Az álhírek ma már olyan mértékben befolyásolják a világot, hogy több országban már az oktatásba is bekerült a téma. Hazánkban a Nemzeti Alaptantervnek még nem része az információk hitelességének ellenőrzését lehetővé tévő képzés, de ez valószínűleg csak idő kérdése. A Televele Médiapedagógiai Egyesület, illetve a városi legendák leleplezésére szakosodott Urbanlegends.hu most összefogott, hogy ezen változtassanak.
„Médiaoktatásnak elvileg minden iskolában kellene lennie, a 2012-es, még most is futó Nemzeti Alaptantervben ugyanis követelmény ennek a műveltségi területnek a fejlesztése – mondja Nagy Krisztina, a Televele Médiapedagógiai Egyesület elnöke. – Viszont csak keveset tudunk ennek gyakorlati megvalósításáról, vagyis arról, hogy az iskolákban hogyan zajlik az ezzel kapcsolatos oktatás. Sőt, leginkább azt tudjuk róla, hogy nincs is ilyen, nagyjából ez derült ki ugyanis a 2016 februárjában kiadott általános ombudsmani jelentésből, amely a médiaoktatás állapotát vizsgálta. Pedig már 2004-2005 körül bekerült a NAT-ba mindez, akkor még európai mércével mérve is elég jók voltunk. Most pedig már az Európai Unió is a nemzeti alaptantervek részévé tenné ezt a fajta oktatást, de mivel ez a tagállamok dolga, az EU csak noszogatni tudja őket.”
Mihalik László tanár hatodik osztályos tanulókat oktat az újonnan érkezett számítógépeken a Budapest XIII. Kerületi Pannónia Német Nemzetiségi Kétnyelvű és Angol Nyelvet Oktató Általános Iskola számítástechnika-termében 2018. január 8-án. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Az Egyesület éppen ezért már 2016-ban elkezdett dolgozni a Drón Program fejlesztésén, amelynek célja az információ hitelességének, megbízhatóságának vizsgálatára szolgáló oktatási módszer kialakítása volt.
„Ehhez egy kétszer kilencvenperces foglalkozáshoz szükséges tananyagcsomagot állítottunk össze, óravázlatokkal és egyéb tanári segédletekkel, amellyel kézzelfogható segítséget kívántunk adni eső körben a tanároknak” – mondta Nagy Krisztina. Az Egyesület eredetileg 2009-ben jött létre, kifejezetten a kisgyermekkori médiapedagógia hazai fejlesztésére. Elsősorban általános iskolákban és óvodákban tartanak foglalkozásokat: 2011-ben három korcsoportra bontott oktatási csomagokat állítottak össze, amelyek óvodások, 3-4. osztályosok, illetve 5-6. osztályosok számára hat kilencvenperces tananyagcsomagot tartalmaz. Ez már önmagában nagyon újszerűnek számított, mert akkor Magyarországon az óvodákban egyáltalán nem volt semmilyen hasonló oktatás, most pedig óravázlattal, multimédiás segédletekkel és a legfontosabb témakörökkel foglalkozhatnak a pedagógusok, az adott korcsoportok számára feldolgozható formában.
Megelőzték a fake news érkezését
Amikor a Televele szakemberei nekiálltak összeállítani a fent részletezett tananyagokat, az álhírek még távolról sem álltak annyira a közérdeklődés fókuszában, mint napjainkban. Persze, egy-egy hoax időről időre előbukkant, amit a legtöbb, akkor még kevésbé óvatos médiatermék le is közölt, hogy aztán később megírhassák, átverésről volt csupán szó.
„Mire mindennel elkészültünk, addigra lezajlott a Brexit, és Donald Trumpot is amerikai elnökké választották – tette hozzá a szakértő. – És ekkor keresett meg minket Iván.”
Marinov Ivánról, az Urbanlegends.hu alapító szerkesztőjéről van szó, akivel már az nlc. olvasói is találkozhattak, amikor az álhírek káros hatásáról kérdeztük.
