Szabadidő

Gyűjtőszenvedélyből megélhetés: Éva chiliföldjén a szivárvány színeiben pompázik a fájdalom

Hobbistaként kezdte, ma viszont már erősebbnél erősebb paprikái töltik ki a csilikertész lány mindennapjait. Ellátogattunk paprikaországba, ahol a vagánykodásnak könnyen lehet sírás a vége. Ugyanitt: tudod-e, mi az a szegletes lednek?

Bukolikus idillbe csöppen, aki felkeresi Magyar Éva vállalkozásának, az Eva’s Chililandnek otthont adó rábacsécsényi családi otthont. Az udvaron békésen megférnek egymás mellett a pulykák, az impozáns megjelenésű éjfekete tyúkok, a náluk is tiszteletet parancsolóbb hatalmas fekete kakas, Panka és Manka cica, na meg a család kutyája (bár őt azért az érkezésünkkor a házigazda inkább betereli egy elkerített részre – mégiscsak igazi házőrzőről van szó, aki ott-tartózkodásunk ideje alatt folyamatosan jelzi, hogy nem annyira barátságos az idegenekkel). Sajnos a korán jött lehűlés kissé megtépázta Éva impozáns kertészetét, de így is hosszú, rendezett ágyásokban, illetve műanyagvödrökben sorakoznak a különféle paprikákat termő növények az enyhébbektől a világ jelenlegi rekorderéig, a Carolina Reaperig bezárólag.

A hirtelen jött hideg sajnos idejekorán megállította a különféle paprikák növekedését

„Nem is a csili volt az első, amivel elkezdtem foglalkozni – kezd bele a történetbe Magyar Éva, aki körülbelül négy-öt éve foglalkozik a paprikák termesztésével. – Eleinte különféle fűszernövényeket kezdtem ültetni, meg paradicsomokat, amikből 100-150 féle különböző fajtát összegyűjtöttem. Akkor még mindenfélének a magját gyűjtöttem, paradicsomból is voltak különböző színű és formájú fajtáim, de például kukoricából is összeszedtem más-más színű fajtákat. Tudod például, mi az a szegletes lednek? Olyan, mint a borsó, csak szögletes. Csak azért nem terjedt el igazán, mert a borsóval ellentétben a lednek hüvelyében csak három-négy szem van. Én is ültettem belőle, igaz, aztán csak csodáltam, de nem csináltam vele semmit. A fejembe vettem, hogy csinálok itthonra egy magbankot, így jöttek a paprikák is. Az első csilimagokat még ajándékba kaptam, ezek nem is a legerősebb fajták voltak. De annyira megtetszett ez a »műfaj«, hogy elkezdtem utánanézni interneten, elkezdtem mindenféle paprikamagot félretenni, és online is rendeltem újabb fajtákat. Rátaláltam a Chilikertész fórumára, onnan lestem el az első recepteket is, ahogy szerintem minden »csilisnek« ez az első állomása, miután elkezd a témával foglalkozni.”

Magyar Éva a csilipalántáknak otthont adó fóliasátrak egyikében

Éva az első szüretből először salsát és habanero szószt főzött, majd megkóstoltatta a barátaival, ismerőseivel is.

„Annyira ízlett mindenkinek, hogy azt mondták, jobb, mint amiket a boltban lehet kapni, sőt akár fizetnének is érte – meséli a kezdetekről. – Akkor néztem utána, mi kell ahhoz, hogy árulhassam is az efféle termékeket. Megtudtam, hogy kistermelői igazolványra van ehhez szükség, amit viszonylag egyszerű megszerezni, így indult az egész. Közben beszélgettem más csilisekkel is, gyűjtöttem a tapasztalatokat. Környezetmérnöknek tanultam eredetileg, de az annyira nem tetszett, és végül úgy döntöttem, hogy a csilizést választom. Szereztem egy OKJ-s aranykalászos gazda képesítést, de leginkább azért, hogy ha indulnék valamilyen pályázaton, legyen szakirányú végzettségem. Amit a csilitermesztésről tudok, azt inkább tapasztalatból, esetleg az internetről tanultam meg.”

