Szabadidő

A magyarok utazni akarnak az időben, de nem nagyon megy nekik – Kritika a Hurokról

Csodás ötlet egy magyar időutazós film készítése, hiszen ha jól csinálják, nem kell sok pénz hozzá, "csak" egy szuper történet és egy jó forgatókönyv. A Hurok egészen közel kerül ahhoz, hogy jó film legyen, azonban mégis elbukik. Az viszont kiderül belőle, hogy a Jóban Rosszban Tamás atyájaként ismert Száraz Dénes ideális mozihős.

Egy kicsit persze pontosítanom kell rögtön az elején. A Hurok igazából nem időutazós film, hanem időhurkos. Hogy mi a különbség? Az időhurkos filmekben nem feltétlenül szerepel időgép, hanem a főhős valamilyen megmagyarázhatatlan okból újra meg újra elkezdi ugyanazt az időszakot. Erre jó példa az Idétlen időkig, amiben Bill Murray mindig ugyanarra a napra ébred, hogy ebből az időcsapdából aztán csak a jobb emberré válással lépjen ki sok-sok idővel később. Tudományos magyarázatra hiába várunk, olyasmit nem kapunk/kaphatunk, de nem is ez a lényeg. Az időhurok és a történet újra és újra átélése többnyire azt szolgálja, hogy általa a főhős kénytelen legyen szembesülni élete rossz döntéseivel és azzal, hogy tévúton jár. Maga a hurok pedig nem átok, hanem esély arra, hogy mindent rendbe hozzon, és jobb emberként élhesse tovább az életét. Persze ehhez előbb ki kell jutnia belőle, ami sosem egyszerű.

A magyarok utazni akarnak az időben, de nem nagyon megy nekik – Kritika a Hurokról

Az idő hurka

A film főhőse Ádám, aki illegális anyagok csempészésével foglalkozik. Éppen a kedvesével, Annával tervez elvinni egy minden eddiginél masszívabb adagot, amit kivételesen a saját szakállára szeretne eladni, amikor a lány váratlanul bejelenti, hogy terhes, és ő nem szeretne menni. A vitájuk veszekedésbe torkollik, majd Annát elcsapja egy autó, közvetlenül Ádám szeme előtt. Ráadásul a nyomában van a csempészárut neki szállító Dezső is, aki nem szívleli, hogy “alkalmazottai” át akarták verni. Amikor már minden bukni látszik, Ádám a sorstól hirtelen kap egy új esélyt. Megmentheti nemcsak a saját, hanem a barátnője életét is, de ehhez előbb át kell látnia azt a szokatlan időhurkot, amibe került. Ettől a ponttól kezdve nehéz volna átadni a további történéseket, és nem is volna túl szép, ugyanis a film időutazása izgalmas kirakós játékként működik leginkább: melyik történés melyik történetszálra lesz hatással, és hogyan változnak a viszonyok a főhős egy-egy cselekedete által. Én imádom az efféle agyas mozikat, így eleve örömmel álltam az időhurok által felállított kérdések elé, csakhogy hamar eljutottam arra a pontra, hogy Madarász Isti rendezőnél az a legfőbb szabály, hogy nincs szabály.

A szabályrendszer

Az időhurkos filmek sikere elsősorban két tényezőn múlik: 1. Érdekel-e bennünket annyira a főhős, hogy végigizguljuk, amint újra és újra nekivág ugyanannak a feladatnak? 2. Működik-e a filmben egy sajátos belső logika, amire a néző is ráérez, és ezáltal tudja, hogy mik a játékszabályok ebben a különös, megrekedt univerzumban? Az Idétlen időkigben például elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Bill Murray mindig ugyanabban a kisvárosi hotelben fog ébredni, és ettől még a halál sem tudja megmenteni, ugyanaz a dal szól majd a rádióban ébredéskor, egy hóviharnak hála pedig képtelen lesz elhagyni a várost, és mindez egészen addig tart majd, amíg jobb emberré válva el nem hódítja kolleginája, a galamblelkű Andie MacDowell szívét. A szabályok egyértelműek voltak, így a néző is jól szórakozott azon, hogy a cinikus időjós hogyan próbálta kijátszani a rendszert, míg teljesen belefáradt a saját cinizmusába, és őszintén jobb emberré vált.

