Tökéletesen megkötött nyakkendő, öltöny, szolid elegancia. A szálloda, mint mindig, telt házas, általában 800 szállóvendégről gondoskodnak. Tibor felel azért, hogy minden olajozottan menjen, reggel hétkor érkezik a Corinthiába, és az utolsó centiig mindent ellenőriz, hogy a vendégek a lehető legtökéletesebb kiszolgálást kapják. Egyeztet az igazgatóval, minden panasz hozzá fut be, és azonnal intézkedik. Meskál Tibor a Senior Duty Manager, vagyis az ügyeletes igazgató. A VIP-vendégeket vagy ő, vagy az igazgató, vagy ketten együtt fogadják. És a feladatai mellett arra is van ideje, hogy a hotel történetét bemutató sétákat vezessen az érdeklődőknek. Kifogyhatatlan energiája 74 évesen sem apad, mosolyogva diskurál a vendégekkel, hol angolul, hol németül, hol pedig olaszul. Na meg persze magyarul, és mindenkinek jut egy mosoly is, természetesen a kollégáknak is.
“Én vagyok az utolsó mohikán!”
“1961. augusztus 20-án volt a Grand Hotel Royal ünnepélyes újranyitója, ekkorra újították fel a második világháború után ezt a patinás szállodát. Én ekkor kerültem ide pincérinasként, hiszen közben még tanuló voltam. Óriási megtiszteltetés volt itt dolgozni, hiszen csak a legjobbak kerülhettek ide, mert akkoriban ez a szálloda volt a legjobb az országban, talán egész Európában is. A Grand Hotel Royal egy intézmény volt, és ez nem túlzás. Akkoriban a 364 szobás szálloda 460 fős személyzettel működött, az elv ma is és akkor is ugyanaz volt: mindent a vendégekért.
A szálloda megnyitásának első napján a szegedi KISZ Bizottság dolgozói voltak az első vendégeink, dübörgött a szocializmus. Rengeteg művész szállt meg nálunk, ahogyan ma is: zenészek, színészek, művészek, világsztárok, és persze voltak politikai kongresszusok is. Eredetileg a millennium évében, 1896-ban nyitott meg a Grand Hotel Royal, akkor készült el az Országház kupolája, a Ferenc József híd, és ez volt Európa legnagyobb szállodája akkoriban. Persze, hogy nagyon büszke voltam, hogy egy ilyen patinás múltú helyen dolgozhatok. Szépen lépdeltem felfelé a ranglétrán, 1964-ben már szobafőpincér voltam.”
Innen indulnak a szálloda történetét bemutató séták
Meskál Tibor 1943-ban született Budapesten. A Fáy András Gimnáziumba, majd a Kölcsey Gimnáziumba járt, később pedig Sydney-ben szerzett felsőfokú vendéglátó menedzseri diplomát. Jelenleg a Corinthia Hotel Budapest ügyeletes igazgatója, emellett a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség szakmai zsűrijének tagja, az Euro és World Skills delegált szakoktatója, Scnitta Sámuel-díjas éttermi mester, Mester bártender, a Törley Pezsgő Rend lovagja, a 2012. Év Gasztronómusa, a Grand Hotel Royal Éttermesek Társasága Egyesületi Klubjának elnöke. Szabadidejében szívesen fotózik, főként fekete-fehérben szeret látni, gyakran úszik, de csak olyan medencében, ahol kevesen vannak, ezért akár vidékre is képes elutazni. Imádja az ázsiai konyhát, kedvencei a thai levesek. A legfinomabb étel, amit valaha evett, édesanyja paprikás csirkéje és paprikás krumplija. Nagy Fradi-szurkoló, a 74. születésnapjára a kollégái meglepték azzal, hogy a Fradi–Diósgyőr-meccsen ő végezhette el a kezdőrúgást.
Tibornak a hotel világa teljesen természetes volt, hiszen apai nagymamája 40 évig volt ruhatáros a Gellért Szállóban, ahol rengeteg időt töltött gyerekként. Imádott bemenni hozzá a forgóajtón, élvezte a nyüzsgést, már fiatalon magába szívta a szállodák eleganciáját.
