A túzokkakasok közti márciusi vetélkedést követően április elejére többé-kevésbé rendeződtek az erőviszonyok a Kiskunság túzok lakta területein. A korábban a központi dürgőhelyen koncentrálódó kakascsapatok helyett hatalmas területen, elszórtan figyelhetők meg az immár teljes pompában tündöklő dürgő túzokkakasok.
A szűk, 300 hektáros küzdőtér egy 2000 hektáros táncparketté változott a Felső-Kiskunságban. Az egy időben megfigyelhető több mint száz fehér tollpamacs látványa már a tyúkok érdeklődését is felkeltette, április első fele ugyanis már a párzások időszaka.
A kakasok a hajnali és esti órákban szinte megállás nélkül pózolnak: farktollukat a hátukra csapják, torokzacskójukba 4-5 liter levegőt pumpálnak, bajszukat az égnek meresztik, és fehér tollaikat szinte lehetetlen pózban szétterjesztve illegetik magukat az alacsony füvű pusztában. Ez a vizuális inger a tyúkok számára kilométerekről érzékelhető, és nagy távolságból, szinte mágnesként vonzza őket dürgő kakasok közé.
A tyúkok több kakas előadását is megtekintik, mielőtt választanak. Ilyenkor az adott hím rátermettségét, fizikai állapotát és a rangsorban betöltött szerepét vizsgálják meg, míg végül kiválasztják a számukra legjobb genetikai állománnyal rendelkezőt. A legrátermettebb kakasok a nászidőszakban több tyúkot is megtermékenyítenek, míg a rangsorban alul maradók egyáltalán nem jutnak párzási lehetőséghez.
A párzást követően a tyúkok a márciusi időszakban előzetesen feltérképezett költőhelyekre vonulnak vissza, ahol április második felében lerakják tojásaikat, és kezdetét veszi a túzokok szaporodása szempontjából legkritikusabb időszak, a kotlás és a fiókanevelés. A kakasok ebben már nem vesznek részt, az ő szerepük a párosodásban ki is merül, minden további feladat a tyúkokra hárul.
