Irena Sendler 1910-ben született, apja orvos volt, akinek legtöbb páciense szegény zsidó volt, akiket ingyen gyógyított. Amikor tífuszjárvány tört ki, ő volt az egyetlen, aki vállalta a betegek kezelését, ebbe később belehalt. A kislány Irena 7 évesen veszítette el édesapját, és a helyi zsidó közösség felajánlotta, hogy fizeti a kislány taníttatását, hálából. Bár ezt Irena édesanyja nem fogadta el, a kislány egy életre megjegyezte, és elhatározta, hogy egyszer meghálálja a felajánlást.
Irena, a gyerekek megmentője
Irena Sendler 1939-ben, amikor a náci Németország hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot, a varsói önkormányzatnál kapott munkát, szociális alkalmazottként. Ekkor kezdte meg a veszélyes küldetést: társaival együtt több mint 3000 hamis iratot készített zsidó családok számára, titokban élelmiszerrel, gyógyszerrel és pénzzel is támogatták őket. A nácik rettegtek a járványoktól, és a varsói gettót is elérte ez a betegség 1940-ben, ekkortól Irena itt szabadon mozoghatott egészségügyi vizsgálatokra hivatkozva. Fedőneve Jolanta volt, és a gyermekekkel foglalkozó zsidómentő csoportot vezette. Ő maga is sárga csillagot viselt a gettóban, nemcsak az álcázás miatt, hanem ezzel kifejezve szolidaritását is.
A földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam
A csecsemőket szerszámosládába, a nagyobb gyerekeket ruhás- és szemeteszsákokba, dobozokba, bőröndökbe, koporsókba rejtve csempészték ki, és vitték tovább teherautókkal, villamossal, vagy egy felnőtt beteg alá fektetve – mentőautóval. Sokszor pincéken, csatornákon át jutottak el a gettóval szomszédos városi bíróság épületébe, máskor a gyerekeket úgy mentettek ki, hogy a Żegota német tiszteknek álcázott emberei erőszakot mímelve kiragadták őket a sárga csillagot viselő Irena vagy beavatott segítőtársnői karjaiból. Irena és társa maguk mellett tartottak egy kutyát, és betanították, hogy ugasson, amikor németek közelednek, így az okos kutya harsány ugatása elnyomta a gyereksírást.
Irena Sendler, 1942-ben
Egy megmentett nagyobbacska fiú emlékezéséből tudjuk, hogy Irena azt mondta:
A sarkon van egy biztonságos ház, oda kell eljutnod. Várd meg, amíg elhalad a német járőr, majd számolj 30-ig, utána rohanj az utcára a csatornafedélhez, és ugorj!
Az akna fedelét arra a pillanatra megnyitották alulról, és a gyereket elnyelte a föld.
Irena Sendler a róla készült portrékban azt mesélte, hogy a legnehezebb mindig az volt, hogy meggyőzze a családokat: hagyják elszakítani tőlük a gyermekeiket. A varsói gettó 16 kis blokkjában összezsúfolt 450 ezer zsidó közül havonta 5 ezer meghalt. Éhen haltak, vagy fertőzés végzett velük. Irena mindig azt mondta a szülőknek, hogy a gettóban a közelgő halál vár a gyerekekre, de ha kikerülnek onnan, és új identitást kapnak, megmentheti az életüket.
Irena a kimenekített gyerekeket hamis papírokkal keresztény lengyel családoknál, árvaházakban, illetve katolikus kolostorokban, zárdákban, plébániákon helyezte el Turkowicében és Chotomówban. Az összes gyerekről feljegyzést készített, felírta a tartózkodási helyüket, a régi zsidó és az új keresztény nevüket, a szüleik nevét. A papírdarabkákat egy almafa alá elásva, befőttesüvegekben tartotta. Ez volt az egyetlen nyom, amelyen a túlélő hozzátartozók elindulhattak, így találhattak rá a gyerekekre a háború után.
Náci plakát, amely halállal fenyeget minden lengyelt, aki zsidót bújtat.
1943-ban a Gestapo letartóztatta Irenát, kegyetlenül megkínozták és halálra ítélték. A Żegota viszont megvesztegette a kivégzésért felelős németeket, így Irena megmenekült a haláltól. Eszméletlenül, kezeit és lábait eltörve egy erdőben hagyták. Varsóban megfélemlítés céljából azt terjesztették, hogy meghalt. A háború végéig elrejtőzve élt, viszont folytatta a zsidó gyerekek mentését. A háború után kiásta a gyerekek adatait tartalmazó üvegeket, és megpróbálta megkeresni a gyerekeket, hogy visszatérhessenek a szüleikhez. Majdnem az összes szülő a treblinkai haláltáborban vesztette életét.
Zsidó gyerekek a varsói gettóban
A szovjet hatalomátvétel után Irenát a kommunista kormány üldözte, mert kapcsolatban állt az emigráns lengyel kormánnyal. Bár emberek ezrein segített, a saját élete nem volt mentes válságoktól, zűrzavartól. A családi legenda szerint Irena egyszer elment egy jósnőhöz, aki azt mondta neki: háromszor fog férjhez menni, de csak két férje lesz. A háború után Irena elvált Sendlertől és 1947-ben hozzáment Stefan Zgrzembskihez, akivel a háború előtt találkozott. Három gyermekük született, Janka, Andrzej, aki gyermekkorában elhunyt, és Adam, aki felnőttként szívelégtelenségben halt meg. Irena 12 évvel később elvált Stefantól és újra összeházasodott Sendlerrel. Bár Irena rengeteg ember életét mentette meg, a saját életét nem tudta rendbe tenni. Második házassága Sendlerrel szintén nem sikerült. Janka lánya szerint anyjuk túl sokat dolgozott, meg akarta menteni a világot, de a saját családjára már nem jutott ideje.
Irena az általa megmentett gyerekekkel, 2005. Varsó
Lech Kaczyński lengyel elnök azt nyilatkozta, hogy őt illetné meg, hogy Nobel-békedíjra jelöljék, bár a jelöléseket titokban szokták tartani. Sendler jelölése 2007-ben nagy sajtóvisszhangot kapott, újból előtérbe került második világháború alatti tevékenysége. Sokan úgy vélték, hogy ő fogja a Nobel-békedíjat kapni, azonban a bizottság végül Al Gore-nak ítélte a díjat és nem Sendlernek.
Irena Sendler 2008.május 12-én halt meg. Varsó Angyala, ahogy egy korabeli lap nevezte, kétszer annyi életet mentett meg, mint Oskar Schindler. A világ mégis csak akkor ismerte meg nevét, mikor 2006-ban a kansasi Uniontown High Schoolban négy diáklány a helytörténeti nap keretében színdarabot írt Irena Sendlerről, Élet egy üvegben címmel. A darab megnyerte a versenyt, és egész Amerikában ismertté tette Irena életét.
