Szabadidő

Ez a 10 film garantáltan kiégeti az agyad

Hajlamosak vagyunk kényelmesen hátradőlni a plázamozi székében, hogy aztán popcorn és kóla mellett adagoljuk magunkba a primitív sztori mellé adott látványt, de azért vannak filmesek, akik nem elégednek meg ennyivel. Ők az agyunkat akarják, és olyan mindfuck filmekkel támadnak le minket, amiket látva könnyen zavarba jöhetünk.

Tudjuk, hogy történik valami fontos, de nem egészen tudjuk, hogy mi. Általánosságban így írható le az érzés, amit egy mindfuck (agybaszásnak fordítható, de magyarul inkább azt szokták rá mondani kissé körülményesen, hogy agyeldobós) film megtekintése okoz a nézőjében. Persze akadnak rejtélyfilmek, amik ugyanezen az elven működnek, de azoknak a végén mindig ott van a nyilvánvaló megoldás, ezért sem szerencsés például az olyan mozikat, mint a Hatodik érzék vagy a Memento a mindfuck filmek közé sorolni. A mindfuck filmek sokkal többet akarnak egy rejtély puszta megfejtésénél, sőt maga a megfejtés gyakran nem is igazán izgatja őket.

Egy mindfuck film előszeretettel játszik az idővel, az időhurokkal és az idősíkokkal, az emberi memóriával és annak csalhatóságával, a halállal és a túlvilággal, az emberi személyiséggel és a pszichés zavarokkal, a fantázia, az álom és a valóság összemosásával, és a lista még koránt sem ért véget. Ha egy rendező jól csinálja, egy ilyen film nemcsak összezavarja a nézőjét, hanem el is gondolkodtatja, mert mindig izgalmas, ha a megoldás nincs a szánkba rágva, hanem magunknak kell rájönnünk a lehetséges magyarázatokra. Persze ha rosszul csinálják, egy mindfuck film élvezhetetlenül kaotikus és széteső lesz, de ebben a cikkben én a jó értelemben vett agyrobbantó mozikra korlátoznám a témát. A stílusnak akadnak specialistái is: ha például egy David Lynch-, Darren Aronofsky- vagy Jorgosz Lantimosz- mozira fizetsz be, az agyadat jó eséllyel alaposan megtornáztatják a vászon előtt ülve.

Kaliforniai rémálom (2018)

R.: David Robert Mitchell

Cikkünk apropója, a hazai mozikban épp most debütáló Kaliforniai rémálom ugyan fel tud mutatni egy könnyen elmesélhető sztorit, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne többrétegű, több jelentéssel bíró alkotás. A film főhőse Sam (Andrew Garfield sármos alakításában), a lazuló, munkanélküli arc, aki egy este összekavar egy lánnyal, ám amikor másnap visszamenne hozzá, nemcsak a csaj hűlt helyét találja, hanem azt látja, hogy a lakás, amiben pár órája járt, teljesen kiürült, a bútorokat is elvitték. A film magját Sam nyomozása adja, de közben végig teli vagyunk kérdésekkel. Miért akar minden lány összejönni Sammel, miközben a filmben többször is elhangzik, hogy a srác iszonyatosan büdös? Ha minden ujjára jut egy lány, akkor az eltűnt csaj miért olyan fontos neki, hogy nyomozzon utána? Hogy keveredik ebbe az egészbe egy furcsa bunkerépítő szekta? A film élteti vagy kritizálja a fehér férfiak privilegizált helyzetét L.A.-ben? Mi ez a dolog az eltűnt kutyákkal? És egyáltalán: mi ez az egész?

Jákob lajtorjája (1990)

R.: Adrian Lyne

Jacob Singer teljesen összezavarodott. Emlék- és rémképek gyötrik, és gyakran nem tudja eldönteni, hogy amiket lát, azok a fantáziája szüleményei, vagy valódi rémségek. Jacob vietnámi veterán, ráadásul a fia halálának emléke is kínozza. Vajon tényleg valamilyen hallucinogénnel mérgezték őt és bajtársait a vietnámi tartózkodásuk idején? Vajon mindez, amit látunk csak egy rossz álom? A film végül választ ad a kérdésünkre, ám ez a válasz cseppet sem megnyugtató.

Egy szent szarvas meggyilkolása (2017)

R.: Jorgosz Lantimosz

A görög sztárdirektor gyakorlatilag bármelyik filmjét a listára pakolhattam volna a Kutyafogtól kezdve A homárig, de az Egy szent szarvas meggyilkolása volt talán az eddigi legnagyobb visszhangot kiváltó munkája. A film egy orvosfamíliáról szól, és egy kamasz fiúról, aki valamiért fontos az apának (Colin Farrell), ezért közel engedi a családjához. Csakhogy a srác egyfajta átkot hoz Murphyékre: a két gyerek deréktól lefelé megbénul, és elveszíti az étvágyát. Az Egy szent szarvas meggyilkolását nézve nemhogy nem kapunk választ a kérdéseinkre, hanem a játékidő előre haladtával csak egyre több kérdés gyülemlik fel bennünk.

