Az úgynevezett himalájai só néhány éve jelent meg az egészséges(nek mondott) élelemiszereket forgalmazó webshopokban és üzletekben, jótékony hatásairól pedig ódákat zengtek, a gyakran a sima konyhasó árának többszöröséért árult termékre pedig le is csaptak az egészséges életmód legújabb trendjeire fogékony vásárlók.
Nyugodtan fogyasszunk himalájai sót, csak ne várjunk tőle csodát! (Fotó: iStockphoto)
A kétségtelenül látványos sószemcsékről pedig úton-útfélen megírták, hogy mennyi nyomelemelet és értékes ásványi anyagot, sőt, több millió éves napfényt és energiát tárol, „amelynek bioenergetikailag igen kedvező a hatása”. Meg hát, eleve, a Himalájából jött, és nagyon drága is, tehát tuti, hogy valóságos csodaszer.
Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy természetesen lúgosít is, más kérdés, hogy a lúgosítás jelenségét mint olyat eddig nem igazán sikerült komolyan vehető tudományos adatokkal alátámasztani. A lúgosításpártiak szerint a módszer az artériás vér pH-értékét a normál esetben 7,4 körüli értékről a lúgosabb 7,5-ös érték irányába (vagy a fölé) tolja el. Itt érdemes megjegyezni, hogy az egészséges szervezetben az artériás vér pH-ja 7,38 és 7,42 között alakul, a 7,45-ös értéknél már alkalózisról beszélünk, amely izomfájdalmakat, izomgörcsöket és székrekedést, ennél magasabb értéknél pedig akár halált is okozhat. Maradjunk annyiban, hogy nem érdemes lúgosítani, mert egyrészt veszélyes lehet, másrészt a szervezetünk okosabb a tudományosan nem igazolt divathóbortoknál.
A kis kitérő után térjünk vissza a himalájai sóhoz! Sajnos, ki kell ábrándítsuk a csodatevő tulajdonságok iránt érdeklődő olvasókat, a himalájai só sem más, mint a mezei nátrium-klorid, amit beleszórunk a vasárnapi levesbe. A rózsaszínes árnyalatát vasmolekulák okozzák, azonban olyan kis mennyiségben vannak jelen, hogy még a himalájai só rendszeres használatától sem várhatunk semmilyen pozitív változást. Akkor már érdemesebb megenni egy nagy tányér spenótot vagy lencsét, azok vastartalma lényegesen magasabb.
A himalájai sóban akár több mint 80 féle más ásványi anyag található!
Ez kétségtelenül így van, de ettől még legalább 98 százalékban az ugyanúgy nátrium-klorid marad, mint az asztali só, a fennmaradó mennyiség pedig a vashoz hasonlóan elenyészően kicsi ahhoz, hogy bármilyen értelmezhető hatást reméljünk tőle. Vagyis, ha azt gondoljuk, hogy ezzel hozzájárulunk az egészséges táplálkozásunkhoz, bizony tévedünk.
Az asztali só rossz a szívnek, és növeli a vérnyomást!
Így igaz, a nátrium-klorid már csak ilyen vegyület. A himalájai só pedig, ahogy említettük, legalább 98 százalékában nátrium-kloridból áll, vagyis pont ugyanannyira lehet káros, mint a nem himalájai, ha mérték nélkül használjuk.
A himalájai só megöli a baktériumokat és a különféle gombákat is!
Ezzel sem lehet vitatkozni, de ugyanezt a hatást az egyszerű konyhasó is atombiztosan hozza, nem véletlen, hogy a világ különböző tájain található sós sivatagokban nem burjánzik az élet.
Egyszóval: mindenki fogyasszon kedve szerint himalájai sót, ha szereti, de kezeljük a helyén, és ne várjunk tőle csodát, mert végeredményben ez is csak asztali só, csak egy picit rózsaszínűbb a hagyományosnál.
Jó étvágyat!
