Várod egész évben azt a két hetet, mint a messiást, készíted a lelkedet, hogy mennyire pihentető lesz, mi mindent megnézel, mekkora tengerben/óceánban/tóban fogod áztatni a habtestedet, aztán azon kapod magad, hogy már vége is van, mire egyet pislogsz. Mekkora igazságtalanság ez, hogy hónapokig várakozol, ólomlábakon jár az idő, főleg az utolsó hetekben, erre amikor odaérsz a nyaralás helyszínére, már jöhetsz is haza.
Mert az idő valahogy kibabrál veled, olyan, mintha direkt felgyorsulna, mintha hirtelen extra sebességbe kapcsolna csak azért, hogy a nyaralásod maximum öt percnek tűnjön, ráadásul pont abban az öt percben elfelejtettél odanézni és figyelni. Marha idegesítő. Hazaérsz, és ott ülsz a kanapén üresen, mintha mi sem történt volna, és csalódottan konstatálod magadban, hogy akkor most egy újabb évet várhatsz a következő nyaralásra, amikor majd megint öt perc lesz a két hét.
Részlet a Vakáció című filmből – Forrás: iMDb
Teljesen egyetértek Douglas Adams íróval: „Az idő illúzió. Az ebédidő kétszeresen az.” Csak esetünkben átírjuk az ebédidőt a nyaralásra.
Mégis kinek áll ez érdekében, hogy a nyaralásunk egy pillanat alatt elrepüljön? Miért nem lehet úgy élni, hogy mondjuk négy hetet nyaralunk egyben, négy hétig csináljuk a nagy semmit, négy hétig nem foglalkozunk azzal, hogy mi folyik a szürke hétköznapokban, és négy hétig lógatjuk a lábunkat abba a vízbe, amelyikbe csak kedvünk tartja? Négy hét már pont elég lenne arra, hogy kifújjuk magunkat, feltöltsünk az energiáinkat, és valószínűleg négy hét után már az is eszünkbe jutna, hogy jó lenne egy kicsit dolgozni. De így? Két hét után? Két hét pont arra elég, hogy bemelegítsünk, hogy elkezdjük a lazulást, nem hogy befejezzük.
Bár a kutatások azt mondják, hogy a boldogságunk szempontjából az lenne az ideális, ha többször mennénk inkább rövidebb nyaralásokra: pontosan 8 nap pihenés az, ami a pszichológusok szerint leginkább emeli az általános boldogságszintet az ember elméjében. Lehet, hogy ezt kellene tenni, lehet, hogy akkor kevésbé lenne depresszív a nyaralás vége. Lehet, hogy azért lenne jobb, mert így tudnánk, hogy nemcsak az a két hét áll a rendelkezésünkre, hanem lesz még az évben többször is 8 napunk, amikor élményeket gyűjthetünk. Jövőre lehet, hogy ki is próbálom.
