„Az egész!” – hangzik a tömör válasz egy középkorú úr szájából, amikor azt kérdezzük tőle, hogy mi a legnagyobb gond a Rákóczi térrel. „Itt ez a szörnyű betontömb, amit a metrófelújítás után ideraktak, élhetetlen, használhatatlan”.
„Sok itt a hajléktalan, épp most láttam, hogy az egyikük most szúrta be magát” – mondta egy Enikő nevű lány, aki a villamosmegállóhoz közeli padok egyikén üldögélt.
„Tényleg rengeteg a hajléktalan, de ezzel még nem lenne baj, ha nem itt végeznék el a dolgukat is, legalább egy nyilvános vécét kirakhatnának ide” – háborog egy Evelin nevű fiatal nő.
„Én is szoktam látni a hajléktalanokat, de velük nincsen baj” – mondja egy Kinga nevű anyuka, aki a játszótéren játszó kisfiára vigyázott. „Inkább az a baj, hogy a játszótér nincs lekerítve, sok itt a kutyapiszok, meg a cigisek is eldobálják a csikkeket. Mi is csak kényszerből jöttünk ide most, mert volt egy kis dolgom a környéken, de általában a köztérre (a II. János Pál pápa tér korábbi neve, a Köztársaság tér – a szerk.) járunk inkább, az sokkal jobb, több a zöldterület is. Itt is lehetett volna az, ehelyett iderakták ezt a medencét, ami a galamboknak biztos jó itató, de gyerekes szülőként csak arra jó, hogy idegeskedjünk miatta, hogy a gyerek mikor mászik bele.”
„Nem itt élek, csak egy találkozóra jöttem, de azt így is látom, hogy kevés a zöldterület” – mondta Márk nevű fiatalember. „Meg itt van a csarnok előtt ez a nagy üres placc, ezzel is lehetne kezdeni valamit.”
Nem reprezentatív közvélemény-kutatásunkból is kiderült, hogy a Rákóczi téren finoman szólva is lehetne mit alakítani, hogy élhetőbb, a városlakók számára vonzóbb közterület váljon belőle. A Mindspace nevű non-profit szervezet tagjai ezért ezen a héten hétfőn útjára indították a Rákócziterezés nevű négy napos workshop és konferenciasorozatot, amelynek fő célkitűzése, a gondolatébresztés és a hosszú távú fejlődés.
„2011-ben alakultunk, azzal a céllal, hogy egy élhetőbb várossal kapcsolatos projekteket valósítsunk meg” – mondta Zsargó Szilvi, a Mindspace egyik alapítója. „Az egyik első ilyen a Danube Flow – Hív a Duna nevű programsorozat volt, amelynek keretében a Dunára, a folyóban rejlő lehetőségekre hívtuk fel a figyelmet. Mindezt úgy, hogy a résztvevőkben kialakuljon egy alulról jövő igény arra, hogy okos, hasznos fejlesztések tudjanak megvalósulni. Ilyen például a biciklizés fejlesztése is, mivel ez is az élhető város és a fenntartható mobilitás köréhez tartozik. A Magyar Kerékpáros Klubon keresztül ismerkedtünk meg Kobrizsa Ádámmal, aki az egyik társalapítónk és fő szervezőnk. Nemzetközi projekteken is dolgozunk, az Európai Unió kulturális alapján keresztül, 6 ország 11 partnerszervezetével, a Goethe Intézet vezetésével, de a Visegrádi Alap támogatásával is szerveztünk már két konferenciát is, ahol játékos formában próbáltunk ismereteket átadni, városi ismeretterjesztő játékokat szervezni.”
A Mindspace és a Smart City Budapest (SCB) együttműködésének gyümölcse egy sikeres pályázat lett, aminek a munkacíme Mind the Space! volt, ebből alakult ki a Rákócziterezés koncepciója.
