nlc.hu
Szabadidő
Tűzszivárvány, vattacukorfelhő, fagyvirág – a legbizarrabb időjárási jelenségek

Tűzszivárvány, vattacukorfelhő, fagyvirág – a legbizarrabb időjárási jelenségek

Igen, tudjuk, hogy napok óta didereg az ország, és a szomszédban még havazott is a héten. De most még ennél is sokkal szokatlanabb dolgokról lesz szó. Nemrég bejárta az egész internetet egy különös hír, hogy egy kínai városban polipok és tengeri csillagok potyogtak az égből. Összegyűjtöttük a legfurcsább időjárási jelenségeket, és megnéztük, mi okozhatja őket.

A polipeső mellett a június közepén leégett angyalföldi raktár is beleszólt az időjárásba – legalábbis helyi szinten – a hatalmas füst miatt ugyanis úgynevezett pirokumulusz felhő alakult ki, amely jellemzően a vulkánkitörések, rosszabb esetben a hatalmas tüzek következményeként szokott létrejönni. Ennél is bizarrabbak azonban az alábbiakban részletezett jelenségek.

Fordított villámok

A villámlás legjellemzőbb formájában a viharfelhőkből csap le a földre, előfordulhat azonban, hogy ez fordítva történik: a hatalmas kisülések a talaj felől indulnak felfelé. A brit Királyi Meteorológiai Társaság kutatói éveken át tanulmányozták a jelenséget, speciális, szuperlassított felvételeket készítő kamerák segítségével. Ez alapján megállapították, hogy a fordított villám kialakulásához szükség van valamilyen magas objektumra – tévétorony, rádióadó vagy szélturbina – illetve arra, hogy egy „hagyományos” villám csapjon be az objektum közelében. A villámcsapás következtében megváltozik a környező levegő töltöttsége és ennek hatására – a torony közreműködésével – alakul ki a felfelé irányuló villám.

A „fordított” villámoknak létezik még egy különleges fajtája, amit magyarul vörös lidércnek vagy ködfénykisülésnek hívnak. Ezt a furcsa jelenséget 1989-ben fedezték csak fel. A vörös lidércek a viharfelhők fölött, 40-50 kilométeres magasságban jönnek létre, tehát a Földről nem igazán láthatóak. A kiterjedésük hatalmas, elérheti a 40-60 kilométert, a felfelé irányuló kiterjedésük pedig akár 50 kilométer is lehet.

„Vattacukorfelhők”

Ezek a különleges alakú, úgynevezet mammatus felhők az esős időt jelzik előre. A felfelé áramló meleg és nedves légáramlatok miatt ugyanis a felhők vízszintes irányban szétterjednek emelkedés közben. A hőmérsékletkülönbség miatt azonban labilissá válik a légkör, és a meleg, nedves levegőcellák a talaj felé mozdulnak el. Bár kétségtelenül rendkívül látványosak, ha mammatus felhőket észlelünk, érdemes fedett helyre húzódni, környékükön ugyanis könnyen előfordulhatnak erős viharok, széllökések, de jégeső, heves villámlás és akár tornádó is kialakulhat.

A jellegzetes mammatus felhők viharos időjárást jósolnak (Fotó: NASA)

Tűztornádó

Akárcsak a mammatus felhők, a tűztornádó is elképesztő látványt tud nyújtani, de talán ebben az esetben kevésbé szükséges részleteznünk, hogy miért nem jó ötlet a közelében maradni. Legutóbb 2016-ban, a Coloradóban pusztító hatalmas erdőtüzek során kaptak lencsevégre hasonló jelenséget. A lángoló forgószél akkor alakul ki, ha egy már meglévő, „normál” tornádó belefut például egy erdőtűzbe. Coloradóban nem ez történt, hanem a tűztornádó kialakulásának másik lehetséges kiváltó oka miatt jöhetett létre az alábbi videó. Ilyenkor az erdőtűz hatalmas hője feszül neki a hidegebb környező légrétegeknek, ez a feszültség pedig a jellegzetes, tölcsért formáló légmozgás formájában egyenlítődik ki. Az ilyenek jellemzően hamar megszűnnek, ha azonban a légköri és hőmérsékleti viszonyok lehetővé teszik, akár kifejezetten hosszú ideig is pusztíthatnak.

