A második világháborús díva és szegény ember Frank Sinatrája – megnéztük, kik a legidősebb még élő énekesek és zenészek

Hétfőn elhunyt Doris Day, az 50-es évek egyik legnagyobb és legszőkébb hollywoodi filmcsillaga, akire nemcsak színésznőként, hanem énekesnőként is joggal emlékezhetünk, hisz már a 40-es évek közepén-végén volt egy sor Amerika-szerte ismert slágere a Les Brown Banddel közösen, és később is inkább musicalszerepekben aratta legnagyobb sikereit. Doris Day nem sokkal múlt 97 éves, ami kétségkívül figyelemre méltó teljesítmény; jó kérdés, hogy ezzel vajon ő volt-e – egészen tegnapelőttig – a legidősebb még élő zenész (amibe természetesen nem csak a hangszeres előadókat, hanem a dalszerzőket és az énekeseket is beleértjük), vagy azért akadnak még nála kitartóbb versenyzők a szórakoztató zene hőskorából.  

Ilyenkor az a legegyszerűbb, ha a zenészek születési és halálozási dátumait precízen számontartó, kissé szikár, ám megbízható internetes oldal, a nevében a The Who örökzöld tinédzserhimnusza, az 1965-ös My Generation programadó dalszövegét* idéző ihopeidiebeforeigetold.com-hoz fordulunk, és rákattintunk az oldest musicians menüpontra. Itt – egyelőre – nincsenek Mick Jaggerek és Paul McCartney-k, hisz 80 év alatt még a top 100-ba sem lehet bekerülni, a top 10-be, azaz a legidősebb még élő zenészek klubjába pedig 91 év a beugró (a lista persze erősen angolszász-központú, és inkább a tágan vett könnyűzenére koncentrál, így például a 93 éves, és amúgy még mindig aktív Kurtág Györgyöt hiába is keresnénk az élbolyban, vagy bárhol).

*„Remélem, meghalok, mielőtt megöregszem” – amúgy a zenekarból egyedül csupán a dobos Keith Moonnak sikerült ez a bravúr, mondjuk ő legalább az alkoholbetegségére felírt gyógyszerrel adagolta túl magát 32 éves korában

Doris Day portréja 1946-ból (forrás: Wikipedia)

1.Vera Lynn (1917.03.20. – 102 éves)  

Az élen természetesen az utolsó nagy második világháborús díva, Anglia egyik nemzeti kincse, az idén már 102 éves Vera Lynn trónol, ki tudja, mióta. Noha már korábban is akadtak kisebb slágerei, az énekesnő valódi karrierje 1939-ben kezdődött; ebben az évben megjelent kislemeze, a We’ll Meet Again, bár a szövegében nem tartalmaz konkrét utalást az éppen kirobbanó világégésre, mégis a második világháború korszakának egyik legnagyobb himnuszává vált Angliában. Majd újra találkozunk, hogy mikor és hol, nem tudom, de azt tudom, hogy egy nyári napon újra találkozunk – szólt az egyszerű, de nagy ívű refrén, amivel éppúgy tudott azonosulni a frontra vezényelt katona, mint otthon maradt kedvese, vagy az aggódó család, azaz gyakorlatilag az ország (és csatolt részeinek) teljes lakossága. Ez idő tájt, amikor senki nem lehetett biztos abban, hogy viszontlátja-e még valaha szeretteit, sokaknak többek közt Vera Lynn hangja jelentette a reményt, hogy egyszer vége lesz a háborúnak.

Az énekesnő pedig nagyon komolyan vette a feladatát: a kórházakban terhes katonafeleségeket látogatott, rádióműsorában a frontról érkező kívánságokat teljesítette, brit katonák előtt lépett fel Egyiptomban, Burmában, valamint Indiában (például a kohimai csata előtt is ő lelkesítette a katonákat), és olyan hazafias slágerekkel tartotta a lelket honfitársaiban, mint a (There’ll Be Bluebirds Over) The White Cliffs of Dover vagy a There’ll Always Be an England – utóbbit egyébként később a Sex Pistols is használta koncertjein bevonulózenének, talán nem feltétlenül honfiúi nekibuzdulásból. A kitüntetésekkel és címekkel elhalmozott Lynn aktív karrierje nagyjából a 80-as évek elejéig tartott (utolsó kislemeze stílszerűen a falklandi háborúról szólt), de 1995-ben azért még énekelt egyet a győzelem napján rendezett jubileumi ünnepségen a Buckhingam Palota előtt (a 2005-ös rendezvényen is tiszteletét tette, de akkor csak egy rövid beszédet tartott). 2017-ben, a századik születésnapjára megjelent válogatáslemezével pedig ő lett a valaha élt legidősebb előadó, aki listás helyezést ért el.