„2004 óta írom a városi legendákkal, átverésekkel foglalkozó Urbanlegends.hu oldalt, ami szintén egy »trend előtti« hobbi volt – mondja Marinov Iván. – Érdekességként indult, akkor még nem pörgött ennyire az álhírek témája. A fordulópontot a 2016-os amerikai elnökválasztás hozta el, akkor robbant a fake news-bomba, sokak szerint ugyanis az álhírek jelentősen hozzájárultak a populista erők világméretű előretöréséhez. A jelenség apropóján az amerikai sajtó sorra fedezte fel azokat a kritikai gondolkodást fejlesztő edukációs programokat, amelyek akkor ugyan már évek óta futottak, de hírük egészen addig nem nagyon jutott el a médiába. Engem is érdekelt a téma, így egy sorozatot indítottam belőle: bemutattam például a Checkology nevű programot, de írtam cikket egy svéd iskolai projektről is.”
Marinov Iván 2004 óta vadászik városi legendákra, átverésekre (Fotó: Andersen Dávid)
Az újságíró-blogger ezeknek a témáknak a vadászása közben bukkant rá a Televele oktatási anyagára, csaknem egy véletlennek köszönhetően, mivel a programot nem kifejezetten online terjesztésre szántak. Egy külső partnerrel kiegészülve végül kapcsolatba lépett az oktatási egyesülettel.
„Az ötletelés Krisztáékkal 2018 januárja környékén kezdődött – idézi fel Marinov. – Elindult egy közös gondolkodás arról, milyen intézményi keretek között fusson a projekt. Ennek eredményeként idén márciusban megalapítottuk az IDEA Alapítványt, a tavasz folyamán kidolgoztunk egy óratervcsomagot, majd két városban meghirdettük a programunkat.”
Álhírek elleni harc a gyakorlatban
Az IDEA kritikai médiaműveltség képzései először budapesti és zalaegerszegi közép- és általános iskolák tanárainak részvételével történnek majd. Az alapítványra azért is volt szükség, mert a Televele egyesületi működése azt tette lehetővé, hogy a tananyagot kidolgozzák, és közzé tegyék, hogy aztán kedve, igénye és lehetőségei szerint bárki felhasználja. Az új intézményi forma viszont új célt is életre hívott: az alapítók tervei szerint a kapcsolat a tanárokkal a program után sem szűnik meg, és a résztvevők folyamatosan friss anyagot kapnak munkájukhoz.
„Az egész előképe az Iván által is említett Checkology volt, ami egy úgynevezett news literacy program része, amit az Egyesült Államokban a nagy technológiai cégek támogatnak több millió dolláros támogatással – magyarázta Nagy Krisztina. – Nekünk ilyen hátterünk természetesen nincs, ezért a saját eszközeinkkel próbálunk boldogulni. A Drón Programhoz képest jelentősen kiegészítettük a korábbi tananyagot, most nagyjából a korábbi dupláját teszi ki. Ennek az iskolai környezetbe való beillesztése komoly szervezést igényel, mert nem egyszerű megoldani nyolc, egyenként 45 perces óra elhelyezését egy kötött kerettantervi rendben, így ez rugalmasságot és támogatást igényel az iskola vezetése részéről is. Fontos, hogy a programunkban lévő elemek jelenleg is részei a NAT-nak, a program csak a gyakorlati megvalósulást segíti.”
„A már említett amerikai program az aktuális hírekhez, jelenségekhez kapcsolódóan azonnal felhasználható tananyagot kínál – folytatta. – Feltűnik egy új jelenség, egy új információ, egy új hír, ami nagyon elkezd pörögni, a program pedig ehhez kapcsolódó feldolgozási módot, gyakorlatot kínál teljesen kidolgozott témákkal, háttérrel, útmutatással a tanárok számára. Ezt a folytonosságot, tematizálást szeretnénk életben tartani. Nem egyszeűen tanárképzést szeretnénk nyújtani, aztán elengedni a pedagógusok kezét, hanem egy olyan folytonos lehetőséget, hogy tudjanak valahova fordulni, ha kérdéseik lennének. Emellett egy-egy hír gyorsan elavul, feledésbe merül, így a program is próbál magához a műfajhoz igazodni.”
