„A Terápia forgatása nemcsak színészi, hanem sportolói teljesítmény”

TóCsa | Fotózta: Vadnai Szabolcs | 2017. Szeptember 12.
Balsai Móni katonai kiképzéshez, Mácsai Pál sportolói teljesítményhez hasonlítja a Terápia forgatását, pedig külső szemmel csak azt látjuk, hogy ül két ember a kanapén, és beszélgetnek. Minden idők egyik legkülönlegesebb magyar sorozata a harmadik, egyben befejező évadához érkezett az HBO-n, mi pedig kifaggattuk Mácsai Pált, Schell Juditot, Balsai Mónit és két rendezőt arról, amit a lezárásról tudni kell.

A Terápia a végéhez érve minden korábbi évadnál hazaibbá vált. A zárásban látható öt szálból kettő teljes mértékben a magyar írók kreativitását dicséri, és a maradék hármat is úgy átalakították, hogy sokszor alig ismerünk rá az izraeli és az amerikai sorozatalapra. Míg Amerikában például a főszereplő egyik páciense egy ötvenes éveiben járó, indiai férfi volt, aki a felesége halála után a fiához és menyéhez költözött az Egyesült Államokba, ahol képtelen volt a beilleszkedésre, addig a hazai változat egy felesége halála után Budapestre költöző, hetvenes éveiben járó, erdélyi tanárembert vonultat fel, ami azért jelentős különbség. A harmadik évad premierjéhez közeledve az HBO sorozatának két új sztárjával, a Dargay András új terapeutájaként bemutatkozó Balsai Mónival, az energiavámpír férje által kiszipolyozott háziasszonyt alakító Schell Judittal, valamint magával Dargay Andrással, vagyis Mácsai Pállal ültem le beszélgetni, és két rendező, a Balsai Móni részeiért felelős – és éppen az első nagyjátékfilmjén dolgozó – Nagypál Orsi, valamint a Schell Judit epizódjait jegyző Schwechtje Mihály is besegített.

Nagypál Orsolya és Schwechtje Mihály (Fotó: Vadnai Szabolcs)

Mácsai: „Ami érdekes, elmondtuk”

A Terápia harmadik évadának már a posztere is bátran hirdeti, hogy befejező évadról van szó. Ez valahol természetes is, lévén az amerikai sorozat is három évadot élt meg, pedig belegondolva végtelen számú pácienst kezelhetne Dargay az otthonában kialakított rendelőjében. Mácsai Pál ezzel nem igazán ért egyet.

Mácsai Pál kék szeme miatt bukta majdnem a Terápia főszerepét (Fotó: Vadnai Szabolcs)

Ez nem szappanopera, amit a végtelenségig lehet nyújtani, hanem egy dramaturgiailag zárt sorozat. Ami érdekes ebben az emberben ebben az életszakaszban, azt felderítettük, elmondtuk

– meséli az ország legismertebb pszichológusa, aki annak idején kis híján majdnem lecsúszott a szerepről pusztán amiatt, mert kék szempárral áldotta meg a teremtő. „Nézték a próbafelvételeket az HBO-nál, és bár a többi stimmelt, a tekintetem hűvösebb volt annál, mint amire gondoltak. Kevés segítőkészséget láttak benne, mert kék… Ezen volt egy nagyobb vita, mint utóbb megtudtam.” Ma már szinte képtelenség elképzelni Dargay szerepében bárki mást, mint Mácsai Pált. Amikor arról kérdezem, nem félt-e attól, hogy egy ennyire ikonikus szerep beskatulyázhatja őt, elmondja, hogy ha kellően nyitott rendezővel találkozik, akkor az úgyis átlát a szerepen. „Dargayval sok mindenben vagyok fedésben, de nem azonos velem. Enyedi Ildikó is látta ezt, aki ugyan Dargayként rendezett, de adott egy kis szerepet a Testről és lélekről című filmjében is, pedig ott dörzsölt nyomozót játszom, nem pedig egy öngyötrő alakot.”

Az írókkal kezdődik minden

Egy Terápia-évad készítése mindig az írók kiválasztásával, és a forgatókönyv megírásával kezdődik. Az HBO-ban a harmadik évad 800 oldalas forgatókönyvmonstrumán nagyjából másfél évig dolgoztak, és csak azután kezdtek rendezőket keresni a projekthez, miután elégedettek voltak az eredménnyel. Persze az ekkor készen álló forgatókönyv még nem szent és sérthetetlen, hiszen a rendezőkkel való konzultációk során is sor kerülhet változtatásokra, és különösen érzékeny fázis az, amikor a színészek először olvassák fel a szöveget az olvasópróbán.

