Kevin Spacey, Louis C.K., Jeremy Piven, Steven Seagal, Woody Allen, Casey Affleck, Dustin Hoffman, Brett Ratner, Charlie Sheen, Roman Polanski, John Lasseter. Egy lista, amin szinte biztosan talál magának mindenki egy kedvencet, pontosabban exkedvencet: valakit, akire felnézett, valakit, akinek mindig várta az új filmjét, sorozatát, valakit, akivel adott esetben szívesen elbeszélgetett volna egy korsó sör, pohár bor mellett.
Aztán persze kiderült, hogy az itt szereplő nevek jó része szörnyeteg, vagy ha némelyikükre erős is ez a jelző, mindenképp egy problémás, kellemetlen alak, akit a jövőben nehezen mernénk nyilvánosan a kedvencünknek nevezni. (Nehezen tudom elképzelni, hogy 2017 végén egy beszélgetéskor valaki Kevin Spacey-t mondja a kedvenc színészének) A sajtónak köszönhetően arról jól értesülünk, mi történik magukkal a zaklatókkal, miután kipattan a botrány, de mi lesz a filmjeikkel és a sorozataikkal?
Woody Allen és a halálig tartó munka
Woody Allen egyetlen szerencséje, hogy a botránya még jóval a Weinstein-ügy előtt pattant ki, amikor a világ közvéleménye a hasonló eseteket még nem ítélte el a most nekik járó súllyal. A rendező azóta is háborítatlanul dolgozhat, és évről évre előáll egy újabb filmmel, de ez nem jelenti azt, hogy a Weinstein-ügy őt egyáltalán nem érintené. Allen munkásságában a presztízs és a díjak mindig sokat nyomtak latba a finanszírozók részéről, csakhogy egyre inkább úgy tűnik, hogy a szexuális zaklatási ügye a vele dolgozókra is rányomja bélyegét.
Kate Winslet és Woody Allen a Wonder Wheel premierjén (Fotó: Getty Images)
Úgy fest Kate Winslet hiába nyújtotta élete egyik nagy alakítását Allen Wonder Wheel – Az óriáskerék című filmjében, a díjátadó gálákon nem lenne sikkes egy zaklató új filmjét sztárolni, ezért Winslet a vitathatatlan színészi teljesítménye ellenére jelölések nélkül maradhat.
Nem beszélve arról, hogy az Allennel dolgozó színészeknek az interjúkon egyre kényelmetlenebb kérdésekre kell válaszolniuk, így szép lassan talán elmúlik az idő, amikor bármelyik színész kérdés nélkül igent mondott a New York-i rendezőlegendának.
Steven Seagal és Charlie Sheen, akiknek már mindegy
Igazán mocskos ügyek kerültek elő Steven Seagal és Charlie Sheen múltjából is, mégsem tűnik úgy, hogy különösebben megrázná a karrierjüket a botrány. Ennek pedig nagyon egyszerű oka van: már a botrány előtt sem volt karrierjük. Charlie Sheen már annyi botrányban volt érintett, hogy egy újabb már nem oszt, nem szoroz. Hosszas munkával mostanra elérte, hogy jobbára csak C-kategóriás filmekben kínáljanak neki szerepet. Steven Seagal Zs-kategóriás akciófilmjeiért pedig többségében olyan nézők rajonganak, akik amúgy sem értik – tisztelet a kivételnek –, hogy mi a baj azzal, ha egy filmsztár casting ürügyén próbál magának szexpartnereket becserkészni.
