Ha Olaszország kerül szóba, az első asszociációk között a „stílus” is hamar megérkezik, elvégre a divatvilág egyik komolyabb fellegváráról van szó, ahol még a legszakadtabb kisvárosban is találni valami olyat, ami láttán elismerően csettintünk: ezek az olaszok aztán tudnak élni!”. Bár a műszaki cikkek terén régebben divat volt ódzkodni az Itáliából származó dolgoktól, de ha mondjuk a Bialetti kávéfőzőkre gondolunk, mindjárt más megvilágításba kerül a dolog, meg aztán egy Ferrari láttán sem fintorogna senki. A legendás márka pedig a világ egyik legnagyobb autógyártójának, a Fiatnak a tulajdonában van, ahol érdemes körülnézni a többi márka háza táján is. Ugyanis ha stílusos, de megfizethető autót keresünk, jól tesszük, ha a kilencvenes évek végének sztereotípiáit szabadságra küldjük, a mai modern Fiatok ugyanis mind a minőséget, mind a dizájnt tekintve egészen remekül sikerült járgányok.
A kilencvenes évek végén induló, a kétezres években felpörgő retrósítási hullámot ők sem kerülték el, és milyen jól tették! A klasszikus Fiat 500-as az egyik legjellegzetesebb európai autó, amelyhez talán csak a bogárhátú Volkswagen, na meg a Citroën „kacsa” érhetett fel. Sok autórajongónak ezért érthetően összeszorult a gyomra, amikor bejelentették, hogy a „kisfiatból” 2007-ben elkészül az új változat. Az aggodalom alaptalan volt, az 500 nuovo ugyanis tökéletesen idézte meg a nagy előd szellemét, amelyet remekül kombinált a modern autók fejlesztéseivel, ami ki is rángatta az akkor még küszködő márkát a slamasztikából. Nem véletlen, hogy kollégám is teljesen odáig volt, amikor kipróbálhatta a kis 500-as vászontetős verzióját.
Plus size modell
A kisebb méretű előd sikereit látva a Fiatnál gyors ütemben elkezdték kibővíteni a modellcsaládot: előbb az egyterűek világába érkezett meg az 500L nevű hosszított változat, majd 2014-ben a Fiat 500X, amely már a napjainkban rendkívül népszerű városi terepjárók (az autóipari kategóriák nevéért rajongók kedvéért crossover subcompact SUV) kategóriájában adta fel a leckét a konkurenciának. Ebből a verzióból dobták piacra tavaly a felfrissített modellt, amelyet nekünk is lehetőségünk nyílt kipróbálni.
A tesztautó láttán az első reakcióm a mosolygás volt, mint gyakorlatilag mindenkinek az alatt az egy hét alatt, amíg nálunk volt a kocsi. Tényleg olyan, mintha a kis 500-ast felfújták volna, mint egy lufit, és ez igazán jól áll neki. A formaterv a legutolsó részletekig tökéletes, minden vonal, ív, lámpatest, tükör, de még az ülések fejtámlája is önazonos, láthatóan nem spóroltak a dizájnerek óradíjával, sem a kiváló minőségű anyagokkal.
Ami a külső méreteket illeti, az autó szűk 4,3 méter hosszú, nagyjából 1,8 méter széles, és szűk 1,6 méter magas. Ezzel a városi autók közül már magasnak számít, elvégre a konszerntestvér Jeep Renegade-del áll közelebbi rokonságban. Látványos lett az új LED-fényszóró, mint ahogy az autó hátuljára került lámpatestnek is jól áll a közepén elhelyezett, színre fújt elem. Az első-hátsó lökhárító alól kibújó áldiffúzornak funkciója nincs, csak a látványt egészíti ki. A könnyűfém felnik is az autó megjelenését erősítik, cserébe meglehetősen sérülékenyek, a járdaszegélyek mellett nem árt velük vigyázni. Az általunk tesztelt autó színe a forgalmi szerint sárga, valójában azonban inkább elefántcsont színű, ami egyszerre elegáns és dinamikus.
