A Baltimore-ban található Johns Hopkins University pszichológiai karának kutatói ugyanis arra kíváncsiak, hogyan befolyásolja a vallásos gondolkodást egy ilyen transzcendentális élmény.
A kísérlet során a különféle vallási hátterű résztvevők két nagyobb adag pszilocibin nevű pszichoaktív anyagot kapnak majd. Ez a hatóanyaga a jellemzően színes vizuális hallucinációkat okozó, úgynevezett varázsgombáknak.
“A pszilocibin hatásáról szóló beszámolókban gyakran fordulnak elő hasonló misztikus élmények” – magyarázta a Guardian című brit lapnak adott interjújában a kutatásban részt vevő dr. William Richards, a Johns Hopkins University pszichológusa. “Ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy ez érdekes – ha nem értékes – lehet a papság számára.”
A kutatók arra is választ szeretnének kapni a kísérlet segítségével, hogy a varázsgomba hatóanyaga által okozott transzcendentális élmény hatására a vallási elöljárók hatékonyabbak és magabiztosabbak lesznek-e a munkájukat illetően, illetve hogy mennyire változik a vallással kapcsolatos hozzáállásuk.
Bár a legtöbb szervezett vallás jellemzően tiltja a különféle, kábítószernek minősülő anyagok használatát, a kutatóknak sikerült már katolikus, ortodox, presbiteriánus és zen buddhista vallási vezetőket találni a kísérlethez, emellett több rabbi is jelezte már részvételi szándékát. A kutatóknak most már csak egy muszlim imámot és egy hindu papot kell meggyőzniük, hogy csatlakozzanak a kutatáshoz.
Az önkénteseket a kísérlet előtt orvosi és pszichológiai vizsgálatoknak vetik alá, majd ha mindent rendben találtak, két alkalommal adnak majd nekik nagyobb adag pszilocibint egy-egy hónap szünettel.
A spirituális utazásra a New York University és a Johns Hopkins campusain kerül sor, nappalinak berendezett szobákban, két segítő részvételével. Az önkéntesek a hatóanyag bevitele után kényelmes kanapékon heverésznek majd, a spirituális utazás fokozása érdekében pedig szemfedőt viselnek, és fejhallgatókon vallásos zenéket hallgatnak.
“Annyi utasítást kapnak majd, hogy adják át magukat a helyzetnek, és igyekezzenek minél jobban megélni az élményt” – magyarázta Richards. “Vannak már olyanok, akik átestek a kezelésen, és eddig mindenki nagyon fontos és értékes élményeket szerzett. Senki sem zavarodott össze tőle, és senki sem mondta, hogy megbánta volna a részvételt.”
A vizsgálatokat követően részletesen elemzik majd az eredményeket, egy év elteltével pedig újra beszélgetnek majd a résztvevőkkel, akiknek a személyazonosságát bizalmasan kezelik.
“Egyelőre még korai az eredményekről beszélni,de általánosságban elmondható, hogy az élményt követően a legtöbben mélyebben megélik és értékelik saját vallási hagyományaikat” – tette hozzá Richards. “A régi, »halott« dogmák megelevenednek számukra, és rájönnek, hogy nagyon is hisznek abban, amiről beszélnek.”
A kutatók azt is megfigyelték, hogy azok, akik már túl vannak a kétalkalmas kezelésen, elfogadóbbak lesznek más vallások képviselőivel szemben; kevésbé ragaszkodnak saját dogmáikhoz, inkább a több vallásban jelen lévő univerzális igazságokat helyezik előtérbe.
“Ebben a transzcendentális állapotban sokan olyan tudati szintre kerülnek, amely univerzálisnak tűnik” – mondta Richards. “Egy jó rabbi például felfedezheti Buddhát saját magában.”
A hallucinogének és a vallás kapcsolatát korábban már vizsgálták a Harvard híres “Nagypéntek-ísérletében“. A résztvevők akkor pszilocibint kaptak, mielőtt részt vettek volna a húsvéti miséken, hogy megvizsgálják, az élmény mennyiben módosítja a liturgiával kapcsolatos élményeiket. A mostani kutatás azonban az első, amelyben különböző vallásokhoz tartozó vezetőket vizsgálnak.
A Johns Hopkins egyetem kutatói azok közé a tudósok közé tartoznak, akik szerint az olyan pszichedelikus szereket, mint a pszilocibin, az LSD vagy az ecstasytabletták hatóanyagaként is ismert MDMA, érdemes lenne alkalmazni a pszichiátriai kezelések során. A pszilocibinről például már kimutatták, hogy rendkívüli hatékonysággal képes enyhíteni a végstádiumú rákos betegek szorongásait, míg más kutatások azt vizsgálják, hogyan lehetne alkalmazni a pszichoaktív szert a poszttraumás stressz, a súlyos depresszió vagy az alkoholizmus kezelésére.
Ben Sessa, az Imperial College London klinikai pszichiátere hangsúlyozta, hogy a hasonló vizsgálatok értékelése során fontos túllépni a tényen, hogy sok országban tiltott, kábítószernek minősülő anyagok alkalmazásáról van szó, és inkább arra kellene fókuszálni, hogy a kísérletek a legmodernebb idegtudományi módszereket alkalmazzák.
“Nekem az az egyik álmom, hogy valamikor, valószínűleg jóval az után, hogy én már meghaltam, az ilyen szereket aktívan használják majd a papneveldékben és a rabbinikus képzések során” – mondta Richards, aki a XX. század hatvanas éveiben kezdte tanulmányozni a pszichoaktív anyagokat. “Miért ne lehetne megadni annak a lehetőségét, hogy a spirituális tudatállapotot mélyebben felfedezzük és átéljük, ráadásul mindezt legálisan tegyük?”