Repülőn filmet nézni jó. Ennél talán csak az tölti hasznosabban az idejét, aki aludni tud repülés közben. A repülés közbeni filmnézés pozitív hatásaiban egyetértenek az utasok, a légiutas-kísérők és a légitársaságok is. Az utas számára egy-egy jó film segít múlatni az utazással töltött hosszú órákat, a légiutas-kísérők számára pedig a filmet néző utas azért jó, mert nyugton van, és addig sincs vele gond. A légitársaság számára a nyugodt utas az elégedett utas: igazi win-win szituáció. Épp ezért a légitársaságok mindent megtesznek azért, hogy utasaik kellően nagy választékból kereshessék ki azokat a filmeket, amikre rá akarnak szánni egy-két órát az életükből.
Míg a múlt évezred végén egy gépen átlagosan 10-15 film közül választhattunk, ma már akár több száz film is lehet a menüben, nem beszélve a szintén ott található sorozatokról és zenékről. Manapság 6-7000 olyan repülőgép köröz a világban, melynek üléseiben ott találhatók a filmnézésre alkalmas monitorok, pedig egy-egy ilyen gép átalakításakor csak a hardver belekerülhet ötmillió dollárba. Gépenként. Egy-egy sikerfilm esetében a légitársaságok akár százezer dollárt is hajlandók fizetni a forgalmazóknak azért, hogy az adott film ott lehessen a társaság választékában néhány hónap erejéig, és a legnagyobb cégek akár évi 20-30 millió dollárt is elköltenek filmjogokra. Szakértők szerint 2030-ra a légitársaságoktól származó filmes jogdíjak éves összege akár a 8-10 milliárd dollárt is elérheti. Az utasok elégedettsége minden pénzt megér. Viszont amennyi energiát fektetnek a minőségi tartalom felvásárlásába, legalább annyit fektetnek az eltorzításába is. Mert a gépeken szinte minden filmet cenzúráznak ilyen-olyan mértékben. Akár még egy olyan ártalmatlan alkotást is, mint az Esőember.
A repülős cenzúra egy külön szakma
Dustin Hoffman karaktere az Esőemberben a reptéren arról mesél Tom Cruise-nak, hogy hány repülőbaleset történt 1987-ben. A filmben ez csak néhány mondat, alig egy-két perc, de amikor az Oscar-díjas remekművet műsorra tűzték a légitársaságok, a nézők ezt a jelenetet mégsem láthatták. Mondhatnánk, hogy veszett már több is Mohácsnál, csakhogy ez a néhány mondat adott magyarázatot arra, hogy Tom Cruise és Dustin Hoffman miért nem repülőgéppel, és miért kocsival szelik át Amerikát. Csakhogy ez a cenzorokat nem érdekelte. Egy repülőgépen szigorúan tilos – bár ez íratlan szabály – arra emlékeztetni az utasokat, hogy a gépen bármi kellemetlen történhet velük, az pedig pláne tabunak számít, hogy akár le is zuhanhatnak. Még akár az említés szintjén is. Ehhez képest sokadlagos tényező, hogy a néző a cenzúra miatt nem fogja teljesen érteni a filmet. Az ő baja.
A légitársaságok persze nem maguk nyesik meg a filmjeiket, nekik erre már nincs kapacitásuk. A nagyobb hollywoodi stúdiók külön részleget tartanak fenn arra, hogy a filmjeikből repülésbarát verziókat készítsenek, a független filmeket pedig direkt a légitársaságokra szakosodott filmdisztribútorok szolgálják ki, akik akár országra specializáltan cenzúráznak egy-egy alkotást. Ebbe az alkotóknak sok beleszólásuk nem lehet: túl sok pénzt fizetnek a cégek a repülős filmnézésért ahhoz, hogy a művészi szándékok érvényesülhessenek. Az a minimum, hogy a képarányt megváltoztatják azért, hogy a film jobban mutasson a szék hátuljába dugott apró monitoron.
Mit lehet? Mit nem lehet?
