Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor az egész Jurassic-franchise leírható úgy, hogy van egy nagyon-nagyon jó, örökzöld film, amiről a stúdió immár több mint harminc éve próbál újabb meg újabb bőröket lehúzni. Anyagilag rendkívül sikeresek ebben – ezt jól mutatja, hogy minden Jurassic World-mozi elérte az egymilliárd dolláros álombevételt – , kreatív szempontból viszont nem annyira. Ha szívünkre tesszük a kezünk, igazából minden folytatás a Spielberg-féle eredetit majmolja így vagy úgy, de az biztos, hogy az eredetinél jóval gyengébben.
Ismét félelmetesek a dínók!
A sorban a hetedik Jurassic-film, a Jurassic World: Újjászületés sem találja fel a spanyolviaszt, sőt valójában igencsak szűkölködik az újdonságokban. Van azonban benne valami, amitől mégis sokkal izgalmasabb, mint bármi, ami Jurassic címmel a mozikba került 1993 óta. Az új film eléri, hogy sok-sok év kihagyás után a ragadozó dinoszauruszokat ismét félelmetesnek lássuk, sőt még az a csoda is sikerül neki, hogy egy egészen pazar akciójelenetet mutat be a T-Rex-szel, az első rész legnagyobb sztárjával, akivel a folytatások sosem tudtak mit kezdeni.
Ehhez a film nem újít meg semmit, egyszerűen csak bevet néhány régi filmes trükköt: egyrészt a filmet nagyrészt tényleg egy igazi dzsungelben vették fel (ráadásul igazi filmre forgott), és az ebből fakadó természetesség a mozivásznon is átjön, másrészt most sikerült a leginkább kidolgozni a film akciójeleneteit. Megkockáztatom, hogy az Újjászületés akcióinak képi megjelenítésébe több ötlet és kreativitás szorult, mint az előző három filmbe összesen, és ez még akkor is így van, ha bizonyos jeleneteiben egy az egyben idézi meg az eredeti Jurassic Park klasszikus akciójeleneteit, különösen a raptorok a konyhában szcénát.
Scarlett Johansson a Jurassic World: Újjászületés c. filmben (Fotó: Universal Pictures)
Pont annyira buta, amennyire kell
Bár a forgatókönyv elég erősen sejteti, hogy ki fog meghalni és ki éli túl a nagy kalandot, Gareth Edwards (Godzilla, Zsivány Egyes) rendező eléri, hogy ezúttal tényleg izguljunk a szereplőkért. Ezért cserébe nem rest nyúlni a legjobbaktól: egy történetszálat például egy az egyben James Cameron A bolygó neve: Haláljából kölcsönöz és még csak rejtegetni se próbálja. Sebaj! Ha már lop, legalább jó filmből, és jól csinálja. De akad itt egy adagnyi az utóbbi évek egyik legélvezetesebb óriásszörnyes mozijából, a Kong: Koponya-szigetből is. A film tengeri akciójelenetei pedig szépen idézik meg a cápás horrorok erősebb pillanatait.
Az eddigiekből talán nyilvánvaló, hogy az Újjászületés semmilyen szempontból nem forradalmi film. Sem a szörnyfilmek terepén, sem a Jurassic franchise-on belül nem hoz semmi újat. A stúdió és a rendező biztonsági játékot játszik, de most legalább tényleg nem spórolták ki a melót az akciókból, így
tényleg egy nagyon korrekt akció-kalandfilmet kapunk horrorfilmes elemekkel, ami tökéletesen megfelel arra, hogy két órán keresztül adagoljuk a tágra nyílt arcunkba a popcornt, miközben nézzük, és csak pont annyi egetverő marhaság legyen a forgatókönyvben, aminek apropóján még ne nyíljon ki a bicska a zsebünkben.
Például miért szenvedik magukat a hőseink körülményesen, egy hajó segítségével a dínókkal teli szigetre, amikor – mint az utólag kiderül – valójában helikopterrel is simán megközelíthették volna?
Kihasználatlanul hagyott sztárok
Az Újjászületés forgatókönyvét egyébként az eredeti Jurassic Park írója, David Koepp vetette papírra, és érződik rajta egyfajta „vissza a gyökerekhez” attitűd: látszik, hogy megpróbálta újra eltalálni azt a tökéletes keveréket kalandfilmből, horrorból, családi filmből és vígjátékból, ami egyszer már sikerült neki. És kitől lophat az ember büntetlenül? Saját magától, így nem is volt rest megtenni ezt. Azonban a sikerhez nem ártott volna olyan karaktereket alkotni, akik nem ennyire papírízűek.
Jonathan Bailey nerd tudósa, Mahershala Ali jószívű és bátor kapitánya, Rupert Friend corporate genyája, Ed Skrein véreskezű zsoldosa vagy Scarlett Johansson meghasonlott kalandora tényleg csak annak köszönhetően nem esett le a vászonról, hogy igazán kiváló színészekre osztották ezeket a semmilyen szerepeket. Amikor egy karakternek azzal próbálnak mélységet adni, hogy korábban elvesztett valaki számára fontosat, az gyakran bajt jelez, és itt ezt Koepp két szereplőnél is eljátssza.
Jurassic World: Újjászületés (Fotó: Universal Pictures)
Újra kihalófélben
A sztori egyébként annyi, hogy a dínók nehezen bírták a klímaváltozást, így a Földön való elterjedésük után gyorsan az újabb kihalásra voksoltak, de néhány trópusi szigeten még fennmaradtak. Mivel egy gyógyszerhez szükség van a vérükre, egy csapatnyi kalandor útra kel, hogy megszerezzék azt, és mivel ezen a szigeten mutáns dínók is rejtőznek, természetesen a küldetés sokkal durvább lesz annál, mint amire számítottak.
Vagyis megmaradtunk a Jurassic-filmek állandó helyszínénél, a távoli trópusi szigetnél, és a közepén található emberek által épített központnál. Az új dínók mérsékelt érdeklődést váltanak ki az emberből,
Scarlett Johansson pedig ugyan lehet, hogy a franchise eddigi legnagyobb sztárja, de azon felül, hogy jól mutat a plakáton, a rendező nem sok mindent kezd vele.
A Jurassic World: Újjászületés után már kezdem kétségbe vonni, hogy lehet-e egyáltalán még egyszer igazán jó Jurassic-filmet készíteni, vagy Spielberg 93-ban az összes puskaport ellőtte. Abban azonban biztos vagyok, hogy a sok középszerű folytatás között az Újjászületés a legszórakoztatóbb darab. Egy ilyen tikkasztó nyáron ennek is tudtam örülni.