Szóval Vera Lynn- úgy látszik – örök, akárcsak Anglia, de azért a top 10 többi szereplőjének sem kell szégyenkeznie.

2. Dave Bartholomew (1918.12.24 – 100 éves)

A szvingtől a rock and rollig számos műfajban otthonosan mozgó louisiana-i trombitás, dalszerző, zenekarvezető és producer legnagyobb slágere talán a Fats Dominónak írt 1955-ös Ain’t That a Shame, de számos szerzeménye közül ismerős lehet még a My Ding-a-Ling is, amit Chuck Berry vitt sikerre. Igen, a Ding-a-Ling az pontosan az a szerv, amire mindenki gondol.

3. Bobby Lewis (1925.02.09 – 94 éves)

Az amerikai énekesnek – aki épp most taszította le a dobogóról a néhai Doris Dayt – csupán egy igazi slágere volt, de az cserébe jó nagyot szólt: az 1961-es Tossin’ and Turning hét héten keresztül vezette a Billboard 100-as listáját, a kislemezből pedig több mint egymillió darab kelt el. Aztán jött a Beatles és a többiek, és már senki nem volt kíváncsi a harmincas évei második felében járó, egyslágeres rock and roll-előadóra.

4. Dick Van Dyke (1925.12.13 – 93 éves)

Hollywood aranykorának kedvenc gumiarcú táncoskomikusa, a legfeljebb 78 évesnek (egy fitt 78 évesnek!) kinéző Dick Van Dyke elsősorban a Mary Poppins kéményseprőjeként énekelte be magát erre a listára; naná, hogy a tavalyi remake-ben is cameózott egyet.

5. Tony Bennett (1926.08.03 – 9 hónapja múlt 92 éves)

Szegény ember Frank Sinatrája, az amerikai nyugdíjasklubok örök favoritja, az elnyűhetetlen Tony Bennett az ötvenes évek eleje óta aktív, és bár csúcskorszaka nagyjából másfél évtizeddel később le is zárult, azért időről-időre még felfedezi magának az ifjúság; 2014-ben például Lady Gagával adott ki közös lemezt.

6. Harry Belafonte (1927.03.01 – 2 hónapja múlt 92 éves)

Harry Belafonte a calypso örök királya, az egyik leghíresebb jamaikai származású popsztár és a 60-as évek polgárjogi mozgalmainak ikonikus alakja. 1956-os, Calypso című albuma volt az első nagylemez, amelyből egymilliónál is több darab kelt el. Ezen található a Day-O (The Banana Boat Song) című sláger, amit valószínűleg még az is ismer, aki azt hiszi, hogy soha nem hallotta

7. Ed Ames (1927.07.09 – 91 éves és 10 hónapos)

Az ukrajnai zsidó bevándorlók gyermekeként született, massachusetts-i Ed Ames a testvéreivel alapított vokálegyüttes, a saját TV-műsort is kapó Ames Brothers tagjaként vált ismertté a 40-es, 50-es évek Amerikájában.  

8. Cleo Laine (1927.10.28 – 91 és fél éves)

A jamaikai apától és angol anyától született, bámulatos hangterjedelemmel bíró Cleo Laine a  vokális jazz brit nagyasszonya, aki éppoly fölényes magabiztossággal énekel kortárs operát, mint musicalt vagy popzenét.

9. Burt Bacharach (1928.05.12. – 2 napja múlt 91)

A szélesvásznú, pazarul meghangszerelt és azonnal fülbemászó melódiák legnagyobb mesterének, az easy listening Mozartjának, a huszadik század második felének egyik legfontosabb komponistájának életművét lehetetlen egy rövid bekezdésben összefoglalni, úgyhogy meg sem próbálkozunk vele.   

10. Tommy DeVito (1928.06.19. – 2 hónap múlva lesz 91)

A kissé maffiózós nevű, és nemkülönben maffiózós megjelenésű Tommy DeVito minden idők talán legemblematikusabb New Jersey-i zenekara, a slágereket egy időben sorozatban gyártó Four Seasons gitárosként és vokalistájaként futott be a hatvanas évek elején. A csapat még a brit invázió idején is állva tudott maradni, amely mutatványra rajtuk kívül csupán a Beach Boys volt még képes. A Four Seasonről pár éve film is készült, DeVito szerepét a Boardwalk Empire-ből ismert Vincent Piazza játszotta.