Törvényi szabályozás nem készteti a légitársaságokat a filmek cenzúrázására, ezt leginkább önmaguk védelmében szokták megtenni. Máig emlékezetes az a 2013-as amerikai eset, amikor egy szülő akkora balhét csapott amiatt, hogy a két gyereke a szomszéd monitorján egy véres, korhatáros thrillert (Alex Cross) volt kénytelen nézni, hogy kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk egy közelebbi reptéren. Az ilyen és ehhez hasonló szituációkat mindenáron igyekeznek elkerülni. Ugyan filmet mindenki maga választ, de mivel a monitorára mások is ráláthatnak, így az erős és felzaklató képsorok gyakran válnak a cenzor ollójának áldozatává. Szegény horrorfilmek…
Pont ezen okból a légitársaságok leginkább az animációs filmeket, a családi vígjátékokat, a mainstream és korhatáros akciófilmeket, a science fictionöket, valamint az érzelmes drámákat szeretik, ugyanis ezeket tartják a legkevésbé kockázatos zsánereknek. Az alábbi dolgoktól jó eséllyel búcsúzhatunk, ha repülőgépen nézünk filmet:
- A légi katasztrófák ábrázolása, vagy akár csak az, hogy beszéljenek róluk.
- Rasszokkal, politikával és vallással kapcsolatos, kényes, vitaindító filmek és mondatok/jelenetek.
- A terrorizmussal kapcsolatos jelenetek/filmek.
- A konkurens légitársaságok logói, vagy akár a cégnevek említése (kivéve negatív kontextusban).
- A cifra káromkodások (ezeket jellemzően kifütyülik).
- Rákbetegséggel foglalkozó filmek (ne kelljen már az utasoknak annyi szenvedést nézniük).
- Gyerekbántalmazás.
- Európai légitársaságoknál az extrém erőszak ábrázolása, míg az amerikai légitársaságoknál a szex és meztelenség bemutatása van tiltólistán (híres eset volt, amikor az Igazából szerelemből a testdublőr Martin Freeman teljes szálát kivágta egy amerikai társaság).
- Egyes országok légitársaságainál (pl. Szingapúr) bármilyen homoszexualitással kapcsolatos tartalom.
- Muszlim országok légitársaságainál (vagy más légitársaságok Közel-Keletre tartó gépein) egy sertés megmutatása, vagy a sertéshús, netán a kolbász ábrázolása.
- A közel-keleti országoknál a meztelenség megmutatása, de extrém esetben akár egy fedetlen női kar is cenzorollóért vagy blőrözésért kiált.
Enyhül a szigor
A repülőgépen vetített filmek cenzúrázása egyáltalán nem számít újdonságnak, hiszen évtizedes hagyományai vannak, ám az elmúlt években a forgalmazók új konkurenciát kaptak: az utasaik saját mobil eszközeit. Egyelőre ugyan a wifivel ellátott gépeken sem olyan gyors az internet, hogy azzal streamelve lehessen filmet nézni, viszont a telefonokra, tabletekre és laptopokra előre letöltött filmeket már most is rengeteg utas nézi, főképp, ha a gépen lehetőség van a lemerülő akkumulátorok töltésére is. Ugyan ez most még kényelmetlenebb, mint hátradőlve az előttünk lévő szék háttámláján lévő monitort bámulni, de ha a társaságok csak szanaszét szabdalt és élvezhetetlenre cenzúrázott filmeket kínálnak, az utas már inkább a saját, eredeti és vágatlan filmjét választja.
Pont emiatt egyre jobban figyelnek a társaságok arra, hogy a cenzúrázás még ne menjen az élvezhetőség és az érthetőség rovására. A káromkodás elkezdett átmenni a bocsánatos bűn kategóriába, mivel azt úgyis csak a filmet kiválasztó utas hallja a fülhallgatóján keresztül, a körülötte helyet foglalók viszont nem. Mivel egyre nagyobb választékot akarnak nyújtani, egyre több olyan filmtípus (pl. betegségekkel kapcsolatos dráma) is átcsúszik a szűrőn, ami korábban fennakadt volna rajta. Akadnak olyan társaságok is, melyek direkt a merészségükkel akarnak kitűnni a tömegből. Az angol székhelyű Virgin Atlantic például simán benne hagyta a Számkivetettben Tom Hanks légi katasztrófáját, és felvett a választékába olyan, repülési szempontból kényes filmeket is, mint a Kényszerleszállás vagy a Kígyók a fedélzeten. Persze arra azért még ne számítsunk, hogy tízezer méter magasban bármelyik légitársaságnál utazva lesz értelme megnéznünk A Wall Street farkasát…
Borítókép: Jelenet az Airplane című filmből. (Fotó: imdb)
