Az Egyesült Államok lakóinak nagy többsége 2020. november 3-án járul majd az urnákhoz, hogy ismét elnököt válasszon magának. Azért a többség, mert az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt lesznek olyanok, akik már jóval korábban leadják a szavazataikat, de ebbe most ne menjünk bele mélyebben.
Rendkívül fontos választáshoz érkezik Amerika, Donald Trump 2017 januárja óta tartó elnöksége ugyanis minden korábbinál mélyebben megosztotta az USA társadalmát. Nem kell politikai elemzőnek lenni ahhoz, hogy lássuk, a botrányhős ingatlanmágnásból lett 45. amerikai elnök eddigi hivatali idejében nyújtott teljesítménye alaposan elmarad elődeiétől.
Az amerikai politikai életet statisztikai oldalról elemző FiveThirtyEight adatait megnézve lesz egészen látványos a helyzet, ezek szerint ugyanis a népszerűségi mutatókat tekintve a jelenlegi elnök sereghajtóként kullog a többiek után, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy a posztjáról lemondó Richard Nixon, illetve az őt váltó, kevésbé sikeres elnöknek tekinthető Gerald Ford sem volt annyira népszerűtlen, mint Donald J. Trump. Ennek okait most nem részleteznénk, aki legalább fél szemmel követte a híreket az elmúlt néhány évben, valószínűleg tud az elnök legnagyobb botrányairól, egykori pornósztár szeretőjétől kezdve a Twitterre kiírt sületlenségeken át egészen Robert Mueller különleges ügyész nyomozásáig, amelyben már Trump számos egykori közeli bizalmasa vallotta magát bűnösnek, illetve sokukat jogerősen börtönre is ítélték különféle bűncselekmények miatt.
Republikánus nők, hol vagytok?
A tabló összeállítását kezdjük az elnök saját pártjával, már csak azért is, mert rendkívül rövid lesz a lista, ami a női jelölteket illeti: jelen pillanatban egyetlen komolyan vehető republikánus, vagy a konzervatív oldalhoz más módon közel álló nő sem jelezte még, hogy ringbe szállna a 2020-as választásokon. Igaz, ez részben annak is köszönhető, hogy hagyományosan nem szokás egy első terminusát töltő elnök ellen jelöltet állítani saját oldalról.
Ennek ellenére már több republikánus férfi is jelezte, hogy megmérettetné magát a jövő novemberi választásokon, köztük a nebraskai szenátor Ben Sasse, Maryland kormányzója, Larry Hogan, valamint volt kollégája, az ohiói kormányzói posztot korábban betöltő John Kasich, aki már 2016-ban is elindult a republikánus elnökjelöltségért, de nem aratott átütő sikereket.
Mike Pence jelenlegi alelnököt sem lehet még leírni, már csak azért sem, mert addig még akár elnökké is előléphet, ha Robert Mueller különleges ügyész valami perdöntő bizonyítékot talál Donald Trump bűnösségére (illetve ha a jelenlegi elnök valami olyasmit tesz, ami alapján leválthatóvá válna).
De, mint ahogy említettük, republikánus nők egyelőre nem jelentkeztek, ezért ugorjunk is.
A demokraták tülekednek a jelöltségért
A másik oldalon már most is zavarba ejtő a jelöltek sokasága. A férfiak között Joe Biden, Barack Obama alelnöke és Bernie Sanders, a demokrata párt bal szárnyát képviselő, 2016-ban Hillary Clintonnal szemben harcosan kampányoló veterán szenátor mellett még olyan nevek is jelezték indulási szándékukat, mint Eric Holder, Obama volt igazságügy-minisztere, Bill de Blasio jelenlegi, valamint Michael Bloomberg korábbi New York-i polgármester, Cory Booker, New Jersey szenátora, valamint a tavalyi időközi választást elveszítő, de népszerűségét rendkívül megnövelő, fiatal titánnak számító texasi Beto O’Rourke.
Náluk viszont lényegesen érdekesebbek a női jelöltek, már csak azért is, mert 2020-ban minden korábbinál nagyobb az esélye, hogy a nők végre áttörjék az üvegplafont, és az Egyesült Államok elnöki székét is egy nő foglalja el. Biden és Sanders ugyanis már nagyon öreg (előbbi 76, utóbbi 77 éves), míg a többieknél az ismertség és a tapasztalat hiánya bizonyulhat Achilles-saroknak. Ráadásul a már említett tavalyi időközin minden korábbinál több nő jutott be az amerikai törvényhozásba, ez pedig fontos indikátor lehet a következő elnökválasztás idejére is. Lássuk tehát, hogy kik azok, akik eséllyel indulhatnak a jelöltségért, és akiknek Donald Trump ellen is lehet esélyük.
