Az olcsó digitális kamerák és a bárki számára könnyen hozzáférhető vágóprogramok megjelenése minden eddiginél könnyebbé és hozzáférhetőbbé tette a filmkészítést, ám még nem értünk el a fejlődés végére. A telefonjaink kamerái lassan már olyan minőségű képeket tudnak készíteni, hogy akár egy teljes mozifilmet (pl. Tébolyult, Tangerine…) is le lehet forgatni velük, mégis egyre több filmest állít kihívás elé, hogy az életünk jelentős részét már a digitális világban éljük. Chatelünk telefonálás helyett, és naponta órákat tudunk ellenni a közösségi médiás oldalakon.
Greta Gerwig, a Lady Bird rendezője például azt nyilatkozta, hogy azért is volt szükség arra, hogy a filmje cselekményét az okostelefonok előtti világba helyezze vissza, mert nem tudta volna izgalmasan ábrázolni a mai tinédzserek interakcióit, akik számára az online világ sokszor még fontosabb is, mint a valódi. Láthatóan a filmesek nem igazán tudnak mit kezdeni az online világ térhódításával, ezért jellemző a mai napig, hogy a hackelés bemutatása abból áll, hogy a hacker három kattintással kikapcsolja valamilyen épület kamerarendszerét. A legtöbb filmrendező úgy gondolja, hogy a számítógépen és az okostelefonunkkal töltött idő nem elég érdekes ahhoz, hogy filmszerűen, látványos képekben bemutathassák, viszont szerencsére nem mindenki gondolkodik így. A nagy kivétel a kazah születésű Timur Bekmambetov, aki a Screenlife nevű programjával arra készül, hogy megreformálja Hollywoodot.
Timur Bekmambetov a desktopfilmekkel újítja meg a filmkészítést (Fotó: Getty Images)
A desktopfilmeké a jövő?
Bekmambetov karrierje az Éjszakai őrség című orosz fantasyfilmmel kezdődött, és a hatalmas siker hatására rövidesen meg is érkezett a hollywoodi meghívó. Az Angelina Jolie főszereplésével készült Wanted még nagy sikert aratott, de jött az Abraham Lincoln: A vámpírvadász, valamint a Ben-Hur félresikerült remake-je. Ezekben a filmekben nemcsak a nézők, maga a rendező is óriásit csalódott. Drága filmek lévén a stúdió jelentős nyomást helyezett Bekmambetovra, minden kísérletezéssel kapcsolatos ötletét elvetették, biztonsági játékot várva a direktortól. Ekkor eszmélt rá, hogy ezzel a munkamódszerrel csakis rossz vagy jó esetben középszerű filmeket lehet készíteni, és rájött, hogy új utakat kell keresnie. A megoldást az Ismerős törlése című, 2014-ben készült horrorfilm hozta el, melynek forgatókönyve beesett hozzá, és producerként vett részt a fejlesztésében.
A történet féltucatnyi haverról szól, akiket egy közös, nemrég meghalt ismerősük szelleme kezd kísérteni online, és az alapkoncepció az volt, hogy a teljes film ne álljon másból, csupán a baráti társaság Skype-beszélgetéseiből. Ez a forgatás során rengeteg technikai kihívás elé állította a stábtagokat, és akkor merült fel bennük az ötlet, hogy kellene készíteni egy olyan programot, amely elősegítené, hogy teljes filmek játszódhassanak egy laptop képernyőjén.
Bekmambetov és társai a Bazelevs nevű cégükkel többévnyi munkával hozták létre a Screenlife nevű programot, amelytől most azt várják, hogy középtávon megreformálja a filmkészítést. A motiváció adott volt: az Ismerős törlése mindössze egymillió dollárból készült, és 64 millió dollárt szedett össze világszerte. Idén már három olyan nagyjátékfilmet mutattak be a mozik, amely a Screenlife segítségével készült (ezekből egyedül a Keresés lesz látható Magyarországon is szeptember 20-tól), és a rendező szerint a cégnél még 14 (!) filmtervet készítenek elő, a hosszú távú cél pedig az, hogy évente 50 (!!!) úgynevezett desktopfilm készüljön a létező legkülönfélébb műfajokban.
Mi az a Screenlife-film?
A Screenlife-fal készült filmek lényege, hogy a teljes játékidő alatt a néző egyetlen laptop monitorjának képét látja, és csakis azt. Bekmambetov nem szeretett volna fiktív programokat mutatni, ezért megszerezte a jogokat ahhoz, hogy a Screenlife-ban olyan valós oldalakat mutasson, mint a Facebook, a YouTube, a Google, a Skype vagy a FaceTime. Nézőként a teljes képet a laptop képernyőjének képe tölti be, a figyelmünket pedig az egér kurzorának mozgatásával tudja terelgetni a rendező. Ahogy a saját monitorunkon, itt is meg lehet nyitva egyszerre akár több oldal: figyelhetjük, amint a főhős e-mailt ír, chatel, videót néz, Skype-on beszélget, híroldalakat olvas, vagy akár azt is, ahogy egy Excel-táblát szerkeszt. Persze itt is szükség van színészekre: ahhoz, hogy a dolog ne váljon unalmassá, a főhősnek sok videóbeszélgetést kell intéznie. Ilyenkor csakis a laptop kamerája által rögzített képet láthatják a nézők.
