Telt házas vetítésen mutatkozott be hétfőn a 75. velencei filmfesztivál versenyprogramjában Nemes Jeles László Napszállta című új filmje. Sipos Gábor producer szerint kirobbanó sikert aratott az első világháború előtti utolsó békeévben Budapesten játszódó alkotás.
Mint Nemes Jeles László a bemutató előtt tartott sajtótájékoztatón elmondta, miután a Saul fiát elkészítette, vissza akart menni az időben, hogy megértse azt a rejtélyt, amely néhány év alatt zajlott a 20. század kezdetén: „hogyan válik önpusztítóvá egy kifinomult társadalom, hogyan jut el a fejlődés korszakától és a technológiába vetett hittől az ipari gyilkosságig”.
Napszallta Casting Call at the Venice Film Festival.#Fabuk Photographer: Brice Anxionnaz#napszállta #sunset #venezia75 #Mostra75th #redcarpet #venicefilmfestival #venice #italy #film #movie #cinema #FilmFestival #BiennaleCinema2018 pic.twitter.com/Pgduh7aQQN
— FABUK Magazine (@FabUKmagazine) 2018. szeptember 3.
Álló taps és eufórikus hangulat
A film világpremierjét a közönség felállva ünnepelte. Mint Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója elmondta, a nézők a sorok között ülő Nemes Jeles László rendező és a többi stábtag felé fordulva tapsoltak. Havas szerint „végig feszült figyelem kísérte a filmet”. Mint fogalmazott, nagyon szép pillanat volt, hogy 24 évvel Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmje után ismét egy magyar film hódíthatja meg ezt a fesztivált is, amelynek igazán erős a versenyprogramja, hiszen olyan rendezők filmjeit mutatják be, mint Alfonso Cuarón, a Coen testvérek, Jacques Audiard vagy Olivier Assayas.
Sipos Gábor, a film Velencében tartózkodó producere is arról számolt be, hogy a bemutató után eufórikus volt a hangulat.
Velence után a Torontói és a Londoni Filmfesztivál is műsorára tűzi a Napszálltát, a forgalmazási jogait már 70 ország megvásárolta, Amerikában és Ausztráliában a Sony Pictures Classics forgalmazza.
A Napszálltáról az első nemzetközi filmkritikák is kedvezően számoltak be:
A The Guardian kritikusa, aki öt csillagból négyet adott a „magával ragadó” filmnek, arról írt, hogy „az első világháború előestéjén, Budapesten játszódó film rendkívül titokzatos, sőt sok szempontból bizarr alkotás. Nemes a Saul fiában is látott hosszú beállításokkal, az Íriszt alakító főszereplő, Jakab Juli arcát követő közeli képekkel, és homályos fókusszal forgatta a filmet, ami csak alkalmanként engedi betörni a lányt körülvevő valóságot”. A szerző a filmet Joseph Conrad A titkos ügynök és T. S. Eliot A kopár föld című költeményéhez hasonlította. „Írisz és Nemes kamerája úgy halad végig a városon és a drámán, mintha az egész egy álom lenne” – írta hozzáfűzve, hogy a gyönyörű helyszínek és „az ünnepi jólét külsőségei mögött valami sötét, fetisiszta és őrült húzódik meg: a zsarnokság és a háború előérzete”.
Az IndieWire „a magyarok mesteri új filmjeként” mutatja be a Napszálltát, amelyben a szerző szerint Jakab Juli lenyűgöző alakítást nyújt. A rendezőt nagy tehetségként méltatja, aki immár második filmjével is bizonyított, és ugyanolyan magasra tette a mércét. Az író úgy véli, Nemes-Jeles munkájában felsejlik mentora, Tarr művészete, de közben „teljesen egyedi, saját filmes hangon szólal meg, amely az idők folyamán még hangosabb és kiválóbb lehet majd”. A kamera gyakran közelít rá teljesen Jakab Juli arcára, akárcsak Rőhrig Géza arcára a Saul fiában. A közelik azonban a film hasznára válnak: Jakabnak ugyanis a némafilmkorszak sztárjaihoz hasonlóan rabul ejtő tekintete van – írja az IndieWire cikke hozzátéve: „minél jobban behúz minket Erdély Mátyás kamerája Írisz világába, annál jobban akarunk ott maradni, a fenyegető veszély ellenére”.
A ScreenDaily kritikája felhívja rá a figyelmet, hogy Nemes Jeles László filmje nem könnyen emészthető alkotás, olyan, mintha David Lynch Mulholland Drive-ja találkozna Joseph Roth Radetzky-indulójával egy kafkai pokolban. „Iskolások nemzedékei magolták a leckét az első világháború kitörésének okairól. Nemes azonban most arról beszél ebben az álomszerű történelmi filmben, hogy az egész mégsem volt olyan egyszerű” – mutat rá a szerző.
„Nemes új filmje, amely az első világháború előtti Budapesten játszódik, szimbolikus eposz, amelyben egy fiatal nő tanúja lesz egy civilizáció pusztulásának” – fogalmaz a The Hollywood Reporter írója, aki megjegyzi, hogy a csaknem két és fél órás alkotás teljes figyelmet követel a nézőtől, ami egyesek számára fárasztó és frusztráló lehet. A szakíró ugyanakkor lenyűgöző filmalkotásként méltatja, amely szerinte a hatvanas évek merész magyar filmjeire emlékeztet, és megjegyzi, hogy Stanley Kubrick szelleme is kísért a filmben.
