Meghalt Zara, a Kecskeméti Vadaskert vemhes szurikátája. A látogatók és a gondozók kedvence azért vesztette életét, mert egy látogatóba érkező osztály egyik diákja a többszöri tiltás ellenére benyúlt Zarához, aki erre ösztönösen, kicsinyeit féltve beleharapott a fiú kezébe. A fiú a rémülettől földhöz csapta a szerencsétlen állatot, mire Zara és utódai azonnal elpusztultak – írja a BaOn.hu.
A Bács-Kiskun megyei hírportálon a Vadaskert igazgatója, Tokovics Tamás hosszas levélben írta le, mit jelentett neki Zara, illetve szerinte mi vezetett a szurikáták halálához.
Ahogy írja, Zara másfél évvel ezelőtt került Kecskemétre, és valóságos médiasztárrá vált, „sürgés-forgásával, kíváncsiságával, bújásával kivétel nélkül mindenki szívébe belopta magát”. A kis állatot a Vadaskert vezetősége is nagyon szerette, olyannyira, hogy amíg nem készült el a kifutója, Zara fél éven keresztül az igazgatónál lakott, összebarátkozott a kutyájával, és esténként még együtt is tévéztek. Mire elkészült a kifutója, Zara társat is kapott Zorró személyében, akivel hamarosan kicsinyeik is születtek. 2018-ban Zara ismét vemhes lett, a személyzet pedig izgatottan várta a kis szurikátákat, egészen május 14-ig.
Pedig a Vadaskert külön figyelmeztető táblákat helyezett ki, hogy senki ne nyúljon be az állathoz, mivel vemhesen megváltozik a viselkedése, és könnyen megharaphatja az embert. Ez sem volt azonban elég annak az iskolás fiúnak, aki végül figyelmetlenségével az állat és kicsinyei halálát okozta.
Hogy kinek a hibája? Azzal, hogy a mai fiatalság egyre kevésbé tiszteli a természetet, az életet, vagy hogy a kísérő tanárok egyre kevésbé tudnak odafigyelni a rájuk bízott diákokra, vagy hogy a szülőknek a nagy hajtásban egyre kevesebb idejük marad egy-egy beszélgetésre, ahol felhívják a figyelmüket gyermekeiknek az egymás, és a természet iránti tiszteletre… Szóval ezeknek a hibáknak a kutatásával feltárásával sajnos már nem tudjuk visszahozni Zarát az életbe. De! Talán e sorok olvasása után le kellene ülnünk, egy kicsit magunkba fordulnunk, és elgondolkoznunk azon, hogy egy-egy meggondolatlan cselekedetünkkel hány embert, gyermeket fosztunk meg az élménytől a természet múlandó szépségétől, egy önfeledt mosolytól…
– írta az igazgató, aki gyorsan azt is hozzátette: nem akarja, hogy bárki bűnbakot csináljon az iskolás fiúból, de fontosnak találja, hogy mi, felnőttek olyan világot építsünk, ahol ilyen dolgok nem történhetnek meg.
Mi, a Vadaskert dolgozói mindent megteszünk azért, hogy a hozzánk látogató vendégek, korosztálytól függetlenül felejthetetlen élményekkel gazdagodjanak, részesei legyenek, ha csak egy kis időre is a természet csodáinak. Kérem, kérjük Önöket, hogy vigyázzanak erre a csodára, hogy még nagyon sokan átélhessék azt a sok felemelő élményt amivel a Kecskeméti Vadaskertben találkozhatnak
– végződik a levél.