BEST. DAD. EVER.
Mókás kutatómunkám első ötven méterén kapásból ez a póló jött velem szembe, amit azonnal jelnek tudtam be. Szuperapu sajnos nem tudta megmondani, honnan van a felső, a lányától kapta. „Azt állítja, büszke rám, meg arra is, hogy elkísértem!” – mondta, majd gyorsan az olvasószemüvege után nyúlt, mert épp a gyermekével chatelt.
Anyunak üzenem: A szülő nem ciki! Sőt, büszkeségfaktor!
Bohém sikk!
A Világzenei Nagyszínpad bohém fénysugara volt az a hölgy, aki nemcsak divatban múlt felül körülötte mindenkit, de lelki harmóniában is. „Szeretek itt, és még szeretnék sokszor visszajönni!”
Anyunak üzenem: A Világzenei Nagyszínpadnál megtalálnád a számodra kedves zenei műfajokat!
Zen vigyor. Csipetnyi elegancia.
Ha édesanyám édesapámat is magával hozná, ő biztos ehhez az úrhoz hasonló stílusban csapatná: nyári ing, vasalt sort, fekete zokni, fűzős félcipő – és ő is egy modern kori szerzetes nyugalmával szemlélné az elementáris őrületet, ami körbecsókolja.
Anyunak üzenem: Hozd magaddal aput is!
Szerelem. Báj.
Bár a Szigeten rengeteg a gyönyörű szerelmes ember, ez a pár dobogós lenne azért a tekintetért, amivel kétpercenként egymást simogatják. „Minket fotózni? Miért? Hogy mi ketten szépek? Hű!”
Anyunak üzenem: A térdeid miatt ne aggódj, veszek neked szuper kényelmes piros tornacipőt, ha kijössz velem a Szigetre!
Heavy metal. Irodalom. Csipetnyi retek.
Első pillantásra harmincnak néztem az osztrák hölgyet, másodikra már felsejlett az ötven, de hajának lila csíkjai, borotvált halántéka, sátrának „laza” állapota leginkább egy kortalan nő benyomását keltette, aki a legnagyobb heavy metal dübörgés közepette is képes elmerülni a szépirodalomban. „Fotó? Persze! Bye!”
Anyunak üzenem: Ha kijössz velem a Szigetre, hozhatsz magaddal egy könyvet is!
COOL. DAD. No. 2.
A fiatalos édesapa a családjával – feleségével és fiával – és egy sátorral érkezett a Szigetre. Ha létezne menőségmérő, ő biztosan kiakasztaná. Komótos tempója, mosolyra húzódó szája, hollywoodi fogsora, páratlan hajkoronája, lila nadrágja már messziről üzeni: idős az, aki annak hiszi magát.
Anyunak üzenem: Ígérem, nem kell sátorban aludnod!
Free dom
Egymásba kapaszkodás. Lágy csípőkörzés. Fülig érő mosoly. A Sziget-életérzés és a kongói Jupiter & Okwess ezt hozta ki abból a szerelmes párból, akik mélyen elvörösödtek, amikor meghallották, hogy lőnék róluk egy képet – csak mert jó rájuk nézni.
Anyunak üzenem: Hol máshol lehetne részed kongói forradalmár ütemekben, ha nem a Szigeten?
Az élet császára
Miközben őszülő „szigetelők” után kutattam, rá kellett jönnöm valami nagyon fontosra: aki már több ikszen is túljutott, tudja és érti a minőségi fesztiválozás titkát. Ennek nemcsak a kényelmes ülőalkalmatosság és a jó bor fontos összetevője, de az is, hogy az ember körül ott sündörög az egész családja.
Anyunak üzenem: Hozhatjuk az unokáidat is!
Olvasószemüveg és Sziget-póló
A Sziget sokkal több egy fesztiválnál, ez Magyarország legelfogadóbb övezete, ami megér egy Budapest–Amszterdam távot is.
Anyunak üzenem: A falu–főváros távolság nem lehet kifogás!
Nincs kakukktojás!
Aki attól fél, hogy kilóg a sorból, gondoljon arra, hogy a Szigeten nem lehet kilógni a sorból. Az se baj, ha már beszélni sem tud az ember! Mi ez, ha nem a hőn vágyott totális kontrollvesztés gigászi lehetősége, ahol többezres személyzet lesi, hogy a fesztiválozónak a haja szála se görbülhessen.
Anyunak üzenem: Nem vagy ciki hatvanévesen SEM!