Hollywoodban rettegnek mindenféle újítástól. Azzal ugyan tisztában vannak, hogy időnként szükség van erre ahhoz, hogy a nézők érdeklődését fenntartsák, de akkor is csak óvatosan adagolva, apró porcióban kaphatunk a nagy stúdióktól bármi újat. Amikor 2015-ben, tizennégy évnyi tetszhalott állapot után felélesztették a Jurassic Park-filmeket, ott volt a lehetőség, hogy végre valami újdonságba kezdjenek. Ehelyett még a szokásosnál is erősebb volt a biztonsági játék. A Jurassic World annyira nem hozott semmi újat, hogy gyakorlatilag egyszerre volt folytatása a korábbi filmeknek, és remake-je a klasszikus első résznek. Azt hihetnénk, hogy Spielberg ’93-as moziját már mindenki látta, szóval ez volt a recept a biztos bukáshoz, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk: a világ mozinézői örömmel, tapsikolva fizettek ki 1 milliárd és 671 millió dollárt (!) a kasszáknál, a film megdöntötte az első amerikai nyitóhétvége rekordját (azóta ezt már újra megdöntötték), és újra bebizonyította, hogy a dinoszauruszok a kihalásuk ellenére sosem mennek ki a divatból. Ezek után biztos nagy lehetett a kísértés, hogy a folytatással se cseszekedjenek sokat, inkább csak dolgozzák át egy kicsit az annak idején sikerrel bemutatott második részt, Az elveszett világot, és kész is van a film. Hálát adhatunk az egeknek azért, hogy mégsem így történt.
Sziget a pácban
Pedig a jelek nem voltak túl biztatóak. Már a trailerből kiderült, hogy ezúttal is nagy, fehér vadászok próbálják befogni a dinókat, ugyanúgy, mint Az elveszett világban, csakhogy ezúttal elvileg jó szándék vezérli őket. Nublar szigetét ugyanis hamarosan elpusztítja egy vulkánkitörés, ezzel végleg a kihalásba sodorva olyan fajokat, akik korábban egyszer már produkálták ezt a bravúrt. Az előző rész hősei, Claire (Bryce Dallas Howard) és Owen (Chris Pratt) egy milliárdos anyagi támogatását élvezve összefognak, hogy minél több őslényt fogjanak be a szigetről még azelőtt, hogy mindegyik örökre eltűnne a forró lávafolyamban. A Jurassic World-öt a legtöbb kritika amiatt a jelenet miatt érte, amikor Claire magassarkú cipőben menekült az őslénytámadás elől. A folytatásban amolyan fricskaként pont a magassarkú cipőjét láthatjuk először, ahogy kilép a liftből, ám ezúttal csak az irodai környezetben viseli ezt a lábbelit: amint megérkezünk Nublar szigetére, Claire is lapos talpú cipőre vált. Aki azt hitte, hogy ő és Owen ezúttal már boldog párként éldegél, nagyot tévedett: kiderült, hogy a meglehetősen makacs párosuk leginkább csak extrém körülmények között működőképes, így az útjaik különváltak. Claire egy csapat élén gyűjt adományokat dinómentésre, míg Owen egy tóparti házikót építget magának, hogy idős korában békésen pecázhasson naphosszat. Ezzel a húzással az alkotók elérik azt, hogy nézőként megint azon izgulhassunk, hogy ők ketten az akciójelenetek közti szünetekben újra egymásra tudnak-e találni. Egyszer még bevettem ezt a trükköt, de ha a harmadik részben is kijátsszák ezt a kártyát, azért már morci leszek.
Chris Pratt a Jurassic World: Bukott birodalom c. filmben (Fotó: Profimedia, Landmark)
Többet, nagyobbat, drágábban
Miután Owennel, Claire-rel és rengeteg vadásszal megérkezünk az őslényparkba, egy tipikus Jurassic-film veszi kezdetét. Hőseink botorkálnak a dzsungelben, próbálnak dinókat menteni, miközben sokszor kénytelenek menekülni is előlük, és arra is rá kell jönniük, hogy talán az őket kísérő vadászok célja nem is olyan nemes… És persze ott van a vulkán a belőle kiömlő lávatengerrel, hiszen nekik pont akkor kell megérkezniük, amikor már az égből is lávacsóvák hullanak.