Elizabeth Warren
A most 69 éves szenátor relatíve még újoncnak számít a politikai arénában, mivel „csak” szűk 15 éves tapasztalata van, azonban a 2007-2008-as gazdasági válság idején jelentősen sikerült megnövelnie az ismertségét. Elizabeth Warren népszerűségét növelheti, hogy progresszív platformjával a közép- és a munkásosztályt támogatná a nagy pénzügyi cégekkel és a szupergazdagokkal szemben.
Más kérdés, hogy a fiatalok még így is inkább egy Hillary Clintonra emlékeztető figurát láthatnak a személyében. Korábban egy kissé ügyetlen PR-húzása miatt is támadták, ugyanis még tavaly bejelentette, hogy elvégzett egy DNS-tesztet, amelyből kiderül, hogy őslakos felmenői is lehettek (6-10 generációval korábban). Ezzel sikeresen magára haragította az amerikai őslakosokat, akik csak a politikai haszonszerzést látták a bejelentés mögött, míg mások szemében nevetségessé vált, amiért ilyen eszközökkel igyekszik népszerűsíteni magát. Donald Trump a maga egyszerű – és rasszista – módján innentől pedig elkezdte Pocahontasként emlegetni.
A demokraták közül Warren jelezte elsőként, hogy ringbe száll a demokrata jelöltségért, ezzel átmeneti helyzeti előnyre is szert tett a többiekkel szemben, ennek azonban semmi jelentősége sem lesz, amikor komolyra fordulnak a dolgok.
Tulsi Gabbard
A demokraták egyik legérdekesebb jelöltje a Hawaii képviselőjeként, 37 évesen ringbe szálló háborús veterán, Tulsi Gabbard. Ő a valaha volt legfiatalabb törvényhozó, aki harcba indult az elnökjelölti pozícióért (az USA alkotmánya szerint a mindenkori elnöknek minimum 35 évesnek kell lennie). A szörfrajongó Gabbard a Hawaii Nemzeti Gárda tagjaként 2004 és 2005 között Irakban szolgált egy tábori kórházban, jelenleg pedig a Kongresszus fegyveres testületeket felügyelő és külügyi bizottságának tagja.
Fiatal, progresszív nőként kiváló esélyekkel indulhatna, azonban 2016-ban sokakat sikerült magára haragítania, amikor Hillary Clintonnal szemben Bernie Sanderst támogatta. Igaz, ez 2020-ban egészen más megvilágításba is kerülhet, ennek ellenére valószínűtlen, hogy a politikai arénában tényleg nagyon fiatalnak számító Gabbard komoly esélyekkel indulhasson.
Kirsten Gillibrand
Az 52 éves New York-i szenátor papíron ideális jelöltnek tűnik: viszonylag ismert, ráadásul már a #metoo botrány kirobbanása előtt síkra szállt a szexuális zaklatás ellen. Emlékezetes, hogy még a korábban akár elnöki esélyesként is emlegetett Al Franken demokrata szenátor ellen is kiállt, amikor kiderült róla, hogy ő sem ártatlan ezen a téren – a botrányt követően Franken le is mondott. Kirsten Gillibrand emellett ügyesen használja a hagyományos és a közösségi médiát is népszerűsége építgetésére, így a fiatalok között is lehetne esélye.
Ennek ellenére, bármennyire is próbálja magát progresszívként beállítani, korábbi döntései alapján a demokrata párt konzervatívabb szárnyába sorolható. Éppen az elmúlt hetekben vették tűz alá, amikor a történelmi hosszúságú kormányzati leállás során Donald Trump mexikói határra beígért falát támadta, holott korábban ennek ellentmondó kijelentéseket tett, ráadásul a fegyvertartást is támogatja, vagy legalábbis korábban támogatta, így érdekes lesz nézni, hogy milyen programmal fordul rá a pártja elnökjelöltségéért zajló verseny hajrájára.
Kamala Harris
A jelenlegi helyzet szerint a legesélyesebbnek talán az 54 éves kaliforniai szenátor, a versenybe a közelmúltban beszálló Kamala Harris számít. Pont jó korban van, sem túl fiatal, sem túl öreg, kellő tapasztalattal a háta mögött pedig a politikai arénában is kipróbálta már magát. Ráadásul több elsőség is fűződik a nevéhez: ő az első indiai származású nő a Szenátusban, illetve az egyetlen színes bőrű nő az amerikai törvényhozás felsőházában. Ismertségét többek között Jeff Sessions, Trump korábbi igazságügyi miniszterével szemben, valamint Brett Kavanaugh, a legfelsőbb bíróság legújabb tagjának botrányba fulladó kongresszusi meghallgatásán szerezte, amiből képes volt politikai tőkét kovácsolni.
