Csisztu Zsuzsát a sajtóbemutatón meglátva az első dolgom az volt, hogy orvul rákerestem a telefonomon, hány éves. Miközben megnyitottam a Wikipédia vonatkozó oldalát, arra gondoltam, ez a nő ugyanúgy néz ki, mint mikor először láttam a tévében, pedig annak már vagy huszonöt éve. Nos, 48 éves, de ahogy körbejár, és derűsen üdvözli meghívottakat, egy energiával teli húszévesre emlékeztet. Első kérdésem hozzá tehát az, hogy a nyilvánvalóan jó genetikán kívül mi a titka.
„Odafigyelek magamra, de fontos a humor, és természetesen három fiú mellett sosem unatkozom!” – mondja nevetve két fiára és férjére utalva, akikről új könyve is szól.
Csisztu Zsuzsa könnyed stílusban dolgozza fel a szülőség különböző fontos kérdéseit (Fotó: Zsigmond László)
Zsuzsa baba-mama sztorikat írt egy lapba, rovata pedig annyira népszerű volt, hogy megkeresték a felkéréssel, hogy jelentesse meg az elmúlt tíz év tapasztalatait könyvben is, amire örömmel mondott igent. A Kisgyerek, kis gond című kötet sajtóbemutató kerekasztalához pedig három vendéget is hívott Kovács Katalin kajakozó, Völgyesi Gabi, a Unique énekesnője és Szécsi Zoltán, azaz Szecska, a vízilabdajátékos személyében. A kérdésre, miszerint miért pont őket hívta meg, Zsuzsa így felel:
„Mert természetesen mindhárman szülők, és mindhármukkal baráti viszonyt ápolok. Katit elképesztően tisztelem azért, amit sportolóként elért. Az évek során több műsoromba hívtam, nagyon sokszor beszélgettem vele, és mindig tetszett az az értékrend, ami alapján az életét éli. Nagyon jó ember, ez szinte süt róla. Zoli ugyanez a kategória, félelmetes, hogy a karrierje során mit tett le az asztalra. Már játékosként is imádtam a vehemenciáját, én is ugyanilyen impulzív ember vagyok. Gabival pedig az első találkozásunk óta volt egy rezgés közöttünk, nagyon hasonló karakterek vagyunk. Igyekszem értékes emberekkel körülvenni magam, ők hárman voltak az első választásaim erre az alkalomra, és nagyon örülök, hogy mindhárman egyből igent mondtak.”
Nem „anya-könyv”
A beszélgetés nyitányaként Zsuzsa olyan gyerekneveléssel kapcsolatos témákról kérdezi vendégeit, amikről ő is ír kötetében. A társalgás lazán és gördülékenyen folyik, tele humorral és nevetéssel, tökéletesen reflektálva a könyv könnyed hangvételére.
Szécsi Zoltán háromszoros apukaként – bármilyen hihetetlen, a legnagyobb lánya már 16 éves! – elismeri, hogy a férfiaknak némileg könnyebb dolguk van a gyerekneveléssel kapcsolatban, mint a nőknek, de hozzáteszi, hogy neki is megvannak az állandó feladatai, mint a „hólapátolás, hóemberépítés és a mosogatógép kipakolása”, abban pedig Zsuzsa, Kati és Gabi is egyetért, hogy segítő férjeik nélkül sehol nem lennének. Zsuzsa külön kiemeli, hogy párja, dr. Ketskés Norbert mennyire fontos az életében, és hangsúlyozza, hogy könyve nem „anya-könyv”, hanem egyértelműen ünnepeli az édesapákat, segítő rokonokat, dadusokat is, tehát a „hátországot”.
Az írónő és vendégei (b.–j.): Völgyesi Gabi, Kovács Katalin, Csisztu Zsuzsa, Szécsi Zoltán (Fotó: Presztízs Média/Nagy György)
Völgyesi Gabi 22 éve van együtt férjével, és két kisfiút nevelnek. Gabi nagyon ellenzi a tévé, a telefon és mindenféle más „képernyő” bevonását a gyereknevelésbe – ahogy ő fogalmaz, ebben a kérdésben kifejezetten „sárkány”, annyira nem enged belőle.