„Egyetlen tanóra nem elég a szemléletváltáshoz”
Az IDEÁ-sok koncepciója a tanárok kezébe adja az irányítást, ők csak a háttérből segítik a szakmai munkát.
„Korábban többször is megkerestek, hogy tartsak egy-egy órát valahol – mesélte Marinov Iván. – Ez a szerep viszont egyrészt távol áll a személyiségemtől, másrészt egyetlen tanóra nem elég a szemléletváltáshoz. Fontosnak tartom, hogy azok a tanárok foglalkozzanak a témával, akik ismerik a közeget és értenek a gyerekek nyelvén. Közöttük viszont sokan vannak olyanok, akik nem mozognak magabiztosan a digitális világban, szemben a gyerekekkel, akik mobillal a kezükben születnek.”
A programban résztvevő pedagógusok ezért először e-learning anyagok segítségével ismerkedhetnek a témával, majd az IDEA szakemberei által tartott képzésen vesznek részt. A kapcsolat azonban ezután sem szakad meg, a tanárok bármikor kérdezhetnek, segítséget, támogatást kérhetnek.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
„Az álhírek elleni védekezés erősen beágyazódik a kritikai gondolkodás fejlesztésébe – mondta Nagy Krisztina. – Ez viszont már egy nevelési filozófia vagy akár teljes iskolai program is lehetne. A mi tananyagunk valamennyire felvállalja ezt, célunk is, hogy a tanároknak a kritikai gondolkodás fejlesztéséhez is tudjunk gyakorlati segítséget nyújtani. Ezt a módszertant, ezt a szemléletmódot szeretnénk a képzéseinken átadni. A gyerekek médiahasználati szokásaiból indulunk ki, itt fontos, hogy nem a minősítés, hanem a megértés a cél. Meg kell érteni, hogy a gyerekek mit miért néznek, mit használnak a médiakörnyezetükből, az elítélés nem jó üzenet, akadályozza, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki a gyerekek és a pedagógusok között a médiahasználatról, márpedig a kritikai médiaműveltség fejlesztésének is ez az alapja. A minket körülvevő világ rendkívül polarizálttá vált – elég csak a Brexitet vagy Donald Trump megválasztását nézni. A meglévő információs környezeten nem tudunk változtatni, de azért tehetünk, hogy megismerjük ezt az új világot, és megértsük a kockázatait, amire reagálni kell.”
„Az álhírek, ahogy Kriszta is mondja, felerősítik a társadalom megosztottságát és destabilizálását – mondta erre Marinov Iván. – Az emberek nem hallják, nem hallgatják meg egymást, elfelejtik, hogyan lehet vitatkozni, érvelni. A netes közösségekben olyan gondolati buborékok – úgynevezett echo chamberek – alakulnak ki, ahol az emberek egyre inkább csak a velük egyetértők véleményével találkoznak. „Kifelé” viszont csak lőnek, nincs párbeszéd, nincs kompromisszum. A hozzászólások között sokszor látom a kérdést, hogy mikor fogják végre betiltani az álhíreket. A tiltás viszont veszélyes út, mert egyrészt ugye korlátozza a vélemény- és szólásszabadságot, másrészt rögtön itt van a kérdés, hogy ki az, aki megmondja, mik az álhírek, és mi nem az. Persze vannak dezinformációs kísérletek, amelyek szabályozással is visszaszoríthatók, például ha valaki kommentelő robotok tömegeinek beüzemelésével próbál másokat befolyásolni. De ezeket technológiai eszközök segítségével ki lehet szűrni, és az Európai Unióban egyre inkább odafigyelnek erre.”
A szakember arról az önszabályozó dokumentumról beszél, amit az Európai Unió tavaly fogadott el, a nagy platformszolgáltatók pedig cselekvési tervként kezelik. Ebben definiálták, mi a feladata a nagy elérésű online platformoknak, annak érdekében, hogy csökkenjen az álhírek hatása.
