Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

Sziget: a félmillió szupermodell fesztiválja

Komplett stúdiófelszereléssel vonultunk ki a Szigetre, hogy lefotózzuk a legvadabb arcokat olyannak, amilyenek. Nem tudtuk, mire vállalkoztunk.

Pont tíz éve fotóztam először a Szigeten, egy pillanatra még az is eszembe jutott, hogy visszanézem a képeket, ezt aztán gyorsan elvetettem, biztosan rettenetesek, és nem szeretnék szembesülni azzal, hogy mitől éreztem vagánynak magam akkoriban. Arra viszont élénken emlékszem, hogy bármilyen sátorban vagy színpad előtt vettem elő a mai szemmel egészen kicsi, akkoriban azonban meggyőző méretű, professzionalizmust sugárzó Igazi Fényképezőmet, azonnal rohant oda mindenki, hogy őt is, őt is. Ez különösen a baszatáskás-veretős partiarénában volt súlyos, ott már este tíztől elég volt a táskámba nyúlnom, hogy azonnal tömött sorok formálódjanak előttem: megjött a fotós, lehet pózolni. Máig megvan az évek alatt felgyűlt több száz kép az ölelkező, bicepszet feszítő, békejelet és középső ujjat mutató, nyelvet öltő és/vagy vigyorgó, nálam általában fiatalabb és sokkal szebb emberekről. Ezekkel a képekkel ugyan nem tudok mit kezdeni, de sosem volt szívem letörölni őket.

Mára ebből semmi sem maradt, azaz senkit sem érdekel egy fesztiválon, ha valaki vaskos géppel hadonászik, és ez, mondanom sem kell, jól van így.

Ez már a szelfigeneráció, azaz nemcsak pontosan tudják (volt alkalmuk kikísérletezni), hogy mi áll jól nekik, de egy mai, legalább középkategóriás mobillal is szebben (na jó, ez túlzás: Insta- és Facebook-kompatibilisebben) le tudják fotózni magukat és egymást, nem kell ide profi. Kivéve persze, ha az a profi komplett stúdiófelszereléssel: állványra szerelt vakuval, az ahhoz tartozó vezérlővel és összecsukható fényformálóval érkezik. Ahogy én tettem, úgy, hogy nyilván fogalmam sem volt, mire vállalkozom. Mindenesetre Sziget alatt én még ennyit nem öregedtem, és csak most, az utolsó nap után mertem visszanézni, megérte-e. Szerintem igen, de ezt nyilván nem nekem kell eldöntenem, hanem neked.

A terv az volt, hogy másképp mutassuk meg a bulizókat, mint ahogy a Szigeten párhuzamosan (és nagyon keményen) dolgozó több tucat fotós szokta. A szigetes fotók nyilván mind Az Őrült Pillanatokról szólnak, az önmagukról megfeledkezve, vad sminkekben és ruhában (vagy anélkül) szaltózó, ugráló, egymás nyakában ülő, vizet, sört és egyéb folyadékokat fröcskölő, a legkülönbözőbb színű reflektorok fényében fürdőző bulizókról, van is némi kimondatlan verseny a fotósok közt, hogy kié lesz a legdurvább kép.

Úgyhogy, gondoltam, éppen ideje kimozdítani a fesztiválozókat a fent vázolt komfortzónájukból, és lefotózni őket olyannak, amilyenek: lelassulva, nyugodtan a lencsébe nézve. Egy kis modelles pózolás megengedett volt (ki is használták), grimasz, hadonászás, ölelkezés nem, már csak azért sem, mert egy kép – egy ember. A terv az volt, hogy ehhez a legvadabb bulik közepéről rángatjuk ki őket, és bár mindenki vevő volt az ötletre (mit vevő! áradt a szeretet, ölelgettek, csókolgattak), akadt pár visszatérő motívum, amire nem számítottam. Például:

  • Egészen megvadultak a stúdiófényektől. De tényleg, egymást túlkiabálva jöttek fotózkodni, durvább volt az egész, mint 2009-ben.
  • Sokan megadták a címüket, de a többség nem. Inkább lefotózták a gépem kijelzőjét, amelyen épp a fotójukat néztük vissza, és azt tették ki Instára, Facebookra. Magamtól sosem tudnék kitalálni ilyen metaművészeti kortárs projektet.
  • Sok férfi LMBT-faktor nélkül is női ruhában nyomult, sok lány pedig férfiruhában, bár az ugye elfogadottabb. Poén, hecc, illetve az egész téma egyszerűen nem számít annyira, mint korábban.
  • Sokukat tényleg nagyon nehéz volt rábírni arra, hogy egy pillanatra engedjék el a pózolást és mutassák meg magukat. Nem azért, mert nem értették, mit akarok, hanem egyszerűen azért, mert nem tudták, hogyan kell nem pózolni. Azért végül mindig sikerült.

Úgyhogy ezúton is köszönet az alábbi csodálatos embereknek, hogy vállalták, hogy védtelenné és kiszolgáltatottá teszik magukat a fényképezőm előtt.

Főutca, 19.07

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

VOLT Színpad mellett, 18.34

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Nagyszínpad előtti rét, 22.03

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

ArtZone, 19.52

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Colosseum, 23.18

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Magic Mirror, 21.09

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Nagyszínpad előtti büfésor, 22.39

Fotó: Neményi Márton

ArtZone, 21.40

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Nagyszínpad mögötti sátrak, 18.49

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Európa színpad, 22.23

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Nagyszínpad melletti út, 18.30

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Főutca, 20.13

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Bacardi Aréna, 22.40

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

A híres fényes mellékutca, 21.26

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Főutca, 0.12

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Bacardi Aréna, 23.40

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Bacardi Aréna, 0.02

Sziget portré

Fotó: Neményi Márton

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.