Kovács Kati – aki Luca lánya mellé januárra várja második kisbabáját, Júliát – erre rögtön felidéz egy nyaralást, ahol legnagyobb megdöbbenésére a baráti házaspár teljes természetességgel tette ki az étkezőasztalra az iPadet, mondván, a kisfiuk nem hajlandó enni, ha az nincs bekapcsolva ebéd közben. Ő is elutasít minden kütyüt a gyerekek közelében, sőt mesenézés helyett is szívesebben játszik Lucával, vagy olvas neki.
Zoli itt mosolyogva jegyzi meg, hogy szerinte a jelenlevő anyák biztosan engednek majd elveikből, amikor gyermekeik kamaszkorúak lesznek. Véleménye szerint megfér egymás mellett a kütyü és az olvasás, hiszen gyerekei rendszeresen kérnek karácsonyra könyvet. Bevallja, hogy a kisfiával ők is hallgattak iPaden bugyuta mesefilmdalokat orrvérzésig, főleg hosszabb autóutak alatt, bár azt is hozzáteszi: „Az első húsz percben még jópofa ezeket énekelni, de két óra után már örültem, hogy minden autópálya véget ér egyszer.”
Csisztu Zsuzsa és vendégei kerekasztal-beszélgetés során járták körül a könyv témáit (Fotó: Zsigmond László)
Szecska szerint ezeken az engedékenységeken mindenesetre nem érdemes rágódni, hiszen ahogy egy idősebb barátja mondta neki, „nem azért csináltál gyereket, hogy a nevelési elveidet igazold”.
Olimpikon szülők, sportoló gyerekek?
Ennyi olimpikonnal a társaságban természetesen szóba került a sport is, illetve az, hogy érdemes-e az élsport felé terelgetni a csemetéket. Kati bevallotta, hogy habár lányait mindenben támogatni fogja, izgul, hogy a sportolói hivatást választják-e majd. Szerinte azért nehéz pálya ez, mert hiába áldoz be valaki ugyanannyi energiát, munkát és időt, nem mindenkiből lesz olimpiai bajnok.
Zoli szintén nem erőlteti az élsportot, de vallja, hogy minden óra, hét vagy hónap, amit gyermekei sportolással töltenek, hasznosan építi őket. „A nagyobbik fiamat elég volt betenni a vízbe, és odaadni neki a lasztit. Megy neki a matek, tehát kocka, mint én, egy kocka a labdával – mesélte nevetve. – A lányom viszont művészlélek, rajzol és zenél. Anyámnak köszönhetően én minden európai templomot láttam belülről, és vagy háromszor próbáltam nem elaludni a Diótörőn, de sosem volt kreatív vénám. A lányomat viszont maximálisan támogatom, az első grafikai programot is én tettem a gépére.”
Csisztu Zsuzsa dedikálja Kisgyerek, kis gond – ez valami vicc? című könyvét (Fotó: Zsigmond László)
Szuperanyák márpedig nincsenek
A túl engedékeny nagyszülők problematikája szintén vicces történeteket hozott felszínre. Kovács Kati nevetve mesélte, hogy egyszer, mikor a nagyihoz vitte lányát, és kicsit ő is ott ragadt, Luca gyermeki bájjal megkérdezte tőle: „Anyuci, mikor mész már el?” Mint utóbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy – annak ellenére, hogy vele és testvéreivel mindig nagyon szigorú volt – a nagymama az unokát mindig tiltott édességekkel kínálta, mikor Katiék nem voltak ott. Szecskáéknál pedig az lett gyanús, hogy a gyerekük saját elmondása szerint mindig tepertőt és joghurtot evett a nagyszülőknél – mint később megtudták, a nagypapa a csokit és a pudingot hívta így, hogy ne bukjanak le.
Ilyen problémákkal előbb-utóbb bizony minden anya és apa szembesül – Zsuzsa a könyvében az elhangzottakon túl még sok másikkal foglalkozik is. És hogy mit tanácsol a szerző azoknak az anyukáknak, akik elbizonytalanodnak, amikor az interneten szembesülnek a sok csillogó sztármamival és mindentudó szuperanyával?
„Pont nekik szeretnék a könyvvel segítő kezet nyújtani – mondta Zsuzsa. – Nem kell elhinni, amit a neten látnak, az egy retusált álvilág, nem kell odafigyelni rá. Egy anya koncentráljon arra, hogy őt és a szeretteit mi teszi boldoggá. Mikor látod, hogy felvirul a gyereked arca, az mindennél többet ér.”