„Az egyik nemzetközi partnerünk Bindics Gábor Pozsonyban kitalálták, hogy egy évek óta kihasználatlanul álló vásárcsarnokot megcsinálnak rendesen – mondta Zsargó Szilvi. – Közösségi összefogással, a civil lobbi erejével évek óta sikeresen üzemeltetik. Újjáélesztették a nem működő piacot, hét közben pedig kiállításokat, szakmai találkozókat tartanak, hétvégén pedig koncerteket.”
„Az elmúlt három hétben elég sokat voltunk itt, Ádám elég közismert arc lett a csarnokban és a környékén – tette hozzá Kenessey Tamás, a Rákócziterezés egyik szervezője. – Ennek az volt a célja, hogy csináljunk egy afféle problématérképet – elsősorban a saját okulásunkra, a helyiek számára ezek a dolgok régóta ismertek.”
„A metróállomás épületét nyilván nem fogják lebontani, sajnos, nem igazán foglalkoztak azzal, hogy milyen hatása lesz a térre, és a helyieket se nagyon kérdezgették róla, hogy mit szeretnének – mondta Zsargó Szilvi. – Ádámmal mindketten mérnökök vagyunk, de szociológiai szempontból is nagyon érdekes lehetőség, hogy mihez lehet itt kezdeni, azt is mondhatnám a Rákóczi tér egy nagyon izgalmas állatorvosi ló: a nyolcadik kerület határán vagyunk, a dzsentrifikáció már megkezdődött, de még itt vannak a régi utcák, a régi lakók is. Szerencsére a Vásárcsarnok vezetése nagyon nyitott volt az együttműködésre, a Goethe Intézettel közös projektünk miatt pedig már vannak tapasztalataink az élhető városokról. Nem az a célunk, hogy itt átvegyük a helyet és esténként Quimby-koncertek legyenek a téren. Ez most itt elsősorban egy tűzijáték lenne, egy nagy durranás, hogy sokan felfigyeljenek rá, a szakmai munka a következő egy-két évben folyna a háttérben. Egyelőre most kisebb, mikrobeavatkozásokat szeretnénk megvalósítani, vagyis nem százmillió forintos dolgokra kell gondolni, hanem olyan apróságokra, amikkel élhetőbbé lehet tenni a teret. Például egy napvédő ponyvát kifeszíteni a metró és a Vásárcsarnok közti üres területre, ami most teljesen kihasználatlanul áll, mert az emberek csak átsietnek rajta, pedig az adja a Rákóczi tér egyharmadát.”
Hazai példákkal a kifogások ellen
Zsargó Szilvi elmondta, hogy a Mindspace és a Smart City Budapest tagjai számára rendkívül fontos az „okosváros” fogalma, de nem úgy, ahogy ezt a legtöbben gondolják: míg a kifejezés hallatán ma sokan a szenzorokkal, digitális eszközökkel felturbózott utcákra gondolnak, ők sokkal inkább az emberek fejében szeretnének rendet rakni.
„Az emberek hajlamosak a városra, mint nagyon statikus környezetre gondolni, ami alig-alig változik – tette hozzá. – Van pár olyan játékunk, amivel meg tudjuk mutatni, hogy ez mennyire nem igaz. Van például egy hatalmas Budapest-térképünk, amit le lehet tenni a földre és járkálni rajta. Ehhez vannak fotóink Budapest különböző korszakaiból, amiket el kell helyezni a térképen. Ezt nagyon szokták szeretni, mert a 100, 30 , de akár 5-10 évvel ezelőtti képeken egyből látszik, hogy milyen sokat változik egy város. Ha ezt látják az emberek, akkor szokott jönni a felismerés, hogy ha eddig ennyit változott, akkor miért ne változna a következő 3-5 évben, ha pedig változik, akkor miért ne befolyásolnánk abba az irányba, amerre szeretnénk, hogy haladjon. Ha valaki ezt megéli, lehet, hogy a következő lakógyűlésen javasolni fogja, hogy törjék fel a betont a belső udvaron, és legyen több a zöld, vagy hasonlókat.”