Nesze neked, realizmus, de oké, végül is egy nyári hollywoodi blockbusterről beszélünk, vagy mi a szösz. Ezeket a jeleneteket nézve könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy nincs új a nap alatt: minden, ami a szigeten történik megfelel egy tipikus „inkább a speciális effektusokra költünk, mint a forgatókönyvre” jellegű hollywoodi blockbusternek, amiben nincs sok gondolat. A dínók futnak, és harapnak, a gonosz vadászok lőnek, a láva meg csak jön és jön, hőseinknek pedig rohanniuk kell, hogy időben elérjék az egyetlen kiutat jelentő hajót. Itt minden a „többet, nagyobbat, drágábban” jegyében zajlik. Hihetetlen tempóban történnek az események, és olyan mennyiségben szabadítják ránk a dinoszauruszokat, mintha nem lenne holnap. Úgy éreztem, ez már sok nekem a jóból: sosem tudtam értékelni, ha a filmekben a kreativitást pénzégetéssel próbálták pótolni. Csakhogy ekkor még csak a játékidő felén voltam túl, és hátra volt még egyszer ugyanennyi.
Egy új film kezdődik
Kétségtelenül tökösségre vall, ha egy nagy költségvetésű hollywoodi produkció meg meri azt lépni, hogy a film közepén a nézője úgy érezze: egy új film kezdődött el. Mivel J.A. Bayona rendező és a franchise forgatókönyvírója, producere, Colin Trevorrow is érezték, hogy a film közepén bemutatott, monumentális dinómentő akciót már nem lehet hová fokozni, behúzták a kéziféket, és teljesen más irányba vitték el a sztorit. Bayona tapasztalt horrorrendező, amit elsősorban az Árvaház című filmje bizonyít, de a Szólít a szörny című munkájában is bőven akadnak rémisztő pillanatok.
Ezt kihasználva a Jurassic World: Bukott birodalom második felét egyszerűen bezárták egy gótikus kísértetkastélyba, ahol azonban nem kísértetek, hanem egy vérszomjas, mutáns dinoszaurusz, az indoraptor kísért, és hatalmas fogaival és karmaival brutálisabb, mint bármelyik dög, akit eddig a franchise-ban láthattunk. Bayona láthatóan élvezi a gótikus horror külsőségeit: az indoraptor természetesen éjszaka, zuhogó esőben, villámlásnál támad, és úgy közelít a karmaival az ágyban fekvő kislányhoz, mintha csak egy túlvilági démon kezét látnánk. Még titokzatos házvezetőnő és rejtélyes, dúsgazdag férfi is akad, hogy végképp meglegyen minden műfaji klisé.
A rendező ezekben a jelenetekben látszólag azt a hangulatot próbálja feléleszteni, ami az első Jurassic Park filmben még jelen volt: amikor a gyerekek a raptorok elől bujkáltak, akik vadásztak rájuk. A Bukott birodalomnak nagyon jót tesz a lassítás. A film ettől újra kicsit emberközelibbé válik, a kísértetkastély pedig rengeteg szórakoztató lehetőséget kínál az alkotóknak arra, hogy szétparáztassák a nézőt, és ők élnek is vele. Amennyire nem működött nálam a játékidő első fele, annyira betalált a második. Még az ebben a franchise-ban kötelező gyerekszereplő jelenlétét is meg tudták indokolni egy izgalmas fordulattal.
Fotó: Profimedia
A félig teli pohár esete
A franchise-ban újdonságként hat az is, hogy ezt a részt már érezhetően úgy tervezték, hogy fejükben volt a trilógia harmadik része, ugyanis alaposan felvezetik nekünk azt, hogy mi vár majd ránk három év múlva (Steven Spielberg ódivatú producerként elégnek érzi, ha ilyen gyakran jön elő új résszel, és igaza is van). Ha hihetünk a felvezetésnek, akkor végre valóban egy olyan rész jöhet, ami mindenben újdonságot jelent majd a korábbi Jurassic-filmekhez képest, és már nemcsak egy fél film erejéig. Addig is a Bukott birodalom egy kissé bátortalan, de a helyes irányba történő lépés az alkotóktól, és ha az első fele nem lenne olyan hervasztóan agyatlan, most könnyen a nyár legszórakoztatóbb mozijával állhatnánk szemben, ami vér mutatása nélkül (szigorúan a 12-es korhatárkarika határain belül maradva) képes ránk hozni a frászt.
