Kissé esőre áll az idő London belvárosában, amikor egy kis utca egyik eldugott irodaházához érkezem egy nemzetközi sajtócsapat magyar tagjaként. Belépve első ránézésre semmi különös nem tűnik fel. Egy nyitott térben rengeteg asztal, az asztalok mögött ülő emberek pedig elmélyülten nézik a monitorjaikat. Innen nézve az egyetlen szembetűnő különbség, hogy a legtöbb esetben ezek a monitorok jóval nagyobbak az átlagosnál. Amikor azonban közelebbről tudom szemrevételezni a képernyőket, látom, hogy szinte mindegyiken egy-egy rajzolt dalmata kutya van, az animáció legkülönbözőbb fázisaiban. A londoni Passion Pictures készíti ugyanis a Disney Channel számára a legújabb sikergyanús szériát, a Dalmata utca 101-et, melyhez az alapot az 1961-es Disney-örökzöld, a 101 kiskutya szolgáltatta. Ezt a nagyon londoni és nagyon angol történetet azonban nem egy angol, hanem egy magyar rendező, a füzesgyarmati születésű Weigert Miklós hozza tető alá. Ő az, aki az elsők között fogadja az újságírókat, és jó humorával, közvetlen személyiségével és szerénységével mindenkit gyorsan levesz a lábáról. Miklós egy óriási projektet irányít: a Dalmata utca 101 ugyanis 52 darab 10 és fél perces epizódból áll majd, és egy igazán nemzetközi, multikulti csapat készíti, akik a világ minden tájáról gyűltek össze Londonban, hogy fekete-fehér dalmatákról készítsenek mesesorozatot a kutyaimádó gyerekeknek.
London 2018
A Disney-nél azt szeretnék, hogy az olvasók a rajzfilmsorozat-készítés minden mozzanatába bepillanthassanak, ezért a program igazán feszes, és tényleg átfedi a teljes folyamatot. Egymás után jönnek be a különféle részlegek dolgozói, és ha volt is korábban fogalmunk a rajzfilmkészítésről, itt nem lehetett megúszni, hogy új dolgokat tanuljunk. Londonban vagyunk, ezért várható, hogy a széria helyszínéről, Londonról kezdjünk el beszélgetni. Ugyan volt már egy korábbi 101 kiskutya rajzfilmsorozat, de az a cselekményt áthelyezte az Egyesült Államokba, Miklósék azonban ragaszkodtak a mai Londonhoz, egyrészt, mert imádják, másrészt, mert a város multikulturális, színes vibrálása alkotóként nagyszerű lehetőségeket tartogatott számukra. A széria fő helyszíne a valódi Camden High Street közelében található fiktív Dalmata utca, és annak is a 101-es számú háza, amely egy nagyon különös épület, és már távolról kitűnik a környezetéből. A körülötte lévő házak normális emberi otthonnak tűnnek, míg ez a ház teljesen más, már ránézésre is kissé őrült hely.
Dalmata utca 101
Miklósék szándékosan választották pont London Camden városrészét annak vibráló jellege miatt, és alaposan körbejárták azt. Minden, amit a sorozatban láthatunk, a camdeni élményeiken alapul.
Ez egy izgalmas hely, teli izgalmas figurákkal. Hajnali négykor kimész az utcára Camdenben, és pizsamában mászkáló alakokkal találkozol. Hihetetlen az egész
– meséli Miklós. Londont azonban a maga teljességében próbálták visszaadni: fontos helyszín még a kínai negyed, kiemelt szerepet kap a parkokban zajló élet, valamint a virágzó kávékultúra bemutatása is. Ráadásul London az, ami az elmúlt közel hatvan év rengeteg változása ellenére is összekapcsolja az új sorozatot az eredeti, 1961-es filmmel.
A 101 kiskutya hagyatéka
Miklós és alkotótársai imádják a Disney 1961-es klasszikusát, és olyan mesének tartják, amely fölött egyáltalán nem járt el az idő. Amikor kitalálták filmjük animációs stílusát, első körben az eredeti film koncepciójához nyúltak vissza, de persze nem egy az egyben lenyúlták, hanem friss ötletekkel dobták fel azt.
A legtöbbet a színpalettán változtattunk, a sorozatunk sokkal vadabb színvilággal dolgozik, mint annak idején a film.
