Bevallom, első ránézésre nem tetszett különösebben a Lexus RX-L. Furának tűntek az arányai, túl hosszú, de túl magas, viszont lapos is, egyszóval legalábbis különösnek találtam. Az első benyomás azonban szépen lassan elkezdett átalakulni, és amikor pár nap múltán vissza kellett vinnem a tesztautót, már hangosan kiabáltam legbelül, hogy „NEM AKAROM VISSZAADNI EZT AZ AUTÓT!!”
A „sima” Lexus RX-nél szűk 12 centivel hosszabbított változatot szemből nézve gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni a normál verziótól. A formatervezők megdolgoztak a pénzükért, az autó orrán látható sajátos szögek és idomok ugyanis teljesen egyedi arculatot adnak a kocsinak, a fehér színtől pedig van benne valami kifejezetten hajószerű, mintha csak egy luxusmotorcsónakra szereltek volna négy hatalmas kereket.
Már csak egy elegáns villa hiányzik a háttérből (Fotó: Andersen Dávid)
Ahogy az autót – zsebünkben a kulccsal – megközelítjük, életre kel az elektronika, a kilincsekbe épített fehér ledcsík pedig diszkréten felfénylik, ezzel is jelezve, hogy a Lexus szolgálatra kész – ez sötétben egyrészt hasznos, másrészt kifejezetten jól néz ki. Beülve kényelmes bőr karosszék fogad – a karosszék kifejezés nem véletlen, a gigászi középkonzol két ember számára is elegendő, nem fogjuk tehát a jobb első ülésen ülő utas könyökét böködni. Ezt megelőzően azonban az ülés és a kormány csendes zümmögéssel a helyére tolódik a biztonsági öv becsatolását követően – ugyanígy fordítva, kicsatolásnál visszahúzódnak, hogy a sofőr a lehető legkönnyebben tudjon ki- és beszállni.
Az ülés elektronikusan állítható minden irányba és még a háttámla is több részletben állítható, hogy tökéletesen tartsa a derekat-csípőt. A kormány is elektromosan állítható, így nem kell többé a kormányoszlop alatt kotorászni a mechanikus állítókart keresgélve. A hátsó ülések is állíthatóak, bőséges a helykínálat, még magasabb sofőr esetén is. Itt jön a képbe a hosszítás értelme: az RX-L-be ugyanis akár heten is beülhetnek, ehhez a csomagtartóból elérhető kapcsolókkal fel kell emelni a harmadik sor ülést is. Ez felnőtteknek már szűkös, de egy négygyerekes család valószínűleg imádni fogja ezt a funkciót. Ha pedig nincs szükség az extra ülésekre, rengeteg hely marad pakolni, főleg, hogy a kalaptartót egy ügyes megoldásnak köszönhetően akár fél kézzel is ki lehet pattintani a helyéről, és hasonlóan könnyedén vissza is lehet illeszteni. Ja, azt még nem is mondtam, hogy a csomagtartót a műszerfalról vagy a slusszkulcsnak becézett távirányítóról nyithatjuk-csukhatjuk, ezzel az egy funkcióval garantáltan a sárga irigység összes színárnyalatát előidézhetjük ismerőseink arcán.
Országúti hintónak is nevezhetnénk, de a fehér színtől van benne valami hajószerű (Fotó: Andersen Dávid)
A műszerfal elrendezése könnyen áttekinthető, még a viszonylag sok gomb és kapcsoló ellenére is, a középkonzol tetején a kisebb mozivásznakat megszégyenítő méretű képernyővel. Egyedül az ez alá beépített analóg óra tűnt furának – ez lehet, hogy a prémium érzetet volt hivatott erősíteni, de a mindenféle digitális extrával felszerelt járgányban kissé anakronisztikusnak hat. Nagy pacsi viszont a Lexus dizájnereinek a felnyitható tetejű telefontartó rekeszért, így nem kell többé a pohártartóba állított készülék zörgését hallgatni, elvégre nem állatok vagyunk. A már említett képernyőn a navigációt egy a középkonzolba épített – bőrrel borított! – kütyü teszi lehetővé, amit a könnyebb érthetőség kedvéért most nevezzünk egérnek. Picit szokni kell a használatát, de szerencsére a rendkívül részletes beállítási menüben lehet állítani az érzékenységén, így hamar rá lehet érezni.
