Egészen csodálatos dolgok tudnak történni az interneten, amikor különféle szakterületek képviselői egymásra találnak. Talán olvasóink is emlékeznek még, amikor pár éve néhány lelkes biológus cukiságcunamit zúdított a Twitter közösségi oldalra. Voltaképpen egyfajta barátságos versengés alakult ki, hogy melyikük szakterületén előforduló állatok a legaranyosabbak. A végeredménnyel mindenki csak jól járt, hiszen rengeteg cuki fotót lehetett nézegetni, mindenféle érdekes élőlényről.
Múzeumok és kacsák
Elsőre akár elborult skandináv művészfilm címe is lehetne a fenti közcím, pedig valójában csak arról van szó, hogy a Nagy-Britannia vidéki életét bemutató The Museum of English Rural Life (The MERL) Twitter-oldalának kezelői múlt héten üzenetet küldtek a British Museum Twitterére, amiben ennyi állt:
Hé, British Musem, hadd lássuk a legjobb kacsátokat!
A felkérés pedig értő fülekre talált, a British Museum közösségi médiáért felelős csapata nem tétlenkedett, és hamar válaszoltak az alábbi fotóval, amely egy szépségápolási szereket tartalmazó míves dobozkát ábrázol, az ókori Egyiptomból.
De nem csak a British Museumban kaptak az alkalmon, hogy kedvenc kacsájukat megmutassák a világnak. A University of Reading múzeumi tanulmányokkal foglalkozó tanszéke az alábbi, kacsaalakú agyagkorsóval szállt versenybe.
Az amerikai J. Paul Getty Museumnál talán kissé félreérthették a feladatot, de mentségükre legyen mondva, hogy ők is elismerték, az alábbi alkotás nem kifejezetten egy kacsa, de határozottan kacsaszerű.
A Radcliffe Obszervatórium ugyan nem kifejezetten a szárnyasokkal foglalkozik – még szobor formájában sem – de ők sem akartak kimaradni a hápogó buliból, így ők egy szégyentelen kacsabűnözést ábrázoló képpel álltak csatasorba. Jól látható, hogy a pimasz szárnyas épp a kávézó teraszán csillapítja éhségét a vendégek kárára.
Dr. Elizabeth Brutonnek köszönhetjük az alábbi versenyzőt: ez a műanyag kacsa egyike annak a harmincezer hasonló figurának, amellyel a kilencvenes években a tengeri áramlatokat vizsgálta Curtis Ebbesmeyer oceanográfus és kutatócsapata. A műanyag kacsákat egyszerűen a tengerbe öntötték, majd figyelték, hogy hol sodorja partra őket a hullámverés. Az alábbi kiskacsa ma már a Science Museum tárlatának állandó tagja.
A Norfolk Museum Service egy kevésbé barátságos szárnyassal szállt versenybe, bár tény, hogy állításuk szerint az ő kacsájuk hangszereken is tud játszani. A MERL twitteresei erre csak annyit írtak, hogy akkor a Wonderwall című számot szeretnék kérni az Oasistől.
A Metropolitan múzeum és a párizsi Musée d’Orsay egy-egy festett madárral vágott vissza
A MERL eközben arra is időt szakított, hogy feleljenek a British Museumnak, az alábbi, kacsát formáló gyaluval.
A The Mary Rose Museum viszont ragaszkodott hozzá, hogy az ő hagyományos népi viseletbe öltözött gumikacsái a legjobbak.
Az i-re a pontot végül a párizsi Louvre tette fel, az alábbi, csodaszép, kézi festésű kacsával, amely szintén az ókori Egyiptomból származik, és konzervatív becslés szerint is több mint háromezer éves.
Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik a legjobb, maradjunk annyiban, hogy az összes múzeumi kacsa csodálatos, főleg ilyen formában.