Az elsőre furcsának tűnő ToS;dr rövidítés az egyik, napjainkban népszerű rövidítést értelmezi újra. A tl;dr annyit tesz: „túl hosszú volt, nem olvastam el” (too long, didn’t read). A ToS pedig a Terms of Service, vagyis a felhasználás feltételeit jelöli. Igen, ezek azok a rendkívül hosszú, fejfájdító jogásznyelven írt dokumentumok, amelyeknek a legtöbbünk unott arccal a végéig görget, és rákattint az Elfogadom gombra.
Azzal szinte senki sem törődik, hogy ezzel komoly jogi dokumentumot fogadunk el, amelyben sokszor olyan feltételek is szerepelnek, amitől égnek állna a hajunk, ha vettük volna a fáradságot, hogy alaposan átolvassuk. Például szerepelhet benne, hogy az adott szolgáltatás vagy weboldal üzemeltetője hozzáférhet a személyes adatainkhoz, de akár a számítógépünk webkamerájához vagy épp merevlemezének tartalmához is. Utólag pedig hiába tiltakoznánk az ellen, hogy már megint eladták a postai címünket és telefonszámunkat egy pilótajáték szervezőjének, az oldal üzemeltetője a ToS-t lobogtatva mondhatja, hogy hozzájárultunk ehhez.
Az emberek többsége nem olvassa el a hosszú és bonyolult felhasználási feltételeket
Ebből lett elege néhány élelmes fejlesztőnek, akik a Chaos Communication Camp nevű hackertalálkozón dobták össze a ToS;dr ötletét. Egy hatalmas adatbázisról van szó – amelyet már 2011-ben összeállítottak, aztán különböző okokból évekig hanyagolták –, amelybe összegyűjtötték egy csomó cég felhasználási feltételeit, és amelyhez egy, a Wikipedia szerkesztőeszközeihez hasonló felületet fejlesztettek, hogy a szövegeket mindig naprakészen lehessen tartani. A ToS;dr szoftvere képes elemezni az egyes dokumentumokat, majd osztályozni is tudja azokat aszerint, hogy mennyire tartják tiszteletben a felhasználók adatait, illetve mennyire élnek vissza azokkal.
Persze ezzel még nem lennénk kisegítve, hiszen ezzel még ugyanúgy keresgélni kéne a vonatkozó szabályzatot, ezt pedig még annyian sem tennék meg, mint ahányan egyáltalán beleolvasnak például a Facebook vagy az Instagram felhasználási feltételeibe. A ToS;dr mögött álló csapat azonban erre is gondolt: készítettek egy olyan böngészőkiegészítést (plugint), amelyet bárki ingyenesen letölthet és telepíthet a gépére. Ez a kis program a háttérben meghúzódva figyel, és minden, általunk meglátogatott oldalnál feltünteti az adott cégnek, szolgáltatásnak kijáró osztályzatot (amerikai rendszerben A-tól F-ig), sőt olyasmikre is figyelmeztet, hogy a weboldal mennyi adatot gyűjt be, azokkal mihez kezd, és milyen jogosultságok illetik meg az oldal üzemeltetőit a felhasználói adatainkkal kapcsolatban.
A Facebook közelmúltban kirobbant adatvédelmi botrányát figyelembe véve mindenkinek csak ajánlani tudjuk a ToS;dr telepítését, és javasoljuk, hogy mindenki alaposan fontolja meg, hogy milyen szolgáltatások használatát fogadja el. Ahogy az internet egyik korai szállóigéje mondja: nincs olyan, hogy ingyenebéd.