A Schell Judit által alakított Krisztina eleinte nagyon zárkózott, és csak fokozatosan nyílik meg (Fotó: Vadnai Szabolcs)

Ahogy Schell Judit fogalmaz: „Az olvasópróbákon a szövegek mondhatóságán és az értelmén csiszolunk egy picit.” Viszont az a szöveg, amely átment az olvasópróbákon is, már csak nagyon indokolt esetben változtatható meg a forgatáson. A Gigor Attila és Enyedi Ildikó mellett feltűnő Nagypál Orsi és Schwechtje Mihály nem utolsó pillanatban beugró bérrendezők, az HBO számított a véleményükre és a kreativitásukra az előkészítés szinte teljes szakaszában, például a casting során is. „Minden szerepre három nevet adunk le. Felrakunk egy menüt, hogy kiket szeretnénk megnézni, és ha ezekből senki nem válik be, akkor újabb sor áll fel egészen addig, amíg meg nem találjuk az emberünket. Két-három hónapot töltöttünk ezzel. Elég komoly sessionöket csináltunk, minden színésszel másfél-két órán át folyt a meghallgatás – mesélik. – Az elejétől kezdve megbeszéltük, hogy ez minden eddiginél sötétebb évad lesz, és ez mindenre kihatott.”

Az ördög a részletekben rejlik

Külső szemmel a Terápia forgatása nem tűnik nagy megfejtésnek, hiszen nem történik más, csak két ember beszélget egymással a kanapén. Csakhogy ez az egyszerű alaphelyzet számtalan buktatót tartogat, és mivel a néző egyfolytában erre a két emberre és a környezetükre figyel, minden részletnek hibátlannak kell lennie.

„Az itt ábrázolt lelki helyzetek rétegzettek és bonyolultak, és rendezőként kihívás ezt ábrázolni. Van egy lelki dinamikája, hogy melyik szereplővel éppen mi történik a sorozatban, és nekünk rendezőként ezt kell ritmizálnunk.

Ez a ritmizálás már a színészi instrukcióknál is megjelenik, a vágásnál és a plánok megválasztásánál pedig egyenesen ez a legfontosabb. Egy ennyire intim történetben nem mindegy, hogy mikor mutatom közelről egy szereplő arcát, és mikor távolabbról. Ezeket nagyon tudatosan kitaláljuk minden epizódnál, és már az előkészületekkor rengeteget szöszmötölünk velük, aztán a vágásnál sokszor az egészet újragondoljuk” – mondja Schwechtje Mihály arról, mi jelenti számára a rendezői kihívást a Terápiában.

A részletesség és a precizitás a forgatás minden területére kihat. Mácsai Pál például azt meséli nekünk, hogy az ő figurájánál kiemelten fontos, hogy olyan ruhákat viseljen, amelyekben komfortosan érzi magát, ezért a jelmeztervezővel nemcsak, hogy együtt mentek el ruhákat vásárolni, hanem Dargay ruhatárának nagyjából a felét Mácsai saját ruhái teszik ki. „Vagy egy cipő, vagy egy nadrág, vagy egy póló mindig előkerül rajta a sajátjaim közül.” Schell Juditnak nemcsak a ruhatárát, hanem a sminkjét is ilyen aprólékossággal tervezték meg. „Van egy jellemfejlődése Krisztinának, ahogy ez az elnyomott nő részről részre egyre jobban kinyílik, és a szinte semmi sminktől eljut oda, hogy a végén szempillaspirált használ.”

A pszichológus pszichiátere

A legpepecsebb munka azonban kétségkívül Balsai Móninak jutott, aki Adélt játssza, Dargay András legújabb terapeutáját. „A karakteremben az volt a legnehezebb, hogy ha Adél bármilyen kis mozdulatot tesz, az ő szakmájában az már véleményezésnek számít. A többiekhez képest is minimálban kellett játszanom. Még azt is megbeszéltem Nagypál Orsival, hogy melyik az a rész, ahol, mondjuk, megcserélhetem a lábam.

Ez csak egy félórás beszélgetés a tévében, de a valóságban többnapnyi egy helyben ülés. Nem véleményezhettem, ezért nem gesztikulálhattam. Ha egy kicsit kijjebb nyitom a szemem, az már véleményezés, és mivel Adél egy jó szakember, ő nem véleményez.