“Welcome to the new world!” – mondta az olasz határőr
“1963-ban szó szerint valósággá vált Rejtő Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye, ugyanis egy kollégánkról azt hitték, hogy elkapta a fekete himlőt, ezért a szállodát lezárták, és mindenki, aki érintkezett a gyanús munkatárssal, vesztegzár alá került. Ez volt az egyetlen olyan eset, amikor nem vont maga után fegyelmit és kirúgást az, hogy az alkalmazottak és a szállóvendégek együtt töltötték az időt. Mivel mindenki úgy gondolta, hogy hamarosan mindnyájan meghalnak, ezért 3 hét folyamatos mulatság volt a vesztegzár mögött, miközben azt is meg kellett oldani, hogy a benn rekedt több száz fős személyzetet is elszállásolják. Amikor az egészről először hallottam, éppen egy csinos kolléganőmmel feküdtem otthon az ágyban, mert szabadnapos voltam, és anyukám kétségbeesetten rohant be, hogy Tibikém, érted jöttek!”
Így nézett ki a megnyitásakor a szálloda
Az egykori Royal Szálló: Az Erzsébet körúti Grand Hotel Royalt 1896-ban adták át, 364 szobájával sokáig Európa legnagyobbjának számított. A második világháború során a németek, 1956-ban pedig a forradalmárok foglalták el, és rendezték be itt főhadiszállásukat. Az épület mindkét alkalommal súlyos károkat szenvedett az orosz csapatok támadásaitól, helyreállítása több évet vett igénybe. Itt van az ország legnagyobb bálterme, amely egyben az első magyar mozi is volt: a mozgóképet feltaláló Lumière fivérek segítségével Párizs és London után ide hozták el harmadjára a találmányukat. A ’40-es évekig Royal Apolló filmszínház volt a neve, 1959-ben pedig Vörös Csillagként nyitott újra – immár a szállodától függetlenül, külön bejárattal. A mozit végül 1992-ben zárták be, nagyjából ugyanekkor az egész Grand Hotel Royal is elnéptelenedett. 1961-ben újították fel először, és 2003-ban ismét, ekkor már a Corinthia nevet kapta.
A bálterem volt a Vörös Csillag Mozi vetítőterme
“Szerelmi menekült voltam!”
A Köjál emberei érkeztek, és kivizsgálásra vitték Tibort, aki hetekre kórházi karanténba került. Szerencsére a férjezett kolleginát sikerült időben kicsempészni a házból, és éppen hazaért taxival, hogy a Köjált már ő is otthon fogadhassa, és a férje sem jött rá semmire. “Egyébként az egy szép szerelem volt, szívesen emlékszem vissza rá. Ahogyan a következőre is, ami alapjaiban változtatta meg az életemet. Egy holland hölgyvendégünknek vittem be a reggelijét, aki egy nagyon csinos nő volt. Délután háromkor egy kollégám segítségével távoztam a lakosztályából, és szerencsére a főnökeim nem tudtak meg semmit erről, mert azonnal botrány lett volna belőle.
Viszont egymásba szerettünk, és minden szabadidőmet vele töltöttem, amíg Budapesten volt. Amikor elutazott, úgy éreztem, hogy utána kell mennem, ezért befizettem egy útra Opatijába, innen pedig egyszerűen disszidáltam egy Rino nevű olasz fiatalember segítségével. Egy ideig menekülttáborban voltam, majd elkezdtem Olaszországban dolgozni, és gyorsan megtanultam olaszul is. Közben kiderült a holland szerelmemről, hogy befolyásos férje és két gyereke van, és esze ágában sincs velem élni. Haza nem jöhettem, mert nem akartan börtönbe kerülni, ezért az Ausztráliában élő nagybátyáimhoz mentem Melbourne-be, akiknek szerencsére pont volt egy éttermük, ezért ott kezdtem el dolgozni.”