Olasz divathét az autón belül
A külső szépsége elkíséri az utasokat a beltérbe is, láthatóan nagyon ügyeltek az összhangra. A műszerfal jelentős részét a külső fényezéssel egyező felület borítja, ami üdítő változatosság az egyszínű műanyagok, a fájóan olcsó hatású fabetétek, illetve a manapság annyira divatos karbonszálas megoldások után. A különféle kapcsolókat, gombokat nem bonyolították túl, a lényegesebbek fizikai gombot kaptak, amelyek ízlésesen emelkednek ki a színre fújt műszerfalból, a többi funkció a középkonzol tetejére került – alapáron monokróm, de felárért színes is lehet – érintőképernyőn keresztül érhető el. A klíma, a médialejátszó és hasonló funkciók kezelése egyértelmű, egyedül a navigáció tragikus, ez azonban nem a Fiat, sokkal inkább a szoftvert fejlesztő Tomtom hibája, de szerencsére ezt akár a saját telefonunk navigációs applikációjával is kiválthatjuk, a készülék képernyőjét ugyanis kivetíthetjük az autó kijelzőjére is. A hangrendszerhez a Beats fejlesztette a hangszórókat, amelyek tisztán és telt hangon szólalnak meg, még lehúzott ablakok mellett is.
A kormány remek kiképzésű, és nagyon jó a fogása, ahogy a rajta elhelyezett extra gombok kezelése is kényelmes. Innen egyébként a tempomatot, a telefon kihangosítóját kezelhetjük, illetve a sebesség- és fordulatszámmérő közé ékelt információs panel tartalmai között váltogathatunk. A kormány hátoldalán bújnak meg a médialejátszó, illetve a rádió gyorsgombjai, amelyekkel léptethetünk a számok között, illetve a hangerőt állíthatjuk, de teljesen le is némíthatjuk a zenét egyetlen gombnyomással.
Ma már egyre fontosabbak az új autókban az úgynevezett vezetőtámogató rendszerek, ezekből a Fiat a sebességhatárolót, a sávtartó asszisztenst és a táblafelismerő funkciót alapáron adja az 500 X-hez. Az extrább csomagokba adaptív tempomat, távolságifény-asszisztens, keresztirányú forgalomfigyelő, holttérfigyelő, illetve első-hátsó szenzorokkal szerelt parkolási asszisztens és természetesen tolatókamera is jár.
A csomagtér alaphelyzetben 350 literes, ami a kategóriájában nem a legnagyobb, ha viszont a két hátsó ülést ledöntjük, 1000 literes, sík padlójú raktérhez jutunk, amivel már nagyobb darabok is gond nélkül szállíthatóak. A hátsó perem ugyan egy picit magasan van, de ennél a formánál ez talán a bocsánatos bűnök közé sorolható.
Egyliteres motor, de több nem is kell
Amikor meghallottam, hogy a tesztautóba egy „mindössze” 999 köbcentis motor került, egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy vajon mennyire lesz alkalmas a közlekedésre, aztán az is kiderült, hogy ez a pici erőforrás 120 lóerőre képes, ami már bőven elég még a dinamikus autózáshoz is. Hatsebességes kézi váltó van benne, aki automatát szeretne, annak az 1,3 literes, 150 lóerős változatra kell befizetnie, emellett kapható a korábbi 1,6-os és kétliteres MultiJet dízelváltozattal is. Tegyük hozzá, hogy aki ilyen autót vesz, valószínűleg nem az aszfalttépő gyorsulási versenyekre nevez majd be vele, de még a kisebbik motornak sem kell szégyenkeznie, mert sem a városban, sem az autópályán nem bizonyult lomhának. Ami a fogyasztást illeti, vegyes használatban nagyjából 6,5 liter között alakult az 500 X étvágya száz kilométeren, de fegyelmezettebb gázadásokkal ezen lehet még valamennyit faragni.
Ami az árakat illeti, a Fiat 500X 5,2 millió forinttal indul, igaz, ezért az 1,6 literes benzines változatot adják, a csúcsot pedig a kétliteres dízelmotorral szerelt, négykerék-meghajtású, automata váltós változat jelenti a maga nyolcmilliós árcédulájával. A két véglet között számtalan variációból lehet választani az Urban, City Cross és City felszereltségi csomagoknak köszönhetően. Ár/érték arányban remek választás, akár az olcsóbb, akár a drágább változat tetszik meg valakinek. A hatás pedig garantált, a hatalmas aranyost mindenhol mosolygó tekintetek köszöntik majd, ahová megérkezik.