„Ezt már az idei európai parlamenti választás során is láthattuk valamennyire működni” – tette hozzá Marinov.
Mikor kaphat az én gyerekem is álhírek elleni képzést?
Az IDEA Alapítvány a 2019 szeptemberében kezdődő első félévben kezdi majd a meglévő program tesztjének első fázisát, egy afféle pilotot, a következő félévben pedig a tapasztalatok alapján igény szerint módosított programcsomaggal vágnak neki a folytatásnak.
„A képzés során fontos tudatosítani, hogy ki hogyan fogyasztja az információt, és milyen az »információs kosara«, vagyis honnan, milyen tartalmakat fogyaszt – mondta Nagy Krisztina. – Ezzel egy olyan helyzetet szeretnénk előállítani, ahol a gyerekek lehetőséget kapnak arra, hogy „kívülről ránézzenek” saját információfogyasztási szokásaikra, és reflektálni tudjanak rá. Persze, ez az ő korosztályukra van szabva, elvégre a 7-8. osztályosok még nem kőkemény politikai, közéleti hírfogyasztók. Sokkal inkább az a cél, hogy ami információ eljut hozzájuk, arról tudják, milyen forrásból származik. Ezt a fajta tudatosságot szeretnénk bennük kialakítani, hogy tudják, milyen típusú források esetén szükséges nagyobb óvatosság és szűrési figyelem.”
A fentiekre azért is van nagy szükség, mert a közösségi média elterjedésével a „hagyományos” média kapuőr szerepe lényegében megszűnt. Az igazság szűrésének korábban kialakult intézményi rendje – miszerint a fontos dolgok bizonyos újságírói sztenderdek mentén kerültek be a nyilvánosságba – mára teljesen megváltozott, így az olvasók szempontjából elengedhetetlen, hogy tudatosan kezeljék az így olvasott információkat.
„Szeretnénk megmutatni a gyerekeknek, hogy néz ki egy hír, betekintést nyújtunk nekik a műfajba, megbeszéljük, milyen kérdésekre válaszol egy hír – magyarázta Marinov. – Ezzel is azt próbáljuk megmutatni, hogy vannak olyan tartalmak, amelyek ennek nem felelnek meg.”
„Azt a fajta tudatosságot szeretnénk kialakítani bennük, ami régen az újságírók feladata volt – tette hozzá Nagy Krisztina. – Szeretnénk elérni, hogy a diákok is tudjanak maguktól szűrni, sőt, hogy ez a szűrés automatizmussá váljon, mert erre nagy szükség van. Fontos, hogy nemcsak az álhírek létezéséről beszélgetünk, hanem azok különféle típusairól is, vagy épp arról, hogy melyek egy komoly hír minőségi mutatói. De ott vannak az áltudományos hírek, a hoaxok, a propaganda vagy a szatíra, ezeket sem árt felismerni és elkülöníteni egymástól. Szintén fontos, hogy megmutassuk az információáramlásnak azokat a jelenségeit, amelyek befolyásolják az információhoz való hozzáférést. Az algoritmusok által személyre szabott információs környezet ugyanis teljesen más, mint az, amelyet a tömegmédia hoz létre.”
A tanulók a képzés során gyakorolhatják majd a tények ellenőrzésének módszereit, például azt, hogy milyen eszközökkel tudnak utánajárni egy kép valódiságának, ami a deepfake-videók vagy a Photoshop világában ma már alapvető fontosságú.
Diákok tabletet használnak a Mobil Digitális Iskola program utazó tantermében a nyíregyházi Apáczai Csere János Általános Iskola udvarán 2017. április 28-án. Fotó: MTI/Balázs Attila
„A gamifikációt is felhasználtuk, van olyan gyakorlat például, amely egy kicsit az X-Faktorhoz hasonló tehetségkutatók struktúráját idézi meg” – tette hozzá Marinov Iván. A hírműfajhoz kapcsolódó órán a minőségi jegyekről is szó lesz, hogy mitől lesz valamiből minőségi hírtartalom. Ehhez kapcsolódik a játék.