Persze nemcsak a vizualitásba nyúltak bele: míg a nagyjátékfilm kissé komorabb történet volt, a Dalmata utca 101-et inkább a vígjáték irányába vitték el, de fontos szempont volt az is, hogy az eredeti fenyegető hangneméből – végül is kiskutyákat rabolnak el benne, hogy szőrmét készítsenek belőlük – azért megmaradjon valami. Persze nem túl sok, végső soron a széria 6–9 éves gyerekeknek készül, bár az alkotók szerint az ennél kicsit idősebb gyerekek is élvezni fogják. A film sztoriját nem vették át, de itt-ott azért tesznek rá utalásokat, bár Miklós szerint igazán fanatikus rajongónak kell lenni ahhoz, hogy ezeket valaki kiszúrja. Adódik a kérdés, hogy visszatér-e a film leghíresebb karaktere, az übergonosz Szörnyella de Frász? Az alkotók ekkor titokzatoskodásba és maszatolásba kezdenek, de a végén abban maradunk, hogy ezt még nem szeretnék elárulni. Én ezt a magam részéről egy „valószínűleg igen”-nek veszem, de sosem lehet tudni.
Angol, de nemzetközi
Természetesen, mint minden sorozat, a Dalmata utca 101 is a forgatókönyv megálmodásával kezdődik. Az írószoba gárdája jókora szabadságot kapott a Disney-től: nem voltak előre lefektetett szabályok, a legvadabb ötleteiket is kipróbálhatták, bár mindent véleményeztetniük kellett nemcsak Weigert Miklós rendezővel és a Passion Picturesszel, hanem a Disney Channellel is, és mindig az övék volt a végső szó. Jól jött, hogy két kutyatulajdonos anyuka is dolgozott a forgatókönyvön, ugyanis rengeteg ötletet lestek el nemcsak a gyerekeikkel való mindennapjaikból, hanem abból is, ahogyan a kutyáik viselkednek. „Megfigyeltük, hogy mit szeretnek, mit utálnak, minek örülnek, mitől ijednek meg… Utóbbi miatt került be a sorozatba például egy tűzijátékos epizód.” A szabályokat tehát nem a Disney, hanem ők maguk állították fel. Ezekből az egyik legfontosabbnak az bizonyult, hogy a Dalmata utca 101 világában a kutyák értik azt, amit az emberek beszélnek, de az emberek már nem értik azt, amit a kutyák. Ráadásul, mivel végig a dalmaták szemszögéből követjük az eseményeket, az emberek csak kisebb szerepet játszanak a történetben. Ebben a világban a legtöbb embert csak valamelyik kutyakarakter házi kedvenceként ismerhetjük meg, vagyis felcserélődnek a szerepek: látjuk, amint a kutyáink kis kedvencekként tekintenek rám, ami számos poén forrása az 52 epizód során.
Legalább 20 kiskutya kapott egyéni jellemzőket
Már a kezdetektől eldöntötték, hogy London nemcsak a hátteret szolgáltatja a filmhez, hanem igyekeznek egy minél londoniasabb, minél angolosabb sorozatot készíteni, de úgy, hogy közben a széria végig nemzetközi maradjon, és mindenki számára érthető és élvezhető legyen szerte a világon. Ezt azzal a példával illusztrálták az újságírócsapatnak, hogy például belefoglalták a sztoriba az Örömtüzek éjszakájának tűzijátékát, de mivel ezt az angol ünnepet nem sokan ismerik, a kutyák szemszögéből mutatva már csak Bummok éjszakájaként hivatkoznak rá, és így már rögtön mindenki számára érthetővé válik bárhol a világon.
Megalkotni 101 kiskutyát
Az animációs filmkészítés egyik alapvető eleme a karakterdesignerek munkája: ők azok, akik egyenként találják ki a forgatókönyvírók által megálmodott szereplők fizikai megjelenését úgy, hogy ez tükrözze a személyiségüket. A Dalmata utca 101 alkotói elég komoly gondban voltak. Azt már persze az elején eldöntötték, hogy nem minden dalmata kap önálló külső jellemzőket, hiszen a létszámuk már követhetetlen mennyiség, de így is több mint húsz kutyát kellett önálló jellemzőkkel és külső tulajdonságokkal felruházniuk. Ráadásul rajtuk kívül is van még egy csomó szereplő, szóval nem lehetett megállni csak a dalmatáknál, a családnak ugyanis sok állat barátja és ismerőse van (a többi kutya Camdenben, galambok, macskák stb.), és ott vannak az emberek is, de ebben a felállásban ők tényleg csak mellékszereplők. Ugyan ha nem is alkottak meg 101 önálló jellemzőkkel bíró kiskutyát, azért a névadást nem spórolhatták meg. „Ki kellett találnunk 101 nevet D kezdőbetűvel. Próbáltunk beszélő neveket találni: például a Da Vinci nevű kutyus a művészlélek a családban, Dante mindent túldrámázik, DJ pedig a zeneőrült, aki jó ürügyet szolgáltat nekünk, alkotóknak, hogy zenéket csempészhessünk a sorozatba.”