 

Homokvihar

A közel-keleti országokban, illetve például az Egyesült Államok sivatagosabb részein gyakori jelenség, rendkívül ijesztőnek tűnik, ehhez képest jobbára ártalmatlan, noha tény, hogy rendkívül kellemetlen tud lenni. Aki még nem tapasztalta meg, hajlamos azt gondolni, hogy a homokvihar egy kiadós esőhöz vagy hóviharhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a jégkristályok helyett a homokszemcsék karcolják az ember bőrét a süvítő szélben. Nos nem így van, bár természetesen ez a verzió is létezik, de a klasszikus, közel-keleti értelemben vett homokvihar sokkal inkább hasonlítható a ködhöz, mint a viharhoz. A levegőben lebegő homokszemcsék ugyanis annyira picik (a sivatagi homok legfeljebb nevében hasonlít a kerti homokozóban található anyaghoz), hogy szinte nem is érezni a jelenlétüket. Azaz, ez így nem egészen pontos, ugyanis ha ilyen körülmények között kimegyünk az utcára, egy órán belül már érezni fogjuk, hogy tele van a szemünk homokkal és a levegőt is nehezebben vesszük, de nem smirglizi le a bőrünket az arcunkról. Mint az alábbi videón is látható (körülbelül 5:20 környékétől), az autósok is simán tovább hajtanak, igaz, a látótávolság jelentősen lecsökken.

Fagyvirág

Nem, nem az ablakon kialakuló jégvirágról van szó, hanem a fagyott víz egy különleges formációjáról. Tűjégnek nevezzük, amikor a talajból apró jégoszlopok türemkednek ki, és formálnak ásványokhoz vagy kőzetekhez hasonló alakzatokat. Ez akkor történik, ha a talaj hőmérséklete fagypont feletti, a levegőé viszont alatta marad a 0 foknak. Ilyenkor a talajból a meg nem fagyott víz a kapilláris jelenség miatt kiszivárog a felszínre, ahol egyből meg is fagy. Mivel azonban alulról érkezik az utánpótlás, a tűjég kristályai fokozatosan növekednek.

Első ránézésre valódi virágnak is tűnhet, pedig jégből van (Fotó: Tumblr)

A fagyvirág ennek a jelenségnek egy változata, amikor hasonló jelenség játszódik le egy – jellemzően – hosszú szárú növényben. A jégkristályok ilyenkor egészen különleges alakzatokat vehetnek fel, akár a vattacukorhoz hasonló szálak képében. A felkunkorodó jég időnként szirmokra hasonlít, amitől fehér szirmú virágra hasonló forma is kialakulhat.

Naposzlop

A naposzlop egy függőleges fénysugár, jellemzően a felkelő vagy a lemenő Nap korongjától felfelé látható. A kialakulásának akkor van esélye, ha a nap fénye a magasabb légrétegekben kialakuló, vékony felhők jégkristályain megtörik. Ilyesmi hazánk területéről is megfigyelhető, ha a légköri körülmények lehetővé teszik.

A naposzlop egyszerű optikai jelenség (Fotó: NASA)

Kígyók-békák potyognak az égből

A bevezetőben már említettük a bizarr jelenséget, amikor egy kínai város lakói döbbenten tapasztalták, hogy a komoly esőzés mellett polipok és tengeri csillagok csattannak az autók szélvédőin. Bár ritka esetről van szó, a világ különböző tájain mégis előfordult már ez a különleges időjárási jelenség. Egyelőre még a kutatók sem értik teljesen, hogy mi lehet az oka, de az elmélet szerint tornádók vagy ahhoz hasonló légmozgások okozzák, amelyek a nyílt vizek felszínén söpörnek végig. Ilyenkor a felfelé áramló levegő felszippanthat kisebb állatokat, halakat, békákat, vagy mint a fenti esetben tapasztalták, polipokat is. Ezek a szerencsétlen jószágok sokszor több kilométerrel arrébb érnek földet, az ott élők őszinte döbbenetére.