Hat év alatt hobbitól főállásig

Éva 2012-ben ültette az első palántáit, akkor még nem sejtve, hogy a csilitermesztés mennyire munkaigényes feladat. Idén viszont már főállásként végzi a kemény munkát, amelynek része, hogy bizony minden egyes szezon végeztével felszámolja a teljes, immár több településre is kiterjedő ültetvényét.

„A csili egyik legnagyobb problémája, hogy a növények nagyon érzékenyek, az egyes fajták nagyon könnyen keresztbeporzódnak – magyarázza a hobbikertészből lett aranykalászos gazda. – Amikor kezdtem, még csak egy-egy ágyásba ültettem, meg pár cserépbe néhány dekoratív »díszchilit«, 2013-14-ben pedig már 100-200 között volt a növényeim száma. Igaz, akkor a rengeteg fajta miatt volt ilyen sok, mert ugye az volt a mániám, hogy minden fajtát összegyűjtsek. Ma viszont már több mint 1500 tővel dolgozom, ezért a szomszéd faluban is van egy földem, ahol a gyengébb fajtákat termesztem. Itt nálunk pedig a szomszédék földjét is elkezdtük kibérelni, mert jalapeno paprikából annyi van, hogy már nem fértünk el. Igaz, itt minden mást is ültetünk, hagymát, krumplit, répát. Ha csak a chili lenne, elférnék, de meg kell termelnem a többi zöldséget is, amik a szószokhoz kellenek, meg amit elrakunk magunknak télire. Persze ebben benne van a hibalehetőség, nem mindig minden sikerül ugyanolyan jól. Idén például a krumplitermés gyalázatosan rossz lett.”

A Carolina Reaper a világ jelenlegi legerősebb paprikafajtája

Pirosból sárga, sárgából barna

Ahogy Éva már említette, a nemesített csilipaprikák rendkívül érzékeny növények. A szabad levegőn ezért egyszerűen képtelenség megakadályozni, hogy az egyes fajták között ne történjen keresztbeporzás, aminek jellemzően az az eredménye, hogy a méregerős paprika ereje eltűnik.

„Az elején csak azért is megpróbáltam, hogy mi sül ki belőle, aztán alaposan meglepődtem, amikor a piros paprikákból sárgák lettek, a sárgákból barnák, és az alakjuk is megváltozott, meg nem is csíptek már annyira – részletezi Éva a kezdeti nehézségeket. – De ezek annyira nemes fajták, főleg a Carolina Reaper, hogy még a termésből sem érdemes megpróbálni magot fogni, mert a következő generáció már nem olyan lesz, mint az eredeti. Az ilyen extra fajták magjait még a nagyobb cégektől sem könnyű beszerezni. Van egy-két bevált magos helyem, de még így is mindig lutri, hogy mi lesz a végeredmény.”

Éppen emiatt az érzékenység miatt azok a növények, amelyek már „megtették a kötelességüket”, azaz meghozták a kellő mennyiségű termést, többé nem lesznek használhatók. Éva ezért minden szezon végén kőkemény munkával  kihúzkodja a földből a növényeket, amik aztán komposzttá átlényegülve várják majd a következő tavaszt, amikor is kezdődik az egész elölről: a földet át kell mozgatni, felszántani, aztán jöhet az ültetés, az öntözés és a többi. Minden év eleje és vége így zajlik csiliföldén.

