Hatalmas bivalycsordát hajtottak át az 52-es főúton, a Kiskunsági Nemzeti Park területén pénteken: több mint 80 bivaly trappolt keresztül az úttesten, hogy elérjék a vízimadarak százainak otthont adó Zab-széket, ahol az év hátralévő felét töltik. Az állatokat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Kígyós-háti állattelepéről hajtották át a nyári szállásukra. A vonulás miatt az 52-es főúton 9 óra körül néhány percre a forgalmat is megállították a rendőrök.
Elérkezett az ideje, hogy kihajtsuk a bivalyokat a téli szállásukról a nyári legelőkre. A fülöpszállási Kígyós-háti állattartó telepről az egyik csorda a szabadszállási Zab-székre mehetett át ma reggel, ahol dús legelő várja őket
– olvasható a Nemzeti Park közleményében.
Fotó: KNPI/Kiss Mónika
Fotó: KNPI/Kiss Mónika
Fotó: KNPI/Kiss Mónika
A házi bivaly a szarvasmarhánál igénytelenebb őshonos háziállatunk. Szívesen fogyasztja a más állatok által kevésbé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövényt, és igényli a vizes, dagonyázásra alkalmas helyeket. Ideális hát a természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyek, a gépekkel nem kaszálható tómedrek, csatornapartok kezelésére. Legelésükkel és taposásukkal felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket és nyílt vízfelületeket hoznak létre, megakadályozzák az özönnövények elszaporodását és a túlzott nádasodást. Ezzel hozzájárulnak a szikes mocsarakra jellemző fajgazdag madárvilág visszatelepüléséhez. A legelés miatt a rövidebb füvű gyepek egyes madárfajok (godák, bíbicek, cankók, gulipánok) számára megfelelő költőhelyet és táplálékforrást biztosítanak.
Kevesen tudják, de a bivalynak igen finom a húsa is, méltatlanul mellőzött a magyar gasztronómiában. A marháénál zsírosabb, márványozottabb, ezért omlósra, szaftosra sül, nem szárad ki. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság teljes bivalyállománya jelenleg több mint 1000 példányt számlál.
