Teljesen véletlenül botlottunk bele a Kyiv Light Festivalba, eredetileg ugyanis a csernobili atomerőművet körülvevő biztonsági zóna, valamint a 32 éve elhagyatottan álló Pripjaty meglátogatására utaztunk keleti szomszédunkhoz. Mielőtt azonban a szellemváros felé indultunk volna, igyekeztünk annyit megnézni Kijevből, amennyit egy nap alatt lehetséges. Ennek köszönhetően fedeztük fel, hogy szerencsénkre éppen aznap zajlik a háromnapos fesztivál második felvonása, amelynek keretében városszerte több jellegzetes épületre vetítik a VJ-k és fényfestéssel foglalkozó kreatív csapatok alkotásait, ráadásul mindez ingyenesen megtekinthető.
Kijev központi hajóállomása felé vettük az irányt, itt volt ugyanis a Kyiv Light Festival központja, a hajóállomás épülete szolgált vetítővászonként a különleges installációkhoz. Utólag visszagondolva kicsit sajnálom, hogy nem az ukrán külügyminisztérium döbbenetes méretű épülete előtt táboroztunk le, de így sem lehetett okunk panaszra.
Már Picasso is festett fénnyel
Bár a fényfestés az elmúlt években vált rendkívül népszerűvé, a műfaj gyökerei a XIX. századig nyúlnak vissza. Egészen pontosan 1889-ben alkalmazta először Étienne-Jules Marey tudós és George Demeny feltaláló, amikor egy ember mozgását követték le fénypászmák segítségével. De 1949-ben Pablo Picasso is megismerkedett a hosszú záridős fényképezés és egy elemlámpa segítségével létrehozott fényrajzokkal, amit ma már inkább fénygraffitinek szoktak hívni.
Ennél egy – na jó, sok – fokkal bonyolultabb a projection mappingnek nevezett módszer, amelynek során óriási vetítők segítségével „festenek meg” nagyobb, jellemzően kültéri felületeket. Napjainkban ezt hívja a köznyelv fényfestésnek, és a kijevi fényfesztivál is erről szól. Az egyik első projection mappinget az amerikai Disneylandben használták 1969-ben, amikor megnyitotta kapuit a Haunted Mansion nevű, kísértetkastélyt idéző hullámvasút. A technika segítségével mellszobrokat „szólaltattak meg” oly módon, hogy 16 milliméteres filmen rögzítették több énekes arcát éneklés közben, majd ezeket vetítették a mellszobrok arca helyére.
A projection mapping igazán azonban csak a kilencvenes évek második felében indult világhódító útjára, ma pedig már számos rendezvényen alkalmazzák hangulati elemként, de már a reklám világát is meghódította. Ezek persze főleg egyszerűbb installációk, az igazán komoly projection mappinghez ugyanis elképesztően drága, a multiplex mozikban használt vetítőgépeknél nagyobb teljesítményű eszközökre van szükség.
Egy-egy projection mapping csapat sokszor hónapokig dolgozik a végeredményen, amely ritkán hosszabb 1-2 percnél. Ráadásul az efféle alkotásokat csak az adott helyszínen lehet megnézni, mivel itt milliméterre kiszámolt, a vetítővászonként használt épület sajátosságait figyelembe vevő animációkról van szó.
A fények városa – Kijev
Az ukrán fővárosban tavaly májusban rendezték meg először a Kyiv Light Festivalt, amelyre már akkor 11 ország 25 csapata jelentkezett pályamunkákkal, illetve külön mezőnyben 8 VJ – a partikon a zenéhez passzoló látványos vizuálokért felelős animátor-grafikus szakember – mérette meg magát. A siker nem maradt el: több százezren voltak kíváncsiak a tagadhatatlanul látványos installációkra. Az idei fesztivál során pedig már 30 csapat szállt versenybe a 270 ezer hrivnyás – közel hárommillió forintos – fődíjért. Persze ez aprópénz, ha figyelembe vesszük, milyen költséges mulatság egy ilyen fényfestés előállítása, de a részt vevő csapatok valószínűleg elsősorban nem ebből élnek, mivel java részük grafikusként, designerként, reklámszakemberként dolgozik a világ minden táján.
Mint azt korábban a magyar Limelight Projection Mapping csapatával készült interjúnkból megtudtuk, az igazán jó fényfestők figyelembe veszik a vászonként használt épület sajátosságait, és azokat belekomponálják az alkotásaikba.
A kijevi fényfesztivál pályaműveiről ugyanez mondható el: a legjobbak egyértelműen azok lettek, amelyek a Dnyeper partján álló kikötő épületének oszlopait és jellegzetes kerek ablakait beemelték az animációba. A leglátványosabb talán az a megoldás volt, amikor két óriási kéz megragadta a fehér oszlopokat, és egy könnyed mozdulattal kipattintotta őket a helyükről – természetesen csupán ügyes fényjáték formájában.
Bár a hazai, ukrán csapat általunk nem ismert figurákat, feltehetően mesehősöket ábrázoló, ugyancsak pszichedelikus alkotása nem ezt az irányt követte, érthető módon mégis ők kapták a legnagyobb tapsot a főként helyiekből álló közönségtől. Az ukránok pályaművét az alábbi videón lehet megtekinteni.
A fődíjat végül a portugál MOJO nevű csapat Ambivalent című installációja nyerte meg, csak azt sajnáljuk, hogy a szervezők egy bő hét elteltével sem tették elérhetővé az alkotás videóját a Kyiv Light Festival hivatalos weboldalán. A második helyet egy japán alkotóközösség, a Heart-S szerezte meg az Underwater című, főként fekete-fehér geometriai formákat és egy hatalmas szemet felvonultató fényfestésén, míg a képzeletbeli bronzérmet egy szlovák fiatalember, bizonyos Jakub Zuscin nyakába akasztották a Sightless című alkotásért, amely az alábbi videón látható.
Kicsit sajnáltuk, hogy magyar versenyző nem volt a mezőnyben, különösen, hogy a Limelight Projection Mapping csapatáról legutóbb akkor írtunk, amikor közönségdíjat kaptak az iMapp Bucharest rendkívül szoros mezőnyében.
A kijevi fényfesztivál teljes programját – legalábbis, ami a hajóállomás épületét állította középpontba – az alábbi videón lehet megtekinteni. Kétórás anyagról van szó, amit érdemes lehet 15-20 perces etapokra bontva nézni, az izgő-mozgó formák és esetenként a hajó módjára meglóduló épület ugyanis alaposan próbára tudja tenni a szemeket, aki pedig az ilyesmit kevésbé bírja, akár émelygést is tapasztalhat, illetve, talán nem kell mondani, hogy az epilepsziások inkább ne kattintsanak a videóra, a vadul villódzó fények ugyanis van, akinél rohamot idézhetnek elő.
Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kijevi fényfesztivál – és úgy általában az ukrán főváros – meglátogatását, ugyanis számtalan kellemes élményben lehet része az embernek a hazainál jóval olcsóbb árakkal operáló Kijevben. Jövőre is el fogunk ide látogatni, ám akkor a hajóállomás helyett valószínűleg az ukrán külügyminisztérium már említett, zavarba ejtően nagy épületére vetített animációkat fogjuk megnézni. Végezetül álljon itt egy különösen látványos pályamű a kijevi fényfesztivál tavalyi mezőnyéből.
Aki pedig ennél különlegesebb, mondhatni extrém élményre vágyik, keresse fel szervezett túra keretében a csernobili atomerőművet körbezáró lezárt zónát, az egykor ötvenezres álomvárosból szellemvárossá változó Pripjattyal együtt.