Panka cica szigorú tekintettel méregetett minket, amíg a csiliföldön sétáltunk

„Ez iszonyúan sok melót jelent, ráadásul itt nincs hétvége, szabadnap, ünnepnap, legfeljebb ha esik az eső, de akkor meg a szószokat kell főzni vagy előkészíteni – Már a felsorolástól el lehet fáradni, pedig Éva teendői ezzel még nem merültek ki, elvégre a termékeit valakinek el is kell adnia. – Ha piacra is megyek, akkor nagyon korán kelek, fél 6-6 körül, hogy még össze is tudjak pakolni. Ilyenkor délig árulok, aztán attól függ, hogy éppen milyen fázisban járunk, nyáron kapálok, öntözök, permetezek, tavasszal palántázok, a fennmaradó időben pedig főzzük a szószokat, amibe anyukám is besegít. Ez napi 12-14 óra munkát jelent. Tavasszal az 1500 tő kiültetését egyedül csináltam végig, azt hittem megőrülök a végére, az maga volt a pokol. A nagyobb növényeket úgy ültettem, hogy gödröt kellett ásni nekik, mert annyira kemény itt a föld, hogy kapával nem boldogultam. Emiatt körülbelül másfél hónapot csúszott a kipalántázás, több héten keresztül dolgoztam – így tudtam csak megoldani, hogy az ültetés is meglegyen, és a derekam is egyben maradjon. Jövőre már meg kell oldanom valami gépesítést, kell egy kis traktor vagy hasonló, hogy legalább a föld tetejét könnyebben és gyorsabban fel tudjam lazítani.”

Évának édesanyja segít be a rengeteg zöldség feldolgozásába

A Carolina Reaper a dupla kesztyűt is átmarja

A paprikák többsége nem a megszokott formában kerül a fájdalmas gasztronómiai élvezetek iránt rajongók asztalára, azokból szósz, lekvár, sőt ketchup is készül – igaz, nem a gyorsbüfékből megszokott édeskés verzióban.

„Először a Chilikertész fórumról gyűjtöttem be a recepteket, meg persze nézegettem, hogy a többi termelő miket csinál – avat be a kulisszatitkokba Éva. – Szóval eleinte elég sokat koppintottam, kipróbáltam, amiket ők csinálnak, hogy felmérjem, én miket tudnék alkotni. Aztán tavaly elkezdtem magamtól gondolkodni. Akkor jutott eszembe, hogy imádom a fokhagymát, ezért kéne valami fokhagymás szószt csinálni. Nem is néztem hozzá recepteket, az arányokat is csak úgy hasra ütve dobtam össze, és az eredmény elég jó lett. Persze olyan is előfordult, hogy főztem valami ehetetlent. Egyszer például kitaláltam, hogy csinálok egy körtés BBQ-szószt, amihez megfüstöltem a körtéket. Ez végül annyira füstösnek bizonyult, hogy az már az ehetetlen kategóriába tartozott.”

Bár Éva mostanra a bejáratott receptjei alapján főz, azért bizony minden ilyen alkalommal bele kell kóstolnia a legerősebb versenyzőkből készülő szószokba, hogy megbizonyosodjon azok megfelelő kapszaicintartalmáról, na meg persze az ízéről, az ugyanis tévhit, hogy az erősebb szószoknak ne lehetne érezni az alapanyagul szolgáló paprikákból származó jellegzetes, finom ízét.

Az üveg, amelyben a fájdalom lakik – szárított Carolina Reaper paprikák

„Persze, kóstolgatni mindig kell, pedig annyira már nem is kívánom a csípőset – mondja Éva nevetve. – De ettől függetlenül minden évben nyersen is megkóstolom a termést, hogy jó lett-e. Tavaly egy házibuliban picit iszogattunk, szóval mindenki elég bátor lett, akkor jött az ötlet, hogy Carolina Reapert szeletelünk a pizzára. Hát, mit mondjak, elég kellemetlen volt, mindenki csuklott, és másnap sem volt túl kellemes. Az egyik srác egyben megevett egy egész paprikát, ő nagyon odavolt, egy bő órára biztos elvesztettük. Persze ma már én sem vállalnám be, de akkor jó ötletnek tűnt. Azért a saját szószaimat szoktam eszegetni, meg szoktam gondolkodni azon is, hogyan lehetne valami extrát beléjük vinni. Sokan olyan szószokat csinálnak, amiknek semmi ízük, csak nagyon erősek. Én ezt nem is értem, mert szerintem akkor jó, ha van valami egyedi, különleges ízvilága egy ilyen szósznak, akkor ezeket én is meg bírom enni. Ezért sokat kísérletezem. Egyszer egy egész Carolina Reapert beleraktam fél liter pálinkába: az élénkpiros paprikát fehérre szívta a pálinka. Megfázás ellen nagyon jó volt, de a gyomrunk még másnap is égett tőle.”