Korábban kaliforniai államügyészként dolgozott, ami jó pont egy elnökjelölt esetében. Igaz, ezt a progresszív szavazók nem mindig nézik jó szemmel, de őket meggyőzheti az általános egészségbiztosítással, a munkás- és a középosztály adóinak csökkentésével, a társadalombiztosítással, vagy épp a marihuána legalizációjával kapcsolatos álláspontjával.
És ami legalább ennyire fontos: indiai-jamaicai bevándorlók gyerekeként hitelesen képviselheti a demokrata oldal bevándorláspolitikáját, illetve számíthat az afroamerikai és latin ajkú szavazók jelentős részének támogatására is.
Kelly Dittmar
A Rutgers Egyetem docenseként, valamint az oktatási intézmény Center for American Women and Politics elnevezésű intézetének kutatójaként dolgozó Kelly Dittmar is jelezte: elképzelhetőnek tartja, hogy beszálljon a versenybe, egyelőre azonban nem túl ismert az amerikai szavazók körében, így kisebb csoda kellene hozzá, hogy hirtelen maga mögé utasítsa a fenti jelölteket. Mindenesetre lehet, hogy ő is ott lesz köztük.
Amy Klobuchar
Akárcsak a minnesotai demokrata szenátor, az 58 éves Amy Klobuchar, aki szintén Kavanaugh meghallgatása során „ment nagyot”, amikor hidegvérét megőrizve kérdezgette a láthatóan feszengő bírót. Az ő legnagyobb erőssége az lehet, hogy pont ideális helyet foglal el a politikai spektrumon: kellően liberális ahhoz, hogy egy demokrata előválasztást meg tudjon nyerni, de annyira nem szélsőséges, hogy ezzel elijessze a független szavazókat, illetve a mérsékelt republikánusokat, akik hajlandóak lennének átszavazni, csak hogy megszabadulhassanak Trumptól. Számára is az ismertség hiánya lehet a legfőbb akadály, igaz, a javára írandó, hogy a tavalyi időközi választáson képes volt néhány republikánus fellegvárnak számító körzetet is megszerezni. Kérdés, hogy erre képes lenne-e országos szinten is, illetve hogy mekkora eséllyel veheti fel a harcot a nála jóval ismertebb jelöltekkel.
Hillary Clinton
Ahogy testvérlapunk, a 24.hu is megírta, az egykori first lady, szenátor és külügyminiszter, valamint az amerikai történelem első női elnökjelöltje sokak ereiben megfagyasztotta a vért, amikor január végén megemlítette, hogy még fontolgatja a 2020-as versenybe való beszállást. Bár 2016-ban nagyon úgy tűnt, belőle lesz az első amerikai elnöknő, az eredményt azóta mindannyian ismerjük. Clinton nem tudta kellő mértékben mozgósítani a fiatalokat, a washingtoni elitből kiábrándult szavazók szemében pedig az establishment megtestesítője volt, amiben nem segített, hogy a férjéhez, valamint a közös családi alapítványhoz fűződő botrányokat Donald Trump némi dezinformációval nyakon öntve képes volt felhasználni a választási küzdelemben.
Mi a helyzet Michelle Obamával?
Bár az előző first lady, Michelle Obama továbbra is rendkívül népszerű nemcsak az Egyesült Államokban, de világszerte is, elhanyagolhatónak tűnik az esélye, hogy a neve felkerüljön a szavazólapokra. Jogi végzettségével, illetve a legmagasabb amerikai hivatal környékén eltöltött nyolc évével nem is lenne rossz jelölt, főleg, hogy a férje is komolyan tudná támogatni sok értékes tanáccsal, na meg a saját népszerűségével, ha az elnökség lenne a célja. Ő viszont, úgy tűnik, köszöni, nem kér ebből az egészből, főleg, hogy nyolc éven át már megtapasztalhatta, hogyan bánnak politikai ellenfelei és az újságírók az elnökkel és családjával.
Többször kijelentette már, hogy nem hajlandó elindulni, igaz, ezt mások is mondták már, hogy aztán az ellenkezőjét tegyék, jelen pillanatban azonban úgy áll a dolog: Michelle Obama komolyan gondolja, hogy nem akarja megméretni magát a választáson. 2020-ban legalábbis semmiképpen sem.
Nagyjából itt tartunk most, bő másfél évvel a 2020-as választás előtt. Egyelőre annyira képlékeny a helyzet, hogy megjósolhatatlan, a fenti nevek közül kik azok, akik egyáltalán az előválasztásokon esélyesek lehetnek, de az biztos, hogy soha ennyi nő nem jelezte még, hogy harcba kíván indulni az elnökségért. Ahogy közeledik az a bizonyos novemberi „szuperkedd”, mi is beszámolunk majd az amerikai politikai arénában tapasztalható további megmozdulásokról.