A napjaink – amerikai – politikai életét követő mozirajongók számára erősen áthallásos lehet Hugh Jackman legújabb filmje, a The Front Runner című dráma, amelyben az ausztrál sztár Gary Hart amerikai szenátort formálja meg.
Hart nevét hazánkban valószínűleg kevesen ismerik. A demokrata politikus 1972-ben George McGovern elnökjelöltségért folyó kampányán dolgozott, később pedig az elnökválasztási kampányban támogatta McGovernt, aki végül alulmaradt Richard Nixonnal szemben. Hart ezek után 1984-ben maga is meg akarta mérettetni magát elnökjelöltként, de akkor Jimmy Carter egykori alelnöke, Walter Mondale győzte le, aki végül kikapott Ronald Reagantől.
Gary Hart beszédet mond választási kampánya során (Fotó: Getty Images)
Gary Hart és az 1988-as kampány
Gary Hart nem adta fel, ezért 1986-ban visszalépett a szenátusi újraválasztástól, hogy ismét elindulhasson az elnöki posztért. Sokáig őt tartották a legesélyesebb jelöltnek – erről kaphatta a címét a Front runner is – akinek azonban vissza kellett lépnie, miután a sajtó egy Donna Rice Hughes nevű nővel folytatott viszonyáról kezdett cikkezni.
A Miami Herald birtokába jutott információkra hivatkozva írta meg, hogy Hartnak viszonya van a nővel, majd a lap újságírói követni kezdték Donna Rice-t. 1987. május 1-én rajtakapták a szenátort, ahogy a fiatal nővel bemennek egy házba, majd együtt töltik a hétvégét. A riporterek ezután egy sikátorban utolérték Hartot, és az afférról kezdték kérdezni. A politikus mindent tagadott, és azt állította, hogy csapdába csalták. Később az újságírók bevallották, hogy nem figyelték a ház hátsó bejáratát, ahol Rice távozhatott, sőt megjelent egy fotó is, amelyen a nő a férfi ölében ül (egy másik helyszínen). A képpel kapcsolatban később felvetődött, hogy azt Lee Atwater, republikánus politikai tanácsadó megrendelésére készülhetett.
Miután megjelentek az erről szóló cikkek, Hart kampánystábja továbbra is mindent tagadott, és azzal vádolta a Herald riportereit, hogy túl messzire mentek, amikor a szenátor magánéletét kezdték boncolgatni. Nem sokkal ezután Rice sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen ő is tagadta, hogy szexuális kapcsolata lenne Harttal. A közvélemény ekkor még a demokrata jelölt oldalán állt, Hart azonban egy héttel a cikk megjelenését követően megtudta, hogy a Washington Post is tervez egy cikket, amelyben egy másik viszonyáról tájékoztatták volna az olvasókat. Bár az eset akkor történt, amikor Hart külön élt a feleségétől, az újságírók addigra rászálltak a nőre és Hart lányára is.
A Front Runner rendezője, Jason Reitman, és a főszereplők (Fotó: Getty Images)
A politikus egy sajtótájékoztatón a médiát vádolta a szenzációhajhászással, amiért belemásznak családja magánéletébe. Ekkor még úgy gondolta, lehet esélye a kampányban, és bár egyszer visszalépett, 1987-ben még megpróbálkozott a visszatéréssel. A New York Times azonban bevitte a kegyelemdöfést, amikor Hart sajtótájékoztatóját Richard Nixon 1962. november 7-i beszédéhez hasonlította, amelyben a médiát vádolta azért, mert elvesztette az 1962-es kaliforniai kormányzóválasztást.
Hart ez után nem sokkal visszalépett a jelöltségtől, így a demokraták Michael Dukakist indították 1988-ban George H. W. Bush ellen, aki alulmaradt a republikánus politikussal szemben. A botrányba keveredett jelölt ezután Írországba költözött, majd különféle tanácsadói pozíciókat töltött be, de tanított például az Oxford és a Yale egyetemeken is. Barack Obama amerikai elnök 2014-ben Észak-Írországért felelős különleges nagykövetnek nevezte ki, ezt a posztot 2017. januárjáig töltötte be.
A Front runner című filmet Jason Reitman jegyzi, aki korábban olyan filmeket rendezett, mint a Köszönjük, hogy rágyújtott, a Juno és a George Clooney főszereplésével forgatott Egek ura. A filmben Hugh Jackman mellett olyan nevek tűnnek fel, mint Vera Farmiga, a Whiplash című drámában nyújtott alakításáért Oscar-díjjal kitüntetett J.K. Simmons és Alfred Molina.
A premiert a november 8-i amerikai időközi választások elé időzítették: november 6-án kerül a mozikba.