A forgatókönyvírók és a rendező a karakterdesignerekkel sokszor kommunikálnak úgy, hogy élő, ismert emberekhez hasonlítják a karaktereket, mert ezáltal könnyebben érthetővé válik, mire is gondolnak. Így fordulhat elő a sorozatban olyan dalmata, akit Avril Lavigne és Cara Delevingne keverékeként jellemeztek nekik, de olyan emberszereplő is akad, akit Fabio, a világhírű olasz férfimodell ihletett. Ha kész egy figura, még csak akkor jön a munka oroszlánrésze: az összes fontosabb arckifejezést meg kell alkotniuk hozzá a normálisaktól a legextrémebbekig, ezzel is segítve a későbbi animátorok munkáját. A Dalmata utca 101 két főszereplője két mostohatestvér, Dylan és Dolly, akiknél nagyon fontos volt, hogy a gyerekek már első ránézésre megszeressék őket.
Dylan rendszerető és kissé control freak, ami nem túl jó, ha nagyjából 100 dalmata között él valaki. Emellett még kissé naiv is. Dolly excentrikus, már-már keresi a bajt és a kihívást. Versengő típus. Az általa okozott bajt legtöbbször Dylannek kell rendbe tennie. Az anyukájuk orvos, aki egy kórházban dolgozik egy ember orvos mellett, az apukájuk meg tűzoltó.
Amikor a rajz mozgásba lendül
Készen van a forgatókönyv, és készen vannak a karakterek. Mi következik? A storyboardok. Ez egy filmgyártásban használt eszköz, amely egyszerűsített, rajzolt állóképekben meséli el a cselekményt, megmutatva a használandó kameraállásokat. A storyboardrajzolók a forgatókönyvet megkapva minden jelenetet alaposan átbeszélnek a rendezővel, majd megkapják a karakterdesignokat a kollégáiktól. Ezek alapján készülnek a rajzaikkal, és folyamatosan mutatják meg az elkészült munkákat a direktornak, egészen addig, míg az nem lesz teljesen elégedett az eredménnyel. Egy ilyen bemutatónál még a dialógusokat is felolvassák a rajzokat kísérve, és ha énekelni kell a jelenetben, nincs mese, a storyboardrajzolónak énekelnie kell. Élő szereplős filmekhez is használnak storyboardot, de az animációs filmek esetében a dolog kicsit másképp működik.
Itt nem feltétlenül érvényesek a fizika szabályai, ha egy rajzfilmben valakit mondjuk megütnek, nyugodtan zuhanhat hátra húsz métert, míg egy átlagos élő szereplős filmből az ilyesmi nagyon kilóg.
Nincs egyszerű dolguk a rajzolóknak
A storyboardokból aztán egy vágó összeállítja a filmnek egy egyszerűsített változatát, amely egyfajta tervrajzként szolgál később az alkotóknak, és már figyelembe veszi például a kameramozgásokat is, és megtervezi azt, hogy az egyes mozgásokra, cselekvésekre mennyi időre lesz szükség a rajzfilmben, figyelembe véve a 10 és fél perces játékidőt. Zenét is pakol a jelenetek alá, hogy jobban érezhető legyen a ritmusa. Ezután az animációs osztály veszi kezelésbe az anyagot, akik létrehozzák a mozgóképeket a storyboardok, karaktertervek és a forgatókönyv alapján. Azonban nem elég, ha egy figura kész van, és mozogni kezd, még összhangba is kell hozni a környezetével. Ez egy fekete-fehér dalmaták főszereplésével bemutatott sorozatban különösen hangsúlyos pont.
Már az elején észrevettük, hogy a fekete-fehér kutyák nagyon kilógnak a környezetükből, és a háttereken gyakran úgy néznek ki, mintha matricaként ragasztották volna rájuk őket. Sokféle vizuális trükköt kell bevetni, hogy végül a fekete-fehér kutyák jól nézzenek ki a színes környezetben
– mondja Miklós, aki nagyon optimista a Dalmata utca 101-gyel kapcsolatban, és úgy érzi, simán van ebben még egy második évad.
Annyi izgalmas karakterünk van, akit most éppen csak érintettünk. Egy újabb évad lehetőséget adna rá, hogy jobban elmélyedhessünk bennük.
A Dalmata utca 101 március 25-én, este 18.30-kor rajtol a Disney Channel műsorán.