Mivel a néző semmi másra nem figyel, csak a két beszélgető emberre, ezért az ilyen apróságok is feltűnhetnek neki. Akármennyire könnyednek tűnik egy Terápia-rész, számomra olyan volt, mint egy katonai kiképzés. Életem egyik legnehezebb színészi feladata volt.” Adél szerepe persze nemcsak ezért volt nehéz, hanem azért is, mert ő a titok a sorozatban. Míg a többiek a kanapén/fotelben ülve ország-világ elé tárják a problémáikat, addig ő csak ül, kérdez és hallgat. „Nem nagyon beszél magáról, de így is vannak olyan apróságok, amik sok mindent elárulnak róla. Például hogy milyen a berendezése a rendelőjének és a lakásának, milyen ruhákat visel, milyen a tartása, milyen a gesztikulációja…”

Balsai Móni félórás jelenetét napokon át vették fel (Fotó: Vadnai Szabolcs)

Egy elnyomott nő

Ha Adél figurája képviseli az egyik végletet, akkor a Schell Judit által alakított Krisztina a másikat. A Dargayval folytatott beszélgetésekből az epizódok során teljes részletességgel kibontakozik a férje által teljesen elnyomott nő karaktere, és amikor felvetem neki, hogy azért felettébb ritka dolog, amikor egy színész egy ennyire aprólékosan kidolgozott szereppel dolgozhat, ezzel ő is egyetért. Gúzsba köti-e ez a kidolgozottság a színész fantáziáját, kérdezem, és meglepő választ kapok. „Gúzsba kötött szabadság” – jellemzi találóan a dolgot.

Az, hogy ennyiféleképpen és ilyen részletesen meg van mutatva egy karakter, az valahol gúzsbakötés a színésznek, mert nem nekem kell kitalálni és otthonról hozni, ahogy a legtöbb filmben és sorozatban, de akármennyire is meg van mondva és ki van találva a problémája, végső soron mégiscsak magamból kell dolgoznom.

Csak a magam érzéseiből, gondolataiból és tapasztalataiból fogom tudni eljátszani. Én is voltam férjnél, én is váltam, nekem is voltak jobb-rosszabb kapcsolataim… Az más kérdés, hogy Krisztinával ellentétben én ki tudtam szállni a nem működő kapcsolatokból. Nálam is előfordultak tünetek, de én nem kényszeres voltam, hanem tikkeltem. A kettő nem ugyanaz, de ugyanonnan ered, szóval meg tudtam érteni.” A hasonlóságok és az aprólékos kidolgozottság ellenére Krisztina karaktere végig izgalmas kihívás volt, mert nagyon más, mint az átlagemberek. „Egy átlagember mindig másokban keresi először a hibát, és csak maximum a legvégén jut el saját magához. Krisztina mindig magát hiszi hibásnak. Önmarcangoló típus. A férje tette azzá.”

Példaértékű kitartás

A Terápia középpontjában, ahogy eddig, most is a Mácsai alakította Dargay András áll, és a szerep egyik legnagyobb kihívását mindig is az irgalmatlan mennyiségű megtanulandó szöveg jelentette számára.

„A 35 epizód kb. 800 oldal szöveg, ez elég sok. Igazgattam és játszottam is közben, így aztán ez nemcsak színészi, hanem valamiféle sportolói teljesítmény is, legalábbis önfegyelmi”

– foglalja össze, és hozzáteszi: ez a legjobb, ami egy színésszel történhet. És amikor azt kérdeztem, hogy mikor aludt akkoriban, nemes egyszerűséggel rávágja, hogy „Nem nagyon aludtam”. A szövegtanulást nem lehetett az utolsó pillanatokra hagyni, ezért azt a módszert fejlesztette ki, hogy már az olvasópróbákon elkezdett ismerkedni a szöveggel, és egy adott epizód szövegét nagyjából egy héttel a felvétel előtt tanulta meg kívülről. „Hétfőn jellemzően már a pénteki szövegemet tanultam” – meséli. Az ember azt gondolná, hogy az ilyen szövegmennyiség amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy is, de a színész cáfolja ezt: „Amikor nézem az első évadot, a dialógusok nagy részére emlékszem.”

35 epizód = 800 oldal szöveg (Fotó: Vadnai Szabolcs)

Ehhez a munkamennyiséghez iszonyatos mértékű kitartásra és önfegyelemre van szükség, ami Mácsaiban mind megvan, és ezért tisztelik a kollégái is, amit Balsai Móni foglalt össze kiválóan:

„Olyan teherbírása van, ami a pályakezdőkre sem jellemző. Példaértékű a hozzáállása. Nyolcvan napig forgatott, ami elképesztő. Itt nincsenek a színészeknek pihenésnek számító vágóképek, csak leülünk, és végig kell tolni a szöveget. Nincsenek olyan forgatási napok, amikor a színésznek könnyű dolga lenne. Leülsz reggel, és 15 órát forgatod a szövegedet. És ő ezt zokszó nélkül végigcsinálja.”

A Terápia befejező évada novembertől látható az HBO műsorán, valamint az HBO GO-n.

Exit mobile version