Steven Seagal már orosz állampolgárként kell hogy feleljen a zaklatási vádakra (Fotó: Getty Images)
Louis C.K., Kevin Spacey és a teljes törlés a rendszerből
Louis C.K. és Kevin Spacey karrierjét leginkább azért érinti nagyon súlyosan a botránysorozat, mert az ő rajongóik pont abból az értelmiségi rétegből kerültek ki, akik a legérzékenyebben reagáltak a szexuális zaklatásos esetekre. Louis C.K. esete kapásból azzal kezdődik, hogy utolsó rendezését, a Torontói Filmfesztiválon bemutatott I Love You, Daddyt nem mutatják be a forgalmazók, ráadásul a komikus azonnal elveszítette a munkáját A kis kedvencek titkos élete második részének szinkronhangjaként. Számára talán ezeknél is drasztikusabb, hogy most jó darabig biztosan nem állhat színpadra stand up előadóként, de a legtöbb rajongója akkor akadt ki igazán, amikor az HBO úgy döntött, hogy a C.K. összes műsorát leveszi az HBO GO választékából, és a kitartó fanok egy része azonnal cenzúrát kiáltott.
Kevin Spacey molesztálási ügyeinek sokasága után a Netflix elsőként közölte, hogy nem kéri a Kártyavár című sikersorozat hatodik évadát, pedig a show már forgatási fázisban volt. A médiaóriás ezen felül letiltotta a Gore című, már készen lévő Spacey-filmjük bemutatóját is, de ennek csak az egyik oka Spacey botránysorozata, a másik pedig az, hogy az életrajzi film főhőse, Gore Vidal maga is híres volt arról, hogy fiatal fiúkkal szexelt. A legnagyobb hírverés viszont A világ minden pénze című Ridley Scott filmmel kapcsolatban zajlott, ugyanis a mester úgy döntött, hogy a már kész filmből kivágja Spacey jeleneteit, és azokat újra felveszi Christopher Plummerrel. Scott a világ egyik leggyorsabban dolgozó filmrendezője, szóval nagyjából tíz nap alatt abszolválta a dolgot úgy, hogy a Sony stúdió az újraforgatásokra eltapsolt tízmillió dollárt. Spacey Billionaire Boys Club című filmje még dobozban van, de egyelőre nem érkeztek hírek arról, hogy mi lesz a sorsa. Vélhetően dobozban is marad.
A többiek
A 17 éves lánynak szexuális ajánlatot tevő Dustin Hoffmanra – akit azóta más esetekkel is vádolnak – úgy fest, nem haragszik annyira Hollywood. A színész beismerte tetteit, és azon kevesek egyike, akinek a bocsánatkérése őszintének tűnt, bár a minap a komikus John Oliver elég keményen felkérdezte egy New York-i rendezvényen. Jelenleg nincs is bemutatásra váró filmje, amit a botránya miatt törölni kellene, így maximum annyi történhet, hogy pár évre háttérbe húzódik, ami nyolcvanévesen már talán nem akkora tragédia. Casey Affleck is tovább dolgozhat, köszönhetően annak, hogy vastagon fogott a tolla, amikor az áldozatait anyagiakban kárpótolni kellett, és ők ezért cserébe vállalták a hallgatást. Egyébként az ő esete is jóval a Weinstein ügy előtt robbant ki. Mondjuk
az Oscar-gálán nem lennénk Affleck helyében, amikor haragvó tekintetek közepette kell majd átadnia a legjobb női főszereplőnek járó Oscart.
A számtalan zaklatási üggyel vádolt Brett Ratner rendező pedig biztosan persona non grata lett Hollywoodban: a Warner Bros szerződést bontott a produceri cégével, és nem rendezheti meg a Hugh Hefner életéről szóló életrajzi filmet sem. Az újabb nemierőszak-ügyekkel vádolt rendezőt, Roman Polanskit továbbra sem adja ki Franciaország az USA-nak, az utolsó filmjét idén Cannes-ban mutatták be, de visszhangtalanul tűnt el a süllyesztőben. Egyelőre nincs hír arról, hogy a 84 éves direktor új filmre készülne, de ha valahogy össze is kaparja rá a pénzt, biztosan nem lesz egyszerű forgalmazni.
Mi lesz a régi kedvencekkel?
Azt már tudjuk, mi lesz az új filmek sorsa, de vajon mi lesz a régiekkel? A fentiek tudtában ugyanúgy tudjuk élvezni majd az Amerikai szépséget, az Aranyoskámat, a Két pasi meg egy kicsit, az Annie Hallt vagy a Kínai negyedet, mint korábban? Vagy a mesterművekre is rávetül az alkotójuk bemocskolódott személyiségének árnyéka?
