Furán szexelő állatok

Állatszex a hollywoodi filmekben

Meglepő, de állatszex nélkül még a hollywodi szuperprodukciók sem működhetnek: amikor a Jurassic Park készítői (egészen pontosan: sound designerei) kellően autentikus és ijesztő velociraptorhangokat akartak kikeverni, párzó teknősök hangjait használták.

Az önmegtartóztatás mesterei

Bizonyos állatok megrázóan sokáig kibírják szex nélkül (bizonyos emberek is, egyébként, de ők korántsem annyi ideig). Miután tudósok szekvenálták bizonyos aszexuálisan szaporodó, áttetsző férgek DNS-ét, felfedezték, hogy az egyik faj, az amúgy meglehetősen jelentéktelen külsejű Diploscapter pachys valóságos nagymestere az önmegtartóztatásnak: egyedei már 18 millió éve nem üzekedtek egymással egyáltalán.

Parfümtől felajzott nagymacskák

A Calvin Klein illatok akár az állatok számára is lehetnek szexuálisan vonzóak vagy stimulálóak: a fogságban tartott tigriseket és jaguárokat állítólag a márka Obsession for Men illata őrjíti meg, és olyan is előfordult már, hogy a vadőrök parfüm segítségével csalogattak ki nagymacskákat a vadonból.

Egy bengáli tigris (Fotó: Wikipedia)

Átalakítható rákpénisz

 Talán az ún. kacslábú rákok rendelkeznek a legérdekesebb péniszekkel az állatvilágban: a testük hosszának akár nyolcszorosára is megnyúlhat. És bár sok faj hímvesszője képes változtatni a méretét (bár talán nem ilyen radikális mértékben), az alakja általában ugyanolyan marad. Kivéve a kacslábú rákoké! Albertai kutatók ugyanis megállapították, hogy a nyugodtabb vizekben élő rákok hosszú és vékony pénisszel rendelkeznek, míg a vad, szilajabb vizekben élőké rövid és széles. Egy kísérlet során a csendesebb vizekben élő rákokat átköltöztették a tajtékos tengerekbe, és fordítva, majd láss csodát: az állatok péniszük alakját idővel úgy alakították át, hogy jobban illeszkedjen új környezetükhöz.

Hangos poloskaszex

A Micronecta scholtzi nevű vízipoloskafaj a méretéhez képest a leghangosabban szexelő állat a világon. Ezek az apró jószágok közel 100 decibeles zajt keltenek el, amikor péniszüket a hasukhoz dörzsölik; ez gyakorlatilag egy rockkoncert hangerejének felel meg.  

A félelmetes kacsapénisz

A kacsapéniszek félelmetesek tudnak lenni: hosszúak, az alakjuk egy dugóhúzóét idézi, és lasszóként használhatók a nem kívánt közeledés elől menekülő nőstények behúzására. A túlbuzgó hímek nemkívánatos párzási kísérleteinek elhárítására a nőstény kacsák olyan vaginát fejlesztettek ki, amely a hímek dugóhúzó péniszével ellentétes irányba csavarodik. A Discovery magazin a kacsák vagináját biológiai erényövnek nevezte.

Hím mandarinréce (Fotó: Wikipedia)

Pénisz nélküli madarak

A madárfajok mindössze 3 százalékának van pénisze. A struccoknak és a kacsáknak van, de a sasoknak és a pingvineknek nincs. Amikor a madaraknak erekciójuk van, péniszük vér helyett nyirokfolyadékkal telik meg. A pénisz nélküli madarak a spermiumot a hímről a nőstényre az úgynevezett kloákacsók útján juttatják át.

Állatszex az űrben

A NASA szerint még soha egyetlen ember sem szexelt az űrben. Más állatfajok azonban sokkal aktívabban szaporodtak a légkörünkön kívül: az első vemhes emlősök, akik amerikai űrhajó fedélzetén az űrben repültek, patkányok voltak, és békák is fogantak már Föld körüli pályán. Annak érdekében, hogy jobban megértsék, hogyan működik a szaporodás a gravitáció hiányában, az orosz űrügynökség 2014-ben öt gekkót állított pályára, hogy megfigyelhessék, hogyan szexelnek a gyíkok az űrben. Sajnos azonban a gekkók halálra fagytak, mielőtt visszaértek volna a Földre. 2018-ban a NASA tudósai egy olyan küldetésbe kezdtek, amelynek során emberi és bikaspermát küldtek az űrbe.Az volt a céljuk, hogy tanulmányozzák, hogyan befolyásolja a mikrogravitáció a spermiumok mozgékonyságát: hisz ha az ember valaha is gyarmatosítani akarja az űrt, akkor bizony erre is oda kell figyelni.

Pisi- és kakiszex az állatvilágban

Az észak-amerikai kúszósülök párzási rituáléjában nagy szerepet játszik a vizelet: a nőstény ilyenkor azért ürít, hogy a hímeket magához csalogassa. A megjelenő hím sündisznók megküzdenek a nőstény kegyeiért, aztán a győztes leül egy alacsony faágra, és ugyancsak a vizeletével méri fel, hogy választottja érdeklődik-e iránta, vagy sem. Uldis Roze, sündisznószakértő, az Észak-amerikai kúszósül című könyv szerzője úgy jellemzi ezt a győztes ejakulációt, mint egy nagy sebességű lövedéket, amely vizeletcseppeket spriccel egyik faágról a másikra. Ha a nőstény valamilyen oknál fogva mégsem lenne hajlandó párosodni, akkor addig harapdálja a hímet, és morog rá, amíg az meg nem érti a célzást. A vízilovak még ennél messzebb is hajlandóak elmenni egy jó szexért: a hímek a potenciális társak közelében veszettül székelnek, vizelnek és finganak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Még a farkukat is forgatják, hogy az ellenállhatatlan illatok minden irányba szétáradjanak. Azt pedig, ha a közeledés viszonzásra talál, a nőstény úgy jelzi, hogy szó szerint ürülékkel borítja be a hímet.

Tömegszexelő rákok

A párzási időszakban egyes tőrfarkú rákok tízezrével özönlenek a tengerpartra, hogy egy hónapig tartó orgiát tartsanak. Martin Schreibman tengerbiológus szerint a tőrfarkú rák-populációra jellemző a csoportos szex: „Minél több hím próbál megtermékenyíteni egy nőstényt, amely egy szezonban 80 000 petét rak, annál nagyobb az esélye, hogy a peték megtermékenyülnek.” És valóban: a tőrfarkú rákok már vagy 445 millió éve léteznek, szóval valamit biztosan jól csinálnak.