Harry Houdini Weisz Erikként látta meg a napvilágot Budapesten, 1874. március 24-én. A család kivándorolt Amerikába, és Wisconsin államban, Appleton városban telepedtek le, a kis Erik ott nőtt fel. Későbbi interjúiban Houdini ezt a várost nevezte szülőhelyének. A Houdini nevet tizenhét éves korában kezdte használni a francia bűvész, Jean Eugène Robert-Houdin neve után, aki nagy hatással volt rá, és az egyik barátja mondta neki, hogy hozzáadva a Houdin névhez egy i betűt, franciául azt jelentené „mint Houdin” a nagy mágus.
Theo nevű testvérével látott egy olyan előadást gyerekként, amelyben az előadó egy lezárt ládában szellemekkel kommunikált. A gyerekek szkeptikusak voltak, de egy szabadulószám ötlete ekkor ragadt meg Erik fejében, erről többször írt is a naplójában. Egy rövid ideig karneválokon dolgozott, majd elhatározta, hogy kártyakirály lesz, ezért rengeteg trükköt gyakorolt. 1887-ben New Yorkba ment apjával, és később az egyik barátjával Houdini Testvérek néven bűvészkedni kezdtek, 19 évesen néhány szomszéd fiúval cirkuszt is alapítottak. 1893-ban vette feleségül Bess-Wilhelmina Beatrice Rahnert, és sokáig feleségével együtt lépett fel.
Houdini feleségével és édesanyjával
Európa csinált belőle világsztárt
Amikor Martin Beck lett Harry menedzsere, aki St. Paulban látta Houdini bilincsszámát, akkor kezdődött el igazából a Houdini-féle szabadulótörténelem. Ő érzett rá, hogy a szabadulóművészet az, amiben igazán tehetséges. Ekkortól kezdődtek a bilincsekből való kiszabadulós mutatványok, melyek során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult Harry. Kitalálta a „kényszerzubbonyból való kiszabadulás” ötletét, majd szerződés nélkül, és óriásit kockáztatva elhagyta az Államokat, és Angliába ment, ahol bemutatta a számát. A hirtelen jött európai hírnévről a tengeren túl is értesültek.
Nevezetes trükkök, meghökkentő illúziók
1900 szeptemberében Berlinben több mint 300 rendőr előtt meztelenre vetkőzve, hat perc alatt szabadult ki a helyi hatóság nagy döbbenetére. „Houdini, a Bilincskirály” több európai országban (Anglia, Skócia, Németország, Franciaország, Oroszország) is felhívta magára a figyelmet bámulatos produkcióival.
Butirkaja börtön, Moszkva, 1890.
1903-ban, Moszkvában, a Butirkaja börtönben – az egyik legerősebb, legrégibb börtöne Oroszországnak – a dermesztő téli hidegben meztelenre vetkőzve és megbilincselve zárták be egy szibériai fogolyszállító vagonba, ahonnan 28 perc elteltével kiszabadult a helyi hatóságok nem túl nagy örömére.
1904-ben volt Londonban a híres Mirror Cuff-szabadulás: a Brama-zárak-nak nevezett bilincseket öt év alatt sikerült legyártania a Birmingham Blacksmith cégnek, úgy gondolták, hogy ezekből lehetetlen kiszabadulni a kulcsok nélkül. Egy óra alatt mégis sikerült Houdininak, a közönség óriási ovációja közepette.
Harry Houdini 1899-ben
Irány Amerika!
1905-ben tért vissza az Államokba, és ünnepelt sztárként élt, gyönyörű házat vett, és folyamatosan fellépett. Egyre többen kezdték másolni a produkcióit, ezért 1908-ban ismét újított: háta mögé bilincseltette a kezeit és egy lezárt, vízzel tele töltött tejestartályba merült, ahonnan szintén sikeresen kiszabadult. Később ugyanezt megismételte, csak az East folyó alatt. Még ugyanabban az évben, szeptemberben volt a „kínai víztartálytortúra”. Fejjel lefelé, megkötözve belelógatták egy óriási, vízzel teli fém–üveg tartályba, amelyet felülről lezártak. Ez alkalommal Houdininak több percre vissza kellett tartania a lélegzetét. A mutatványnak, mondanunk sem kell, óriási sikere volt. 1913-ban Houdini hivatalosan is felvette a Harry Houdini nevet.
Igazi hazafi volt
Az I. világháború alatt lemondta az előadásait, hogy a katonákat szórakoztatva lépjen fel, és pénzt gyűjtsön a hadseregnek. Néhány egységnek megtanította azt is, hogyan szabaduljanak ki a süllyedő hajóból vagy a bilincsből, ha a németek elfognák őket.
Egy véletlen okozta a halálát
1926. október 11-én épp Albanyban, New Yorkban lépett fel a kínai víztartálytortúra mutatvánnyal, mikor egy hibás kellék miatt összezúzta a bokáját. Nemsokára pedig Kanadában, a montreali McGill Egyetemen készült egy nem mindennapi előadásra. Műsor előtt az öltözőjében Houdini néhány diákot vendégül látott, sajgó bokája miatt viszont beszélgetés közben leheveredett egy kanapéra. Az egyik diák megkérdezte tőle, hogy igaz-e hogy olyan erős a hasfala, hogy bármilyen ütést kibír? Houdini persze igent mondott, mire az egyik diák hirtelen, kérdés nélkül négy-öt óriási ütést vitt be az illuzionista hasára, akinek nem volt ideje felkészülni erre. A vakbele valósággal felrobbant a váratlan ütésektől. Szemmel láthatóan óriási fájdalmakat élt át, de az aznapi műsorát végigcsinálta, és másnap elutazott Detroitba a következő show-jára is. Az volt az utolsó műsora.
Houdini, a mágus