Egy biztos: ahogy könyveket nem égetünk, úgy filmklasszikusokat sem húzunk le a wc-n azért, mert egyik alkotójuk történetesen egy rossz ember. Persze mindenkinek saját döntése, hogy a történtek utána van-e kedve Kevin Spacey arcát bámulni a képernyőn, netán jegyet váltani egy Woody Allen-filmre a moziban, de ez egy saját, privát döntés, amit nem erőltethetünk rá senki másra.
Magyarul: nem tilthatjuk be például Kevin Spacey régi filmjeit csak azért, mert nekünk kifordul a belünk attól, ha meglátjuk valahol az arcát vagy a nevét. Személyiségfüggő, mennyire tudjuk különválasztani fejben egymástól a művészt és a művét, ráadásul mindez azt is magában foglalja, hogy elfogadjuk: szörnyű emberek is képesek remekműveket alkotni.
Kevin Spacey karrierje összeomlott (Fotó: Getty Images)
A filmművészet ilyen szempontból amúgy is kissé más, mint a többi: egy filmen adott esetben akár több százan dolgoztak, szóval talán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy egyetlen – bár egy rendező esetében a legfontosabb – hibás fogaskerék miatt kidobjuk-e az egész gépezetet.
Egy nehéz döntés
Bárhogy is döntünk, egyet nem tehetünk. Nem felejthetjük el a művésznek azt, hogy emberileg mélyre ásta magát, miközben alkotóként mesterműveket hagyott maga után. Ahogy az irodalomban T.S. Eliotról meg kell jegyeznünk, hogy antiszemita volt, H.P. Lovecraftről pedig azt, hogy a horroríró híres volt a rasszista nézeteiről, úgy Woody Allenre vagy Roman Polanskira is úgy kell majd emlékeznünk, akik egyrészt csodás műveket (A zongorista, Iszonyat, Hannah és nővérei, Match Point…) adtak a világnak, másrészt gyerekmolesztálással vádolták őket, utóbbit el is ítélték ezért. A nevük nem maradhat tiszta. Azt, hogy újra akarjuk-e nézni a műveiket, sok minden árnyalhatja, és nemcsak az, hogy akarjuk-e egy szexuális zaklató filmjét, sorozatát viszontlátni a tévénk, monitorunk képernyőjén. Fontos szempont lehet az is, hogy a film vagy sorozat megnézéséből anyagilag részesedik-e az adott ember. Ha például az évekkel ezelőtt megvásárolt Férjek és feleségek DVD-nket nézzük meg, abból Allen már nem lát egy petákot sem, de ha pénzt adunk az új filmjéért a moziban, azzal elősegíthetjük, hogy legközelebb is forgathasson. Nyilván egy elhunyt színész, rendező esetében ez a kérdés nem igazán számít.
A szexuális zaklatás ellen demonstráló tüntető táblája – csaknem minden, a cikkben is említett színész és rendező szerepel rajta (Fotó: Getty Images)
Bármi is lesz a döntésünk, egy valamit nem bocsáthatunk meg Kevin Spaceynek, Woody Allennek, Louis C.K.-nek, és a többieknek. Tetteikkel bemocskolták számunkra azokat a filmeket, amik sokat jelentettek nekünk. Ha újranézzük is őket, már sosem tudjuk ugyanúgy nézni. Tudat alatt ugyanis ott lesz bennünk, hogy tudjuk, milyenek ők a magánéletben. És igen,
ez néha megnehezíti a műélvezetet, különösen olyankor, amikor a film témája rímel a szörnyeteg magánéletbeli tetteire. Mint ahogy Woody Allen Wonder Wheel – Az óriáskerék című filmje is arról szól valójában, hogy egy férfi elcsábítja a barátnője fiatal mostohalányát. Ismerős valahonnan, nem?