Sajnos a Hurok szabályrendszere korántsem ilyen egyértelmű. Azt nem merném állítani, hogy nincs neki, mert a rendező biztos le tudná vezetni nekem különféle grafikonokon, hogy melyik cselekedet melyik történetszálra milyen hatással volt, de az biztos, hogy a nézőtéren ülve leginkább csak kapkodtam a fejem, és zavartan pislogtam. Nem egyértelmű, hol is van a hurok fordulópontja, ráadásul a film azáltal is csavar egyet a műfaji formulán, hogy az időhurkok újra meg újra összeérnek, és a főhős nem csupán elölről kezd neki a feladatnak, hanem saját maga jövőbeli/múltbeli alteregóival is találkozik. Hogy ez így nem érthető? Nyugalom, a moziban ülve se leszel sokkal okosabb.

A bocsánatos és a nem bocsánatos bűn

Ezt azonban még meg tudnám bocsátani a filmnek, hiszen a megmagyarázhatatlanság olykor hozzátartozik a műfajhoz (lásd például a hazánkban kevésbé ismert Triangle című filmet), és ettől még simán lehetne jó kis mindfuck mozi a Hurok. A nagyobb probléma az, hogy a főhőséért egyszerűen nem tudtam izgulni egy fikarcnyit sem. A rendező összesen annyit tett azért, hogy Ádámot szimpatikussá tegye, hogy a film elején a srác megkínál a metrón egy hajléktalant a bagettjéből, ezzel is jelezve, hogy azért neki van szíve. Ez azonban nagyon kevés, ugyanis a karakter szinte minden más helyzetben igazi seggfejként viselkedik. Nem cinikus, életunt fickóként, mint Bill Murray az Idétlen időkigben, hanem olyan alakként, akinek nem tudtam és nem is akartam megbocsátani a jellemhibáit. Amikor lazán lepattintaná a barátnőjét pusztán azért, mert a lány terhes, vagy amikor simán otthagyja a lányt, miután átgázolt rajta egy autó, azok olyan tettek, melyek után én már nem tudtam őszintén szurkolni azért, hogy Ádám helyrehozza a dolgait.

Látszólag a fiú problémáira az a megoldás, ha megtanulja őszintén szeretni Annát, de én inkább azt láttam, hogy csak azért akarta szeretni, hogy ezáltal élje túl a bizarr történéseket. A film egy pontján pedig úgy számol le a saját rosszabbik énjével, hogy a jelenet kegyetlenségére és a hidegvérre, ahogyan azt megteszi, egyszerűen nincsenek szavak. Ez azonban nem az Ádámot alakító és a tévézőknek leginkább a Jóban Rosszbanból ismert Száraz Dénes hibája, aki karizmatikus játékával egyértelműen dob a filmen, és a párját alakító Martinovics Dorinának (akit a Társas játékból ismerhetünk) is jól áll a nagy vászon. Itt bizony a forgatókönyv a ludas, amely nem vette figyelembe, hogy egy ilyen csavaros úton csak olyan hőst követünk szívesen, aki érdemes a figyelmünkre. Egy önző, pitiáner és kegyetlen bűnöző nem ilyen alak.

A magyarok utazni akarnak az időben, de nem nagyon megy nekik – Kritika a Hurokról

Hajszálon múlott

Ettől függetlenül nem tudtam haragudni a Hurokra. Végre egy kreativitásra épülő magyar film, ami nemcsak műfaj-, hanem színészválasztásában is bátor, van sodrása, stílusa és hangulata, valamint szinte képtelenség unatkozni rajta. Nagyon szeretném azt írni, hogy végre van egy jó időutazós/időhurkos filmünk, de sajnos az sem lenne igaz. A film ehhez adósunk marad egy szerethető főhőssel.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top