A viccet félretéve, a szószok, lekvárok és hasonlók előállítása legalább olyan intenzív munkát jelent, mint az ültetvény gondozása. Főleg, hogy Éva lelkiismeretes őstermelőként maga állítja elő az összes hozzávalót, ami a szószaiba bekerül.

„Sokféle alapanyaggal dolgozom, ezért ezt mind-mind fel kell dolgozni, főzni, és akkor még az üvegeket is ki kell mosni, felcímkézni, szóval van vele dolog rendesen – magyarázza a szószkészítés alapvetéseit. – A csiliken túl például a hagymát is ugyanúgy ki kell mérni, pucolni, aprítani. Aztán ott vannak a savanyúságként eltett dolgok, az is egy »fantasztikus« elfoglaltság, mire mindent felaprítunk, felmetélünk. Ezt is lehetne gépesíteni, de egy normális gép olyan 300 ezer forintba kerül. Anyukám sokat segít ebben, szeletel, mosogat, hámoz, amit csak kell. A csilihez viszont nem szívesen nyúl, és egyébként is legfeljebb a csilis lekvárokat szereti, az annál erősebb dolgokat nem. Az idén először evett jalapenóból készült savanyúságot, ez nagyon nagy dolog volt! Szóval a paprikákkal ezért én dolgozom, és hát elég kegyetlen szokott lenni, mire egy kosár paprikát felaprítok, az izmosabb fajták ugyanis akár a dupla gumikesztyűt is átmarják. Ilyenkor előfordul, hogy még másnap reggel is lángol a kezem. Nekem egyébként a jalapeno a kedvencem ízre, a többit meg főleg a szép színük miatt szeretem.”

Magyar Éva ma már nem annyira kívánja a csípős dolgokat, de a termést minden évben megkóstolja

Nagyszájúak vs. csili

Mivel Éva őstermelőként dolgozik, termékeit is csak a helyi piacokon vagy házi értékesítés formájában adhatja el.

„Sajnos ami most van, az egy elég rossz rendszer, pedig elvileg a helyi termelőket védenék vele – magyarázza. – Ez azt jelenti, hogy a kistermelők a székhelyük 40 kilométeres körzetén kívül nem tevékenykednek. Nem túl szerencsés megoldás, mert így nem mehetek el egy távolabbi rendezvényre sem, például a Solymári Chili Fesztivált is ezért hagytam ki. Ráadásul kistermelőként webshopot sem üzemeltethetek. Ez az egész rendszer elég hülyén működik, főleg azért, mert bár erős a konkurenciaharc, bőven lenne annyi szabad piac meg étterem, hogy simán megférnénk egymás mellett. Arról nem is beszélve, hogy sokan külön vásárolják az alapanyagokat. Így elvileg nem is árulhatnának őstermelőként, de mivel ezt nem nagyon lehet ellenőrizni, nem tartják be a szabályt. Aki becsületes, az megtermel mindent, ami kell, aki meg nem, az nem – ezt az ízeken azért nagyjából érezni lehet.”

Így marad a piacozás, meg a házhoz járó lelkes vásárlók. A piacokon pedig természetesen rendre megjelennek azok is, akik feltétlenül úgy érzik, hogy a minél erősebb paprika elfogyasztásával kell demonstrálni a bátorságukat, a férfiasságukat.

A legdurvább paprika a dupla gumikesztyűn keresztül is érezteti hatását

„Sokszor mondják a piacon, hogy »nekem te nem tudsz olyat adni, amit ne bírnék megenni« – meséli Éva somolyogva. – A múltkor egy helyi rendezvényen jött egy nem túl szomjas úr, hogy akkor ő most kóstolna. A jalapenószósszal kezdte, megkóstolta, aztán elkezdett kiabálni, hogy »vizet-vizet… hozzatok!« Szóval már ezt eléggé megérezte, de mondta, hogy akkor most megkóstolna egy egy fokkal erősebb szószt is, hát adtam neki a habaneróból. A feleségével meg a kislányával volt, a kislánynál volt egy vödör pattogatott kukorica. Kikapta a kezéből, és megette az egészet – utána már meg is tudott szólalni újra. Még mondta is, hogy szemét vagyok, mert kinevettem, de a végén aztán csak megvette a szószt.”

