Amikor egy forgatókönyvíró hihető motivációt szeretne adni a főszereplőjének, a féltékenység az egyik legjobb választás. A féltékenység elveszi az eszed, őrült tettekre sarkall, és lehet vicces, de akár hihetetlenül félelmetes is, így egy csomó kedvenc filmünkben áll a középpontban.
12 főbűn az nlc-n
Az nlc új sorozatában azokról a főbűnökről szeretnék beszélni tabuk nélkül, amelyek részei a mindennapjainknak, mégis valamiért szemlesütve emlegetjük őket, mintha igazi bűnösök lennénk. Ez persze nem egy nagy online búcsúcédula-börze, senkit sem szeretnénk feloldozni. Egyszerűen arról van szó, hogy ideje nyíltan beszélni arról, hogy vannak bőven gyengeségeink, amit hol elég elfogadni, hol pedig érdemes mélyrehatóbban foglalkozni vele. Mostantól kezdve tizenkét hónapon át minden hónap első péntekjét a bűneinknek szenteljük. Az első hónap a féltékenységé.
Itt találod a témában további cikkeinket:
Holdampf Linda nem akar többé kamuban élni
A féltékenység ragyogó filmtéma, mert számos okból lehetünk féltékenyek. Féltékenykedhetünk azért, mert jól tudjuk, hogy megcsalnak minket, lehetünk féltékenyek önbizalomhiányból, de létezik szakmai féltékenység is, szóval nem feltétlenül kell a filmnek a szerelemről szólnia ahhoz, hogy a téma megjelenjen benne.
Féltékenység önbizalomhiányból
A féltékenységre nem mindig kell okot adni, bőven elég, ha önmagunkban nem bízunk eléggé. Az alacsony önbecsülés egyenes út a féltékenységhez, ahogy a Túl jó nő a csajom (az angol eredeti magyarra fordítva beszédes: egy másik ligában játszik) című romkomból is kiderül. A film középpontjában álló Kirk (Jay Baruchel) igazi átlagos arc, és amikor összejön a minden létező kategóriában bombázónak kikiáltott Mollyval (Alice Eve), nemcsak ő hitetlenkedik, hogy ez megtörtént, hanem a környezete is folyton emlékezteti őt arra, hogy szerintük ez a lány egyszerűen túl jó hozzá.
Kirk egy idő után maga is elhiszi mindezt, és a kisebbrendűsége féltékenységi jelenetekbe torkollik: gyakorlatilag saját maga kezdi el rombolni a kapcsolatát pusztán azért, hogy megfeleljen egy képnek, amit kialakított magában, és amit mások is kialakítottak róla.
Szakmai féltékenység
Ha az, hogy valaki jobb nálam a szakmámban, arra sarkall, hogy én még jobb legyek, azzal nincs semmi baj. De ha inkább arra fókuszálok, hogy a másik útjába álljak, az már nem épp a legegészségesebb. Erről szól Milos Forman legendás Oscar-díjas mozija, az Amadeus, amiben a bécsi udvar kedvenc zenésze, Salieri (F. Murray Abraham) jön rá arra, hogy hiába az addigi életműve és a jó kapcsolatai felsőbb körökben, egy olyan őstehetséggel szemben, mint Mozart (Tom Hulce) ő csak elvérezhet. A film ragyogóan mutatja be a zenész tisztelettel és áhítattal vegyes gyűlöletét, ahogy azt is, hogy milyen módon próbál keresztbe tenni a konkurenciának.
Jelenet az Amadeus című filmből (Fotó: IMDB)
Kisajátító féltékenység
Egy jó kapcsolatban kiegyensúlyozottak a felek, és egyikük sem válik a másik kárára dominánssá. Azonban ha az egyik fél úgy lép be a kapcsolatba, hogy gazdagabb és nagyobb a hatalma, mind a másiké, akkor érezheti úgy, hogy neki előjogai vannak: ő akarja diktálni a feltételeket. A legjobb példa erre a kisajátításra A szürke ötven árnyalata-trilógia Christian Grey-e (Jamie Dornan), aki még szerződést is kötne Anastasiaval (Dakota Johnson), hogy a kontrollja alatt tudhassa, és minden egyes lépéséről tudni akar, hiszen egy pillanatra sem képes megbízni a másik őszinte szerelmében. A gond az, hogy a filmek, regények Christiant nem riasztó pszichopataként, hanem kissé problémás hercegként ábrázolják a fehér lovon, sokak számára negatív példát mutatva arról, hogy mi az, ami még belefér egy egészséges párkapcsolatba, és mi az, ami már nem.
Dakota Johnson és Jamie Dornan a Szürke ötven árnyalatában (Fotó: Profimedia, Landmark)
Irreális féltékenység
Hogy lehetsz féltékeny arra, ami sosem volt, és nem is lehet a tiéd? Hát úgy, hogy fantáziálgatsz róla, de amikor a fantáziád és a valóság élesen szembemegy egymással, már nem tudsz zavartalanul az álomvilágodban élni. Ezt éli át a 13 éves Briony (Saoirse Ronan) is a Vágy és vezeklésben, aki odáig van a jóképű, nála kb. tíz évvel idősebb Robbiért (James McAvoy), aki kedves és jó fej vele, de semmi több. A lány úgy hiszi, hogy ha kicsit nagyobb lesz, majd összejöhet Robbieval, ám amikor a srác épp a nővérével, Ceciliaval (Keira Knightley) kezd el kavarni, Briony agyát elönti az őrült féltékenység, és egy hazugsággal mindent megtesz azért, hogy a bimbózó románc útjába álljon. Olyan bűnnel vádolja meg Robbie-t, amit a srác sosem követett el.
Gyilkos féltékenység
A féltékenység jó alapot szolgáltathat egy gyilkossághoz, vagy legalább egy szaftos gyilkossági kísérlethez, igaz? A thrillerekben imádják motivációként használni a féltékenységet, amire talán a leghíresebb példa a Végzetes vonzerő, amiben egy középosztálybeli, jó karban lévő családfő, Dan (Michael Douglas) gabalyodik bele egy bulin a vonzó és egyedülálló Alexbe (Glenn Close). A férfi csak szexet akar, a nő pedig nem elégszik meg ennyivel: neki az egész férfi kell, így a film végére teljesen bekattanva Dan családjára támad.
A film sokáig jól építi fel Alex komplex érzelmeit, ám a végére sajnos produceri döntés miatt szimpla gonosztevővé egyszerűsíti, ráadásul azt sugallja, hogy Dan szerepe ebben az egészben nem volt túl jelentős, egyedül Alex tehetett arról, hogy gazul elcsábította az amúgy ártatlan bárány lelkű férfit.
Végzetes vonzerő (Fotó: profimedia)
Féltékenység egy szerelmi háromszögben
Amint egy szerelmi kapcsolat nemcsak két félről szól, legyen bármilyen kiegyensúlyozott a helyzet, előbb vagy utóbb úgyis megjelenik benne a féltékenység. Előfordulhat olyan idilli állapot, amikor ideig-óráig úgy tűnhet, hogy a dolog működhet hármasban (lásd a Vicky Cristina Barcelonát), de a valóság úgyis bekopog majd az ablakon, és követeli a jussát. Az egyik fél nem fogja elviselni, hogy osztozkodni kénytelen valakivel. Tisztább a helyzet olyankor, amikor egy nőnek (férfinak) két férfi (nő) között kell döntenie, és a film nagy része arról szól, hogy melyiküket fogja választani. Amíg ez a választás tart, az érintett felek érthető okokból megőrülnek a féltékenységtől, már ha egyáltalán tudnak egymásról. Erre a szituációra tökéletes példát jelentenek a Bridget Jones naplója-filmek.
Ex-féltékenység
Attól, hogy egy kapcsolatnak vége szakad, nem jelenti azt, hogy a feleket összekötő érzelmi kapcsolatok is elszakadnának. És ez teljesen független attól, hogy ki volt az, aki szakított. A Lepattintva című vígjátékban Peter (Jason Segel) éppen abba a hotelbe megy szakításfelejtő nyaralásra, ahová az exe (Kristen Bell) is megérkezik az új pasijával (Russell Brand). Peter persze az új kapcsolatot látva veszettül féltékeny lesz, de azért ő is becsajozik, és összejön a recepciós Rachellel (Mila Kunis), ezt látva pedig Peter exe lesz féltékeny, pedig ő volt az, aki annak idején dobta a srácot. Ki érti ezt? Talán még ők maguk sem.
Jason Segel, Mila Kunis, Russell Brand és Kristen Bell a Lepattintva című filmben (Fotó: profimedia)
Versengő féltékenység
Konkurencia esetén a féltékenység versenyhelyzetet teremt, és sokakat a többiek legyőzése sokkal inkább motivál, mint az áhított férfi vagy nő megszerzése. Ha már sikerül megkaparintani, gyorsan kiderülhet, hogy nem is kellett igazán. Minél többen küzdenek érte, annál nagyobb a versengés és a féltékenység, ahogy azt A tizedes háreme című ősrégi Don Siegel filmben láthattuk, amiben a sérült katonaként a lányiskola falai közé került Clint Eastwood kegyeiért megy a harc, mivel ő az egyetlen legény a vidéken közel s távol. A helyzetet nagyon szépen érzékeltették a Csábítás című remake-ben is, ami két éve került mozikba.
