Dajka Margit 1907. október 13-án született Magyarországon, Nagyváradon. Édesanyja, Elek Veronika paraszti család sarja, édesapja, Dajka János viszont kisnemesi származású volt. A leendő házasfelek a családi emlékezet szerint lakodalomban ismerkedtek meg, de a házasság a sűrű gyermekáldás kivételével (Elek Veronika 13 gyermeket szült) nem bizonyult áldottnak. Dajka János a Nagyváradi Színház balettmestere volt, hamar kiderült, hogy nem bírja a családfő felelősségével járó kötöttségeket, a család alig látta.
Elmondhatom, hogy szinte apa nélkül nőttünk fel. Gyerekkori benyomásaim végletességéhez ez is hozzátartozik, hogy apám éppen ellentéte volt anyámnak. Igen jóképű, elegáns, széptevéshez szokott ember volt, vonzódtak hozzá a nők, hamar hozzá kellett szoknunk, hogy csak hébe-hóba jár haza, s mint valami előkelő idegen szemléli tulajdon gyerekeinek siserehadát. Mégsem tudtam neheztelni rá. Érdekes jelenségnek tartottam a maga módján. Elhivatott művészléleknek. Rokonszenvesen csapongó bohémnak. Milyen szépen hegedült és cimbalmozott! És hogy táncolt! Ez volt a mestersége is: tánctanár, előkelőbben mondva balettmester. Ismerte mindenki Nagyváradon
– mesélte édesapjáról a színésznő.
Macskajáték című filmdráma, Dajka Margit
Dajka Margitnak a színészet előtt az első „foglalkozása”, egyben az első határozott emléke: az első világháború idején – hétévesen – rikkancskodnia kellett a nagyváradi Bémer téren a családi jövedelmeket kiegészítendő. Később Margit már kilencévesen szerepelt színpadon szülővárosában, 1924-ben kapta első felnőtt szerződését Kolozsváron. 1927-ben szerződtette a miskolci színház, innen 1928-ban Szegedre, majd 1929-ben Budapestre a Vígszínházhoz került, ahol a Két lány az utcán című darabban Vica szerepében aratta első nagy sikerét. 1933-tól nem tartozott állandó társulathoz, egyes szerepekre szerződött. Fellépett a Nemzeti Színházban, a Belvárosi és a Pesti Magyar Színházban, játszott a Kamara, Andrássy úti, Erzsébetvárosi és Vidám színpadon is. 1945 után a Belvárosi, Petőfi, 1963-tól 1968-as nyugdíjba vonulásáig a Thália tagja volt. A hetvenes években a Madách Színházban szerepelt, és sokat filmezett. 1983-ban Budapesti Operettszínházban a Szerdán tavasz lesz című darabban lépett fel. Élete utolsó éveiben Nemes Nagy Ágnes Bors nénijeként szórakoztatta a gyerekeket.
Négy férje volt, Lajtos Árpáddal, az utolsóval közel harminc évig éltek boldog házasságban, egészen Dajka Margit haláláig. 1986 májusára válságosra fordult daganatos betegsége, a kórházban a férje reggeltől estig folyamatosan ott volt vele. Látogatót nem fogadott, egyedül a már szintén nagyon beteg Ruttkai Évának engedte meg, hogy felkeresse. Néhány nappal később, szombaton férje, Árpád korábban jött el a kórházból. Felhívta régi barátjukat, és elmondta, hogy miközben fogta Margit kezét, ő szép csendben elaludt. Nem akarta megzavarni… Valóban azt hitte, hogy csak elaludt? Ő, aki három évtizede minden rezdülését figyelte, aki korábban órákon keresztül nézte fürkészve, miként kapkodja a levegőt? Vagy csak nem akart, nem tudott szembesülni az igazsággal?
Utólag kiderült, hogy amikor Lajtos eljött, Dajka Margit már halott volt. Ő hazaérve végrendeletet írt, amelyben azt kérte, hogy ne egymás mellé temessék őket, nem akarja börtönviselt emberként beszennyezni a legnagyobb színésznő szent emlékét.
Aztán, dolga végeztével, főbe lőtte magát. Egy legendás szerelem zárult le abban a pillanatban.