A Lexus formatervezői alaposan megdolgoztak a pénzükért (Fotó: Andersen Dávid)
A Lexus RX L-ből vásárolható fabetétes verzió is, ami a kormányt és a középkonzolt érinti, de bevallom, nekem az efféle berakások valahogy nem a prémium, sokkal inkább a műmárvánnyal kirakott kamuluxus érzetet hozzák, ezért nem bánkódtam, hogy a tesztre kapott autóban fabetétek helyett csillogó fekete műanyaggal találkoztam. Igaz, a kormány alsó és felső ívére nem biztos, hogy oda kellett volna ezeket tenni, elég ugyanis, hogy csak picit legyen nyirkos az ember tenyere, egy kanyarodásnál ez már nettó életveszélyt jelenthet. Cserébe a „9 óra – 3 óra”, azaz a helyes kormányfogásra késztető bőrrel bevont rész viszont tényleg nagyon kellemes, de fordulásnál néha bizony át kell fogni, és ilyenkor nem nehéz rámarkolni a csúszós műanyagra.
Szemből szinte nem látható a különbség, oldalról viszont igen (Fotó: Andersen Dávid)
Gombnyomásra indulunk, és mivel a Lexus RX L-ből Magyarországon csak a hibrid változat kapható, mindez teljes csendben történik, csupán a műszerfalon felvillanó zöld READY feliratból tudhatjuk, hogy a motor már jár. Ha nagyon óvatosan kezeljük a gázpedált, egy rövid ideig tudunk tisztán elektromos hajtással közlekedni – ezt a műszerfalon szintén zöld EV ikon jelzi. Ez azonban tényleg rövid ideig tart, a 3,5 literes benzinmotor ugyanis hamar bekapcsol, és csendesen duruzsolva érzékelteti, hogy motorházban tényleg hibrid technológia dolgozik. Az autó egyébként a kombinált hajtásmódnak köszönhetően 313 lóerőre képes, ami azt jelenti, hogy nagyjából 8 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet. Ez egy bő 2,5 tonnás jármű esetében egyébként elég látványos, és bent ülve is komoly gyorsulásélményt nyújt, annak ellenére, hogy utazótempónál gyakorlatilag nem érezni a sebességet a kocsiban. A végsebesség 180 km/h környékén alakulna, ha erre a hazai közlekedési szabályok lehetőséget adnának. A motor egyébként háromféle üzemmódban (Eco, SportS és SportS+) használható, ezek között a középkonzolon elhelyezett tárcsa tekergetésével lehet váltani. Rendkívül látványos, ahogy a hibrid hajtást előnyben részesítő Eco módból átváltva a műszerfalon átváltozik a töltést jelző mutató, és egy szemvillanás alatt fordulatszámmérővé alakul. A különbség leginkább az Eco és a SportS+ üzemmódok között érezhető, utóbbinál a 262 lóerős V6-os benzinmotor elkezdi hallatni a hangját, de nem túl otrombán, csak jelzésértékkel, mutatva, hogy itt azért komoly technika dolgozik.
Nem kimondott terepjáró, de egy kis természetjárástól nem riad vissza (Fotó: Andersen Dávid)
Mert egyébként a Lexus RX-L elképesztő kényelmet és csendet garantál az utasoknak – feltéve, ha nem akarják bömböltetni a beépített, kiváló minőségű hangrendszert. A futómű vajpuhán siklik, és még a jelentősebb kátyúkat is apró zökkenéssé tompítja. Terepezni ugyan nem mentünk vele, csak egy kevés földutazást próbáltunk ki, elvégre ez az autó sokkal inkább egy vitorláskikötőbe való, mint somogybabodi off-roadozásra, de ott is remekül teljesített, helyenként, ha nem tudtuk volna, meg nem mondjuk, hogy nem aszfalton járunk.
A vezetéssegítő extrák, mint a sávtartó automatika, az adaptív tempomat vagy a legfontosabb adatokat a sofőr látómezejébe kivetítő head-up display (HUD) mind azt szolgálják, hogy a sofőr és utasai a lehető legkényelmesebben utazhassanak. Igaz, pont a tempomat és az azzal szoros együttműködésben dolgozó, ütközéselkerülő automatika helyenként túl óvatoskodónak bizonyult, de utóbbi érzékenységét le lehet tekerni vagy teljesen ki is lehet kapcsolni, hogy ne lassítson le, akárhányszor egy másik autót érzékel előttünk a horizonton.
A szűk 12 centis hosszabbítás hátul a leglátványosabb (Fotó: Andersen Dávid)
Összességében a Lexus RX-L azoknak ajánlott, akik szeretnek kényelmesen közlekedni, akik nem száguldozni, aszfaltot szaggatni, hanem utazni szeretnének, lehetőleg a családjukkal vagy a barátaikkal, és akik elvárják, hogy a prémiumkategóriában ehhez méltó élményben legyen részük. Ehhez mérten a Lexus RX-L szűk 23 milliós ára (a full extrás modell 25,5 millió helyett a vonatkozó kedvezményekkel együtt 22 770 000 forintért érhető el) kifejezetten barátságosnak mondható, egy hasonló szintű luxus-SUV ugyanis könnyedén elérheti a 30 vagy a 40 milliós árat is a motorháztetőre ragasztott emblémától függően.