Mit hoz a tüzes jövő?

Bár Éva már közel két éve főállásban űzi a csilitermesztést, az idei az első olyan év, amikor valóban az ebből származó bevételeiből tartja fenn magát. És egyelőre még így sem érzi túl biztosnak a talajt a lába alatt, pedig a megerősödéshez szükséges fejlesztések rengeteg pénzt és legalább ugyanennyi munkát követelnek.

„Ami a legfontosabb, hogy kéne egy jó nagy fóliasátor, hogy ne kelljen egész éjjel amiatt forgolódni álmatlanul, hogy mikor fagy le a termés – kezdi a felsorolást. – Szeretnék kint egy palántaneveldét csinálni, mert egyelőre a szobámban élek együtt a palántákkal, és május környékén már nem tudok úgy kijönni az ajtón, hogy fel ne rúgjam valamelyiket. De előtte télire az a feladat, hogy csináljak a szobába egy rendes polcrendszert, lámpákkal együtt. Remélem, azért tavasszal meglesz a fólia is, mert jalapenóból legalább kétszer ennyit szeretnék ültetni, úgy 2-3 ezer tővel. Az erősebb fajtákból meg kevesebbet fogok ültetni, mert nem használok fel annyit, amennyit megtermelek. Tömény szószokat továbbra sem fogok csinálni, inkább lekvárokkal, szörpökkel szeretnék kísérletezni. Szeretnék gyümölcsfákat is ültetni, hogy mindenféle új alapanyagom is legyen, mert ami most van, az sosem elég. Előbb-utóbb pedig szükség lesz arra is, hogy felvegyek saját embereket, legalább a termés betakarítására, kapálásra, de az árusítást is szívesen átadnám másnak. Nekem a palántanevelés a kedvenc elfoglaltságom, szeretem babusgatni a növényeket, egyedül lenni a kertben. Ez számomra felér a meditációval, nem zavar senki, nincs hajtás – illetve van, csak mégsem olyan, mint most. Szeretnék akár palántákat is eladni, azokat is ki kellene hajtatni.”

GIF
Ezt teszi az emberrel egy falat a világ legerősebb paprikájából, a Carolina Reaperből (Modell: Andersen Dávid)

Éva azonban most egyelőre a közelgő télre készül, mert bár az ültetvény hamarosan elcsendesedik, csiliföldén nem áll meg az élet.

„Rengeteg alapanyagot, paradicsomlevet, na meg persze paprikát tettem már el, amit még nem tudtam megcsinálni készterméknek – mondja, amikor arról kérdezem, hogy mivel tölti a kertészkedésre kevésbé alkalmas hidegebb hónapokat. – De ezek el vannak raktározva, szóval akkor is tudok majd főzni, főleg, hogy karácsonyig eléggé keresik az emberek az ilyen termékeket ajándéknak. December vége felé meg már elkezdődik az ültetés. Mivel ez az első évem, amikor tényleg ebből élek, most fog kiderülni, hogy ez mekkora mozgásteret enged, főleg, hogy a téli időszakban kiegyensúlyozatlanabb a bevétel. Ezért nem is fogok mindent fejlesztésre költeni. Ha minden erre menne, akkor éhen halnék. Az biztos, hogy sokat kell majd spórolnom, de ezzel minden vállalkozás így van, az első egy-két évben jó, ha kijön nullára a végelszámolás. Addig viszont, amíg ez kiderül, szeretnék benevezni az amerikai Hot Pepper Awards versenyre a szószaimmal. Igaz, ez sok macerával jár, mert ki kell küldeni a »versenyzőket«, meg nem is túl olcsó, de azért kíváncsi lennék, hogy mit mondanak a szakértők a dolgaimra.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése