„Szükség van egyfajta ’én majd megmutatom’ hozzáállásra” – nyilatkozta Dr. Tóth Szilvia Zita a kérdés nyomán, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres kutatóvá váljon. „Különösen fontosnak látom a női kutatók elismerését, akik gyakrabban kerülnek szerepkonfliktusba a munka és a család között egyensúlyozva, mint férfitársaik, teljesítményük ezért hatványozottan értékes” – tette hozzá Wohner Nikolett adva egy szempontot ahhoz a kérdéshez, hogy miért lehet indokolt kutatónőket külön is díjazni eredményeikért.
Már önmagában az is sokatmondó, hogy a díjat akadémikusokból álló zsűri adja át, vagyis valószínűleg egy, többségében férfiakból álló csoport. De próbáljunk most eltekinteni a nemektől, és csak a teljesítményre koncentrálni – ahogy annak eleve lennie kéne.
Génmódosítás nélkül is lehet magas C-vitamin-tartalmú zöldség- és gyümölcsfajtákat előállítani – ezt támasztják alá Dr. Tóth Szilvia Zita, az MTA Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Intézete tudományos főmunkatársának kutatásai. Szilvia és csoportja a C-vitamin termelődését, szerepét és a növényeken belüli szállítási folyamatait vizsgálja, valamint azt, hogyan lehetne a jövőben egy újfajta eljárással, idegen fajok génjeinek bevitele nélkül abból többet előállítani. Az elmúlt évtizedekben a termesztett növények C-vitamin-tartalma a nemesítési eljárásoknak, az üvegházas termelésnek és a tárolási módszereknek tulajdoníthatóan sokat csökkent, és előfordulhat, hogy mire egy saláta vagy körte az asztalunkra kerül, már alig tartalmaz aszkorbinsavat. Dr. Tóth Szilvia Zita kutatásai teljesen új megvilágításba helyezik a problémát, ugyanis nemcsak a C-vitamin termelődéséért felelős folyamatokat vizsgálják, hanem azt is, hogyan lehetne úgy megváltoztatni a növények működését, hogy azok a C-vitamint a termelődés helyéről elszállítsák, és a megfelelő sejtalkotókban raktározzák el. Ez az új, az ökoszisztémára veszélytelen megoldás táplálkozástudományi, mezőgazdasági és élelmiszeripari szempontból is jelentős előrelépést jelenthet.
A szív- és érrendszeri megbetegedéseket a világ vezető halálokai között tartják számon. Érfalunkat számos károsító hatás érheti, de az egészséges emberek ereiben csak akkor keletkezik vérrög, amikor szükség van rá: sérülés esetén. Dr. Wohner Nikolett, a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikájának munkatársa azt kutatja, mi történik akkor, ha felborul az egyensúly, és nem indul be a véralvadás, vagy éppen ellenkezőleg, az érfalon sérülés nélkül is vérrög keletkezik, mely az eret elzárja. A vérzékenység egy típusa, a von Willebrand betegség a lakosság 1-2 százalékát érinti. Oka, hogy érsérüléskor a vérlemezkék nem képesek az érfalhoz tapadni, és a vérzést ideiglenesen elállítani a von Willebrand faktor nevű fehérje hiányában. Nikolett kutatásai során felfedezte, hogy a fehérje hiányáért egy olyan receptor felelős, amelynek a véralvadásban betöltött szerepe ismeretlen volt. Dr. Wohner felfedezése a későbbiekben lehetőséget ad arra, hogy a vérzékenység kezelésében olyan gyógymódok jelenjenek meg, amelyek ezt a receptort megakadályozzák tevékenységében. A véralvadás során azonban az egyensúly a másik irányba is eltolódhat, ilyenkor vérrög keletkezik, amely kialakulása során számos sejt és egyéb komponens, például vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és akár DNS is csapdába esnek és a vérrög felépítését módosítják. Az ilyenkor keletkezett vérrög feloldását hatékonyabban végezhetjük, ha ismerjük a pontos szerkezetét, Nikolett kutatása ebben hozott új felfedezést és ezzel segítheti a trombózis kezelését, a stroke-os, infarktusos betegek gyógyítását.