Ellenség (2013)

R.: Denis Villeneuve

„Nem menekülhetsz el saját magadtól!” – hangzik a film reklámszlogenje, és végső soron kiválóan össze is foglalja az Ellenség lényegét. José Saramago művének meglehetősen szabad szellemű felhasználásával az Érkezés és a Sicario rendezője arról mesél, hogy egy férfi egy filmet nézve fedezi fel, hogy a világon létezik még egy olyan ember, aki pontosan ugyanúgy néz ki, mint ő, ráadásul egy városban is lakik vele. Emberünk azonban nem elégszik meg azzal, hogy felkeresse a hasonmását, ő ki szeretné próbálni az életét is…

Borgman (2013)

R.: Alex van Warmerdam

Camiel Borgman hétköznapi hajléktalannak tűnik, de úgy tűnik, a legtöbb sorstársával ellentétben őt nem különösebben zavarja az élete alakulása – amikor úgy tartja kedve, bekopogtat egy gazdag családhoz, ahol az asszony titokban, a férje elől bújtatva befogadja őt. Csakhogy Borgman egyre jobban az uralma alá hajtja a helyet, és megtűrt vendégből szép lassan a ház urává válik. Mindeközben furcsa gyilkosságok is történnek, és a férfi egyre több bizarr haverja tűnik fel a színen. Kicsoda Borgman, mit akar, és egyáltalán miért fogadták őt be a házba gazdagék? Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben ezt a rendkívül szórakoztató és sötét holland agymenést nézzük.

Háromszög (2009)

R.: Christopher Smith

Az időhurok az egyik legkedvesebb témája a mindfuck filmeknek, melyek közül az ausztrál-angol Háromszög az egyik legfigyelemreméltóbb alkotás. Egy jachtvakáció résztvevői balesetet szenvednek, ám nem maradnak sokáig segítség nélkül: mellettük halad el egy jókora óceánjáró hajó. Hőseink látnak is rajta valakit, ám amikor felkapaszkodnak rá, teljesen kifogástalan állapotban, de személyzet és utasok nélkül találják, ráadásul miután különválnak átnézni a nagy monstrumot, valaki elkezdi egyenként levadászni őket… A sztori ne tévesszen meg bennünket: a Háromszög nem slasher, hanem egy nagyon is agyas, zavarba ejtő film.

Mulholland Drive (2001)

R.: David Lynch

Egyetlen mindfuck filmes lista sem létezhet David Lynch nélkül. Bár a rendező mindfuck főműve egyértelműen a Twin Peaks tavalyi évada, rögtön utána a megzavarodó és gyilkosságba keveredő feltörekvő hollywoodi színésznőcske rémisztő és gyakorlatilag elmesélhetetlen sztorija, vagyis a Mulholland Drive következik. Naomi Watts ezzel a produkcióval hódította meg Hollywoodot, maga a film pedig számos máig emlékezetes jelenettel (Silencio, a gyorsétterem mögötti találkozás…) gazdagította az egyetemes filmtörténelmet. Aki azt hiszi, hogy a Mulholland Drive története teljesen értelmezhetetlen, téved. A film angol blu-ray kiadásán a legnagyobb fanatikus rajongók egy érdekes és teljesen hihető sztoriértelmezéssel állnak elő.

anyám! (2017)

R.: Darren Aronofsky

Ha ez a lista két évvel ezelőtt készült volna, még valószínűleg a Pi vagy a Fekete hattyú került volna rá Darren Aronofsky életművéből, de a tavalyi anyám! minden tekintetben felülmúlta a direktor korábbi agyzsibbasztásait. A felszínen eleinte thrillerként működő történet – egy párhoz furcsa vendégek állítanak be, akikről nem tudni, mit akarnak – szép lassan teljesen elveszíti thriller mivoltát, és miután rájövünk, hogy nem a konkrét sztorira, hanem a történet allegorikus vonatkozásaira kell figyelnünk, a film akkor svunggal csap pofán, hogy rendesen beleszédülünk. Pompás, de önmagába szerelmes hitvallás a művész és múzsája kapcsolatáról, és a mű születésének emberfölötti nehézségeiről.

Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

R.: Michel Gondry

Charlie Kaufman forgatókönyvíró szenvedéseiből a legtöbbször pompás filmek születnek, főleg ha olyan fantáziadús filmesek viszik filmre őket, mint Michel Gondry. Az Egy makulátlan elme örök ragyogásának főhősei szakításuk után befizetnek egy cég szolgáltatására, amely azt ígéri, hogy kitörli az elmúlt szerelem emlékét a kliens memóriájából. Csakhogy a fájdalmas emlékeink ugyanolyan meghatározóak az életünkben, mint a boldogok, így egyáltalán nem olyan egyszerű lenullázni őket, és gondtalanul tovább élni nélkülük. A mindfuck filmek között nem túl gyakoriak a romantikus alkotások, de Jim Carrey és Kate Winslet románca még ma is bármikor kiállja a próbát.

Donnie Darko (2001)

R.: Richard Kelly

Nehezen érthető, hogy ha valaki egy ilyen erős filmmel mutatkozik be a világnak, mint a Donnie Darko, hogyan tűnhet el utána gyakorlatilag nyomtalanul a süllyesztőben, Richard Kelly rendezővel mégis ez történt. Mondjuk eleve gyanús, hogy a fickó később kiadott egy rendezői változatot az amúgy tökéletes Donnie Darkóból, ami sokkal rosszabb volt, mint amit a mozikban láthattunk… A Donnie Darko egy sötét és cinikus humorú felnövéstörténet egy introvertált kamaszról, akinek egy repülőgép turbinája esik a hálószobájába, de senki sem tudja, melyik gépről szakadt le az alkatrész. Pompásan szürreális mozi egy rémnyúllal, Patrick Swayze-vel és a debütáló Jake Gyllenhaallal.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top