A hang terén is vannak szabályok: nincs filmzene, aláfesteni csakis olyan zenével lehet, amit a szereplő maga is épp a laptopján hallgat, vagy ha olyan helyen jár, ahol szól a zene – például egy kávézóban –, akkor az a zene, illetve a kávézó külső zajai szintén behallatszódhatnak, azaz minden, amit a laptop beépített mikrofonja rögzíteni tud. Ezzel a módszerrel rendkívül olcsón lehet filmeket készíteni, sokszor még csak utaztatni sem kell a színészeket, hiszen nem kell találkozniuk egymással, amúgy is csak egy online kamerán keresztül kommunikálnak. Profi hangrögzítőkre és világosítókra persze a jobb hatás kedvéért továbbra is szükség van – jellemzően a képet is jobb minőségben veszik fel annál, mint amit egy átlagos laptop kamerája produkálna, és utólag szokták lebutítani –, de ez így is csak a töredéke annak, ami a legtöbb filmnél elvárható.
A színészi játék új perspektívái
Tévedés ne essék, a Screenlife nemcsak arra képes, hogy mindent rögzítsen, ami a főszereplő monitorán történik, hanem utólag könnyen manipulálhatóvá teszi az így rögzített képet. Felvétel közben a színész irányítja az egerével és a billentyűzetével azt, ami a képernyőjén, így később a mozivásznon látszik, de a Screenlife óriási segítséget nyújt abban, hogy ez utólag egy-két gombnyomással módosítható legyen. Ha a rendező a felvétel után találja ki, hogy a jelenet szempontjából fontos lenne, hogy egy bizonyos híroldal nyitva legyen a háttérben, a Screenlife segítségével ez gond nélkül azonnal megvalósítható. A Screenlife kitágítja a színészi munka határait is, ugyanis a színészre hárul a feladat, hogy a karakterre jellemzően állítsa be a számítógépe desktopját. Kiscicás háttérképe van, vagy koponyás? Minden összevissza van dobálva a desktopján, vagy szépen sorokba rendezve? Hány ablakot tart egyszerre megnyitva a gépén? A színész ráadásul nemcsak az alakításáért felel, hanem mindazért, ami később a vásznon látható. Gyorsan gépel, vagy lassan? Jó vagy rossz a helyesírása? A határ tényleg a csillagos ég. De milyen típusú filmeket lehet készíteni a Screenlife segítségével? És nem unalmas másfél órán keresztül valaki más laptopjának képernyőjét bámulni?
A filmek
Idén eddig három filmet láthatott a közönség, amelyet a Screenlife segítségével rögzítettek. Az egyik az Ismerős törlése című horror második része (Unfriended: Dark Web), ami amolyan kötelező kör volt Bekmambetovéknak az első rész hatalmas sikere miatt. Viszont a Bazelevs számára fontos, hogy a Screenlife-ot a nézők és a filmkészítők ne azonosítsák a horrorfilmekkel, ezért a két másik mozijuk teljesen más műfajban készült. A szeptember végén a magyar mozikban is bemutatkozó Keresés egy apa története, aki az eltűnt lányát keresi azzal a módszerrel, hogy feltöri a laptopját, és azon kutakodva, a lánya ismerőseivel chatelve és beszélgetve próbál minél több támponthoz jutni. A film egy vérbeli krimi drámai elemekkel tarkítva, és már januárban elbűvölte az amerikai Sundance Filmfesztivál közönségét, meghozva az első kritikai sikert a Screenlife számára. Ezt fejelte meg Bekmambetov egy saját rendezéssel, a februári Berlinalén debütáló Profile-lal, ezzel az igaz történet alapján készült drámával, amellyel a rendező azt próbálta demonstrálni, hogy komoly, drámai történetek elmeséléséhez is kiválóan használható a saját fejlesztésű programja. A Profile Anna Érelle Egy dzsihádista bőrében című könyve alapján készült, melyben az újságírónő azt az élményét örökítette meg, amikor egy cikk kedvéért kapcsolatba lépett az ISIS-szel, és megpróbálta magát ISIS-menyasszonyként kivitetni Szíriába, ahová a terroristák tömegével szerveztek be maguknak nyugaton született, gyanútlan muszlim lányokat. Mivel a kapcsolatteremtés kizárólag online folyt az újságíró és a beszervező terrorista közt, a Screenlife kiváló lehetőséget biztosított a történetük elmesélésére.
Bekmambetov rengeteg projekten dolgozik párhuzamosan, amelyek közül a Party című, egy születésnapi buli körül forgó, Másnaposok-szerű vígjátéktól és Rómeó és Júlia történetének modern, okostelefonos kijelzőn elmesélt történetétől várja az igazán nagy közönségsikert.
A Profile és a Keresés is látható lesz a szeptember 14-én kezdődő 15. Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál programjában. A Keresést szeptember 20-tól játsszák a magyar mozik.