A csapat kifejezetten az ilyen pozitív példák bemutatására hozta létre a Smart City Budapest weboldalát, amelynek kettős szerepe van: a magyaroknak külföldi és hazai példákat mutatnak, az oldal angol nyelvű változatán pedig a hazai kezdeményezésekről tájékoztatják a külföldieket.
„Felfigyeltünk rá, hogy a Budapest és az okos város szókapcsolatokra szinte alig találni valamit az interneten – magyarázta Zsargó Szilvi. – A pozitív példák bemutatásánál viszont nagyon fontos, hogy magyar kezdeményezéseket is bemutassunk, mert ha látunk egy jó amszterdami vagy berlini példát, könnyű azt mondani, hogy persze, nekik könnyű, mert sokkal több pénzük van erre. Ha viszont megmutatjuk, hogy itthon is vannak pozitív példák, akkor ez már többé nem lehet ürügy.”
A fenntartható jövőkép a cél
„A Rákóczi térnek a 80-as, 90-es évek óta van egy elég, hm… sajátos hangzása – mondta Kobrizsa Ádám, a rendezvény fő szervezője. – Ráadásul azt is nyugodtan ki lehet, mondani, hogy ez a csarnok itt szinte eltűnt. Ezért kezdtünk azon gondolkodni, hogyan lehet konkrét ötletekkel megvalósítani azt, hogy ne csak egy-két hétig legyen itt pörgés, hanem egy olyan jövőképet alakítsunk ki, ami fenntartható, alulról jövő, bevonja a helyieket és több szakterületet is egyesít, mindezt szakmailag megalapozott módszerekkel.”
A Rákócziterezés a fentiek afféle „pilot-projektje”, a szervezők arra is kíváncsiak, hogyan tudnak hatékonyan együttműködni a környékbeliekkel, de a Rákóczi téri Vásárcsarnokban dolgozókkal is.
„Nagyon jó csapatmunka alakult ki és működni kezdett maga a csarnok is – tette hozzá Kobrizsa Ádám. – A nap közbeni részek például kifejezetten a helyi árusoknak szólnak, arról, hogyan lehet nekik is jobb az itteni létük és hogyan tudnak közösen megvalósítani dolgokat. Igyekszünk olyasmiket megvalósítani, ami helyi szinten értelmezhető, ahogyan szerintünk működhetne egy ilyen csarnok: sok kis dologgal, sok mozgással, mindezt a nyitvatartási idő alatt, este 8-fél 9-ig. Nem akarunk ide beerőltetni egy idegen testet, ami a hétköznapokban értelmezhetetlen, de például kíváncsiak vagyunk rá, hogyan működne a csarnok, ha le lehetne ülni benne. A rendezvényeink is ennek szellemét tükrözik: nem lesz nagyszínpad, meg nagy hangtechnika, hanem abszolút helyi művészek lépnek fel több helyszínen, olyanok, akik itt élnek és ezt képviselik. Ma például Oláh Krisztián ad felvezető minikoncertet. Csütörtökön nap közben városfejlesztési előadások lesznek, este 18:30-tól pedig jön az egész lakossági csúcspontja a zöldségesnél felálló kórussal, vagy a csarnok labirintusában előadott performance-szal.”
A csapat fő célja, hogy felmérjék és jobban megértsék, hogy a környéken élők számára hogyan nyújthatna jobb közösségi élményt a Rákóczi tér. Egyelőre nem tudják, mit hoz a jövő, de igyekeznek olyan dolgokat megvalósítani, ami segíti a fenti elképzeléseket, hosszabb távon pedig a környező utcákban is körülnéznének, hogy mit és hogyan lehetne fejleszteni az ott lakók életének a megkönnyítésére. A mostani rendezvény mottója: „négy nap a Rákóczi téren, a Rákóczi tériekkel, a Rákóczi térért”, de ettől függetlenül mindenkit szeretettel várnak. A részletesebb programokról a Rákócziterezés Facebook-esemény oldalán és a Smart City Budapest Facebook-oldalán tájékozódhatnak az érdeklődők.