válhat, és művészetének célja a figyelmeztetés: nem szabad beavatkozni a természet rendjébe. A tanulságot sajnos ő maga nem fogadta meg: nemrégiben letartóztatták, mert műveihez szigorúan védett állatok darabjait is felhasználta, ráadásul ezeket illegális úton szerezte be, így többéves börtönbüntetést is kaphat, ráadásul többmilliós büntetés is vár rá. A botrány azonban kicsit sem tett rosszat az üzletnek: műalkotásainak ára 15 millió forintnál kezdődik.
4. Lisa Black – aki robottá változtatja az állatokat
Az új-zélandi preparátor fogaskerekeket és számítógépdarabokat épít a kitömött állatok tetemeibe, és az eredmény valami bizarr, félig robot, félig élő teremtmény, amelyik néha egy felhúzhatós, organikus órához hasonlít, néha meg a Terminátor film legdurvább jeleneteit idézi, amikor már lemállott Schwarzenegger emberi arca, és maradt a világítós szemű robotfej. Van abban valami bizarr, ahogyan a felnyitható teknősből egy óramű kandikál ki, vagy amikor az őz szelíd szeme helyett egy fémszerkezetet láthatunk. Talán ez az emberiség jövője: az elektronikus műkezek, műlábak világa – és aminek az eltakarásához az állatbőr túlságosan is rövid. Mindenesetre van abban valami bizarr, amikor egy cuki, pelyhes kiscsirke hasa helyén fogaskerekek vannak, vagy egy krokodil hátából egy hatalmas kulcs lóg ki, amely szinte hívogat rá, hogy felhúzzuk.
5. Scott Bibus – aki a frászt hozza az emberekre a zombiállatokkal
Aki szereti a The Walking Dead sorozatot, az valószínűleg érti és élvezi Scott Bibus munkáit, ahol a kitömött állatok nem akarnak egy pillanatig sem élőnek tűnni: nála aztán folyik a vér ezerrel, félbetépett hörcsögeinek kilóg a bele, és bizony gyakran előfordul, hogy a kitömött kutyáknak hiányzik a felük. Pont olyanok, mintha egy szörny jó alaposan megcsócsálta volna őket. Amelyik mégis “él”, az dühös, támadó állásba helyezkedve mered az örökkévalóságba, szó szerint frászt hozva a nézőkre. Groteszk, ijesztő lények kerülnek ki a műhelyéből – de van az a vásárlóközönség, amelyik megőrül érte.