Tibor így tanult meg angolul, és igyekezett elsajátítani az ausztrál mentalitást. A beszélgetésünk közben többször hangsúlyozta: nem politikai okokból hagyta el az országot, hanem egy szerelem miatt, mint ahogy egy szerelem kedvéért költözött haza is. Közel 30 évig élt külföldön, és mindvégig szállodákban dolgozott. Sosem adta öt csillag alá, csak luxushotelekben helyezkedett el a világ különböző pontjain. Sosem nősült meg, és nem születtek gyerekei, mert a házasságot és a családot röghöz kötöttségként élte volna meg. Helyette rengeteget utazott, sokat dolgozott, és nőket hódított meg, amerre csak járt.
“Amikor meguntam a nagybátyáim éttermét, akkor beadtam az önéletrajzomat Melbourne-ben a legjobb szállodákba, és egy hónap elteltével megérkezett az első ajánlat az Intercontinentaltól. Itt szolgáltam fel Marlene Dietrichnek is. Aztán Sydney-be költöztem, Tom Jonesnak, a Beatlesnek szolgáltam fel, majd 1973-ban az operaház nyitásakor főpincér lettem. Itt szolgáltam fel először az angol királynőnek és a komplett királyi családnak, mert a Sydney-i Operaház megnyitójára mindenki meg volt híva, aki csak számít a világban. Akkoriban a gombafrizura és a bajusz volt a divat, amit én is viseltem, az ázsiai barátnőim legnagyobb örömére. Imádták a bajszos férfiakat, mert az ázsiai fiúk nem voltak szőrösek. A főnököm viszont azt mondta, hogy így nem lehet az angol királyi családot kiszolgálni, ezért konszolidált frizura kellett, és a bajszomat is levágtam.”
Tibor összesen 30 éven keresztül élt külföldön, állandó lelkiismeret-furdalással azért, mert az édesanyját itthon hagyta. A három évtizedből 22 évet Ausztráliában töltött, 5 évet Londonban, 3 évet pedig a Bermuda-szigeteken. Végül egy szerelem újra visszahozta Budapestre.
“Megismerkedtem egy nagyon helyes magyar nővel Ausztráliában, akinek akkor már felnőtt fiai voltak, és éppen úton volt az első unokája. Ő akkor már 10 éve Ausztráliában élt, és nagyon vágyott vissza, én pedig sok jót hallottam az új Magyarországról. Ketten jöttünk végül haza 1996. májusában, egyébként azóta is együtt élünk, több mint húsz éve. Azonnal volt munkám: a Gundel Étterembe hívott Budai Gábor, ahol a külföldi szerviztechnikát és tapasztalatokat kellett átadnom a fiataloknak. Onnan az Intercontinentalba mentem, ahol 5 és fél évig voltam étteremigazgató.
A titkos vágyam mindvégig az volt, hogy újra a Royalban dolgozhassak, de 2002 helyett 2003-ban lett csak kész a felújítása, ezért még a Gellértben is dolgoztam egy évig rendezvényigazgatóként. Ott, ahol felnőttem, ahol a nagymamám 40 évig volt ruhatáros. Elképesztő élmény volt, de a kör akkor zárult be, amikor a már Corinthia Hotel Budapestnek nevezett Grand Hotelbe kerültem vissza ügyeletes igazgatóként. Innen azóta nem mozdultam, úgy érzem, mindig ide vágyakoztam vissza. Végre ott vagyok, ahová mindig is kerülni akartam. Abban a házban lakom, ahol felnőttem Budán, ez az apai örökségem, édesanyám halála után az unokatestvérem segített megőrizni és gondozni az épületet. Azt hiszem, minden így van jól, ahogyan van. És szeretnék még sokáig dolgozni a szállodában, mert ez egy igazi szerelem az életemben!”
Néhány híresség, akiknek Meskál Tibor szolgált fel:
- II. Erzsébet – vele háromszor is találkozott
- Mihail Gorbacsov – nagyon közvetlen embernek tartja a politikust
- Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának egykori elnöke rendkívül tartózkodó volt
- Marlene Dietrich
- Frank Sinatra
- Ike és Tina Turner
- Ian Anderson, a Jethro Tull zenekar frontembere
- az iráni sah, aki desszertként egyszerű fagylaltot kért
- Mindszenty József bíboros, aki megáldotta őt
- Diana hercegnő – nagyon kedves volt
- Donald Sutherland
- Jean Reno
- Gérard Depardieu
- José Carreras
- Pink
