1903 februárjában kétnapos, fényűző bált rendeztek a szentpétervári Téli Palotában a Romanovok. Minden idők egyik legjobban fotózható uralkodó családja a dinasztia fennállásának 290. évfordulóját ünnepelte, ami valóban jeles alkalom, szóval ez a két este természetesen nem a mértéktartó szórakozás jegyében telt. A cári mulatság 11-én vette kezdetét az Ermitázs Színházban: a zenekar hosszabb részleteket játszott a Borisz Godunovból, a Hattyúk tavából, valamint a Bajadérból, az utánozhatatlan Anna Pavlova szólót táncolt, Fjodor Saljapin sztárbasszus áriát énekelt, az előadás után pedig a jelenlévők pazar vacsorát fogyasztottak, és Rettegett Ivánra itták magukat. A másnap a regenerálódásról szólt, majd 13-án jött a lényeg:
a jelmezbál.
A tematika a 17. század volt, azaz Alekszej Mihajlovics Romanov cár uralkodásának ideje, így magától értetődő, hogy a rangos vendégek (csaknem négyszázan) olyan fantasztikus, minden képzeletet felülmúló történelmi fantáziaruhákban érkeztek, hogy akár gond nélkül színpadra állíthatták volna újra a Borisz Godunovot (itt egy jellemző fotó arról, hogy szokott kinézni egy tisztességes Borisz Godunov). Az arannyal, gyémántokkal és gyöngyökkel gazdagon díszített, brokátból, selyemből és szaténból varrt és kisebb vagyonokba kerülő jelmezeket (vagy legalábbis azok egy részét) Szergej Szolomko festőművész álmodta meg, aki még történészekkel is konzultált, hogy minden szempontból kifogástalan legyen a végeredmény. A férfiak többnyire bojároknak, tüzéreknek, solymászoknak és kozák hetmanoknak öltöztek, míg a nők bojárasszonyoknak, udvarhölgyeknek és bájos parasztlányoknak, de akadtak olyanok is, akik konkrét történelmi alakokat jelenítettek meg: II. Miklós például maga Alekszej Mihajlovics Romanov volt, minden oroszok cárja, felesége, a Fabergé-ékszerekkel dekorált, egymillió rubelt érő kosztümben tündöklő Alekszandra Fjodorovna pedig a nagy cárné, Marija Iljinyicsna. Noha Miklós cár még tizennégy évig ült a trónon, ehhez fogható társasági eseményt többet már nem tartottak az országban.
Hisz amíg a Téli Palotában a századforduló, sőt talán az egész évszázad legkáprázatosabb bálja zajlott, az Orosz Birodalom felett már gyülekeztek a viharfelhők. A finneknél és az örményeknél egyre jobban megerősödtek a nemzeti ellenállási mozgalmak, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt mensevik és bolsevik frakcióra szakadt, sztrájkoltak a munkások, tüntettek az egyetemisták, és lázadoztak a parasztok, jött a katasztrofális orosz–japán háború, az éhínség, az 1905-ös orosz forradalom, a véres vasárnap, majd az első világháború, hogy aztán a történelemkönyvekben rendszerint jó szándékú, de gyenge akaratú uralkodóként feltűnő II. Miklóst és családját, valamint az addig ismert Oroszországot 1917-ben végképp elsöpörjék a történelem viharai.
Így utólag visszanézve a nevezetes jelmezbál nemcsak a Romanovok szép és látványos hattyúdala volt, hanem az abszolutizmus utolsó nagy tűzijátéka is. Persze ma is vannak fényes bálok és nagy múltú uralkodóházak, de az a világ már örökre elsüllyedt; ami azt illeti, már 1903-ban is alig látszott ki a földből, csak ezt sokan nem voltak hajlandóak tudomásul venni.
Jó hír viszont, hogy a cári család történelmi jelentőségű búcsúbuliját tényleg vissza lehet nézni, ugyanis az eseményt, pontosabban a jelmezes résztvevőket számtalan csodás fotón örökítették meg, amelyek eddig is ismertek voltak, de a színezett verziókkal alighanem már kevesebben találkoztak. Ezeket pár éve készítette a Klimbim művésznéven alkotó Olga Sirnyina, ám valamiért csak mostanában kezdtek terjedni az internet nyugati felén.
Gyönyörködjünk hát a fess és színpompás Miklós cárban, a kissé tragikus arcú Alekszandra Fjodorovnában, az elképesztő fejdíszeket viselő hercegnőkben és bárónőkben, meg a hetyke nézésű, tatárbajszú urakban, és gondoljunk arra, hogy Leninen, Trockijon és a többi savanyújóskán milyen fokozhatatlanul hülyén álltak volna ezek a pompás kosztümök.
További színes és fekete-fehér képeket ezen az oldalon lehet nézegetni.