Bizonyos helyeken az idős emberek kedvelt időtöltése, hogy a fáról levert diókkal masszírozzák a tenyerüket. Ilyenkor két diót görgetnek egy kezükben, ami egyrészt kellemes érzés, de emellett segít az agy frissen tartásában is, mivel a mozgásforma szempontjából fontos a megfelelő szem-kéz koordináció.
Seohee Lee nevű formatervező a fentieket használta fel, amikor megtervezte a Walnut nevű eszközét. Lee az úgynevezett „matatójátékok” sikerére figyelt fel, mint a fidget spinnerek, fidget cube-ok és hasonló birizgálható játékok. Míg ezek főleg a fiatalok körében népszerűek, a feltaláló rájött, hogy idősebb emberek is szívesen használnának hasonlót, ha az ő igényeikhez igazítják az eszköz képességeit.
A Walnut így lényegében ötvözi a hasonló játékok és a fitneszkarkötők előnyeit. Az ikozaéder (olyan térbeli forma, amelynek 20 egyenlő oldala van) alakú eszköz a kézben tartva, infravörös sugarak segítségével képes megmérni a felhasználó vércukorszintjét, szükségtelenné téve a vérvételt. A Walnutba épített további szenzorok emellett mérik a szorítóerőt, de azt is tudják figyelni, hogy mennyire remeg a felhasználó keze. Az összegyűjtött adatokat egy a Walnuthoz társítható okostelefonos alkalmazásban lehet megnézni és kiértékelni.
Az eszköz kissé rücskös felülete emellett stimulálja a kezet, és serkenti a vérkeringést. Használatával csökkenthető az időskori kézremegés, és erősíthetők a kéz és a kar izmai. Akár egy, akár két Walnut is használható egyszerre, így akár kisebb zsonglőrmutatványokat is elő lehet velük adni.
A „dió” szépséghibája csupán annyi, hogy egyelőre csak koncepció formájában létezik, de figyelembe véve, hogy egyre több lesz a technológia iránt fogékony idős ember, valószínűleg, csak idő kérdése, hogy mikor csap le Lee ötletére egy nagyobb cég, de az sem kizárt, hogy a designer közösségi adománygyűjtés segítségével saját maga fog bele a Walnut gyártásába.