Talán nekünk, felnőtteknek mond többet Antoine de Saint-Exupéry könyve, nem a gyerekeknek. Nekünk, akik már túl vagyunk egyen s máson, és már kevéssé hiszünk a jóban, a jókban, mert kicsit kiüresedtünk. Talán mi vagyunk azok, akiknek újra és újra át kellene lapoznunk A kis herceget. Ha jól vagyunk, és akkor is, ha kevésbé. Ha bánt valami, ha nagy öröm ért, ha nevetni vagy sírni vágyunk.
A kis herceg (forrás: Móra Kiadó)
Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd… Mind a barátod lesz.
Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz – meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énreám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz-meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…
Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
A többi idézetet a könyvből az Anyajajj Caféblogon olvashatjátok el.