Lavinaszél

Rendkívül látványos, ahogy a hegyek oldalán lavinaként ömlenek a völgybe a felhők, ezt a jelenséget lavinaszélnek, vagy katabatikus szélnek hívják. Akkor alakul ki, ha a hideg talaj felett lehűl a levegő, ilyenkor az összesűrűsödő légrétegek a gravitációnak engedelmeskedve lezúdulnak a hegyoldalról, és magukkal húzzák a hegy tetejénél lévő felhőket. Ahogy a felhők lejjebb ereszkednek, felmelegszenek és elpárolognak, ezzel pedig egyfajta körforgás indul be, ami azt eredményezi, hogy hosszan lehet gyönyörködni a lassan hömpölygő felhők látványában.

Tűzszivárvány

Ez a rendkívül ritka és rendkívül színes jelenség akkor válik láthatóvá, ha a nap sugarai a légkör felsőbb rétegeiben kialakuló, jégkristályokból álló, úgynevezett cirrus felhőket sütik meg. Fontos, hogy rendkívül nagy mennyiségű, apró prizmaként viselkedő jégkristályra van szükség, hogy lentről nézve is láthatóvá váljon a tűzszivárvány. Az a jó hírünk, hogy nyáron gyakoribb, ezért érdemes kémlelni az eget, főleg, ha a szálas-fonalas szerkezetű cirrus felhők jelenlétét észleljük.

A tűzszivárvány a magasan szálló felhőkön megtörő napsugarak hatására alakul ki (Fotó: YouTube)

Vándorló tárgyak

Ahogy az égből potyogó állatok esete is megmutatta, amit a szél felkap, azt előbb-utóbb le is ejti, ilyenkor pedig nem ritka, hogy akár több kilométert is utazhatnak a levegőben a felszippantott tárgyak vagy állatok. A lenti fotó azonban ennél jóval nagyobb utat járt be. A képet eredetileg Phil Campbell készítette Alabama államban, ahol nem ritkaság a tornádók megjelenése. Az államban 2011. április 27-én rendkívül erős tornádó alakult ki, amely több települést a földdel tett egyenlővé.

A tornádó 220 kilométerre repítette a fenti fotót (Fotó: University of Georgia)

Dr. John Knox, a University of Georgia kutatója a közösségi oldalak segítségével próbálta felmérni, hogy az alabamai tornádó milyen messzire röpítette a különféle tárgyakat, így bukkant az alábbi fotóra is, amelyet a tornádó kialakulásának helyszínétől 220 mérföldre, a tennesse-i Lenoir Cityben találtak meg.

Az örök vihar: 28 villám percenként

Rendkívül drámaian hangzik, a catatumbói villámlás azonban létező jelenség. A venezuelai Catatumbo folyó torkolatánál ugyanis olyan légköri viszonyok tudnak kialakulni, amelynek eredményeként az év felében mindennap, akár 10 órán keresztül is villámlik a térségben, óránként átlagosan 280 alkalommal.

Catatumbót a pokol kapujának is nevezik (Fotó: Tumblr)

A kutatók azt gyanítják, ennek oka az lehet, hogy ezen a ponton találkozik a Maracaibo tavon átfújó szél az Andok irányából érkező hideg levegővel, a földrajzi adottságok miatt pedig gyakorlatilag folyamatos elektromos kisülés jön létre. A jelenséget több száz éve ismeri az emberiség, először 1597-ben írt róla Lope de Vega spanyol költő. A hajósok maracaibói világítótoronynak nevezték el a jelenséget, mert annyira látványos, hogy navigációra is használták. Eddig egy alkalommal maradt abba huzamosabb ideig a folyamatos égi háború, amikor 2010 január és április között komoly aszály sújtotta a térséget.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top