„Ez egyfajta szerepjáték, ahol a minőségi jegyeket úgynevezett »hírmúzsák« alakjában személyesítjük meg. Ilyen például a több forrás múzsája, az elfogulatlanság múzsája és hasonlók – magyarázta Nagy Krisztina. – A többieknek adott szempontok alapján kell híreket gyártaniuk a csoportoknak, a kész anyagokat pedig a múzsák az X-Faktor zsűrijéhez hasonlóan értékelik, a saját szerepükből megítélve, hogy az adott hír mennyire teljesíti az egyes követelményeket. A példák, feldolgozott hírek tekintetében nem a politikai, közéleti tartalmakra fókuszálunk – bár megjelennek ilyen információk is –, mivel a gyerekek információs környezetét nem ezek az információk dominálják. Nagyobb hangsúlyt kap a celebvilág vagy az áltudományos hírek, vagy épp a gerillamarketing. Ugyanakkor sok olyan tartalmat is felhasználunk, ami igaz, ami valós, mert nem szeretnénk teljes nihilizmust kialakítani, hogy semmiben sem lehet bízni.”
A tanulók a foglalkozásokon kívüli házi feladatot is kapnak, ebbe akár a szülőket is bevonhatják, de egyelőre ezen még dolgoznak a szakértők, így sok részletet nem árultak el róla.
„A legjobb az lenne, ha a gyerekek hazamennének, és ők tanítanák a szüleiket, mutatnák meg nekik azt, amit az iskolában tanultak” – tette hozzá Marinov.
Az iskolai foglalkozásokon pedig egy saját „portfóliót” is összeállítanak, valódi és álhíreket gyűjtenek össze, mémeket gyártanak, és saját híreket is írnak, ezek révén ugyanis sok hasznos, fontos szemponttal megismerkedhetnek.
Mémekkel és videókkal az álhírek ellen
Napjainkban a digitális kommunikációs csatornákból akkora túlkínálat van, hogy az idősebb generációk csak kapkodják a fejüket. Épphogy regisztráltak Facebookra, már az Instagram pörög. Épphogy telepítették a telefonjukra az Instagramot, a fiatalok már a Snapchaten nyomulnak. Mire pedig a szülők eljutnának a Snapchatig, jön a Tik-Tok vagy a következő nagy durranás.
„Nekünk sem mindig könnyű, hogy képben legyünk – mondta Nagy Krisztina. – A Snapchaten kevés saját korosztálybeli ismerőssel találkoztam, jellemzően inkább a gyerekem barátaival. Más korosztály, más kommunikációs közeg.”
„Mi egyelőre a mémek és a videók világáig jutottunk el az anyagunkban – tette hozzá Marinov, akinek a feljebb említett deepfake videókról is megvan a véleménye: – Bár a mesterséges intelligencia segítségével készített kamuvideókkal nagy divat lett riogatni, még jó néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy ezek a felvételek hihető minőségűek és könnyen elkészíthetők legyenek. De nem is biztos, hogy szükség van erre a tökéletességre. A közelmúlt egyes példái ugyanis arra mutatnak rá, hogy faék egyszerűségű kamuvideókkal is hatalmas hatást lehet elérni. Elég például Nancy Pelosi amerikai demokrata politikus esetére gondolni: a közelmúltban egy olyan videóval próbálták meg lejáratni, amelyen minimális vágással és hangja lelassításával azt érték el, hogy úgy tűnjön, mintha nem lenne magánál. A felvételt rengetegen látták, és elhitték, vagyis ma még nincs szükség deepfake videókra ahhoz, hogy valakit megvezessünk. Ez a technológia majd akkor fog »működni«, ha már a hagyományos médiában sem tudják megkülönböztetni a manipulációt a valóságtól.”
Beszélgetésünk végén Nagy Krisztina még annyit hangsúlyozott, hogy a képzés ingyenes lesz mind a résztvevő tanárok, mind az iskolák, így a tanulók számára is. Az IDEA Alapítvány ugyanis magánadományokból jött létre, és a jövőbeni finanszírozást, működést is ebben a szellemben képzelik el.
