Marcelo Lusardinál Leber-féle öröklődő optikus neuropátiát diagnosztizáltak, amely gyógyíthatatlan genetikai rendellenesség. Kezdetben egyfajta foltot látott a jobb szeme sarkában, majd nem sokkal később teljesen elvesztette a látását. Ha ez még nem lett volna elég, az orvosok később arról tájékoztatták, hogy a betegség a bal szemét is érintette, vagyis hamarosan teljesen megvakul.
A fiúval olyan gyorsan történt mindez, hogy nem is tudta igazán feldolgozni. Depressziós lett, nem tudta elképzelni, hogyan fog élni anélkül, hogy bármit is látna. Egyre többet kezdett a barátaival egy gördeszka-parkban lógni, ahol ő maga is gyakorolni kezdett.
Végül ez húzta ki rosszullétéből, és egyre elképesztőbb gördeszkamutatványokra volt képes. Újra megtalálta a magában rejlő erőt, és lassan rájött, hogy látása elvesztése nem a világ vége, bár az idáig vezető út nem volt egyszerű.
