Az egyiptomi Huda Sha’arawi 1879-ben Nur al-Huda Sultan néven született, az országszerte ismert El-Shaarwi család sarjaként. Apja Mohamed Pasa később az egyiptomi parlament alsóházának elnökeként is ismertté vált. A kislány – bátyjaival együtt – már gyerekkorában kiváló nevelésben részesült, már fiatalon elsajátította az arab mellett a török nyelvet és a kalligrafikus írást is.
A háremből a válóperre
Hudát szülei már egészen fiatalon egy, az egyiptomi felső osztály kiszolgálására létrejött hárembe adták, amely ebben az esetben egy afféle lánykollégiumot jelent, amelyet azért ugyanúgy eunuchok őriztek, mint a császári háremeket. Valójában ez az intézmény inkább arra szolgált, hogy a lányok a tanuláson kívül mást ne nagyon tudjanak csinálni, vagyis voltaképpen akár zárdaként is felfogható. A kislány oktatása itt folytatódott, számtalan tantárgy mellett nyelveket is tanult, folyékonyan beszélt arabul, törökül és franciául is.
Ez az időszak (sem) feltétlenül arról ismeretes, hogy a nők jogait, igényeit – vagy úgy általában az emberi mivoltukat – különösebben figyelembe vették volna. Hudát ennek szellemében 13 éves korában hozzáadták tulajdon unokatestvéréhez, Ali Pasa Sha’arawihoz, akit Huda apja végrendeletében kinevezett gyerekei gondviselőjének, illetve vagyona első számú kezelőjének.
A kislánynak sok beleszólása nem volt a dologba, de nagy szerencséjére házassági szerződésükbe bekerült egy passzus, amely szerint a férje a házasság megkötésével lemond korábbi ágyasa (nevezzük a nevén, szexrabszolgája) szolgáltatásairól, és életét újdonsült feleségének szenteli.
Huda Sha’arawi (Forrás: Woman of Egypt)
Igen ám, de ennek ellenére a frigyet követően egy évvel később az ágyasnak mégis fia született Huda férjétől, az akkor pedig még mindig csak 14 éves lány szépen fogta magát, és különköltözött tőle. Visszament a családi házba, ahol anyja mellett a következő hét évet arra fordította, hogy képezze magát, megtanult Koránt olvasni, elsajátította a klasszikus arab nyelvet, de Kairóban az iszlámról szóló szemináriumokat is hallgatott, főként női tanítók előadásában.
Ekkor kóstolt bele először a politikai aktivizmusba is, amelyre később az életműve is épült. Férjével később helyreállt a viszonya, legalábbis annyiban, hogy Ali Pasa megtanulta tisztelni felesége munkásságát, mivel pedig ő maga is politikai aktivistaként tevékenykedett, idővel Huda tanácsát is kikérte, sőt politikai gyűléseken is együtt jelentek meg.
Történelmi „elsőzések”
Huda Sha’arawi nevéhez több elsőség is fűződik: 1908-ban megalapította az első, nők által működtetett filantrópiai társaságot az országban, amely szegény, rászoruló nők és gyerekek megsegítését tűzte zászlajára. Meggyőződése volt, hogy ha a hasonló szervezetek működését nőkre bízza, ezzel megdöntheti azt az uralkodó elképzelést, amely szerint a nők kizárólag a férfiak örömére léteznek, és védelemre szorulnak.
Két évvel később, 1910-ben iskolát alapított, ahol lányok oktatásával foglalkoztak, ám az ekkortájt „divatos” ismeretek – ápolónő, dajka stb. – helyett tudományos képzést nyújtottak a diákoknak.
Ekkortájt kezdtek világszerte erőre kapni a társadalmi reformokat követelő mozgalmak, amelyek többek között a nők választójogáért szálltak síkra. Egyiptom sem volt ez alól kivétel: az arab országban is megkezdődött a modernizálódás, aminek köszönhetően egyre több nő jutott hozzá jobb oktatási lehetőségekhez. Huda ekkor szemináriumokat kezdett szervezni nők számára, elérve, hogy az egyébként jellemzően otthon ülő asszonyok elkezdjenek társaságokba járni, és nyilvánosan mutatkozzanak.
Huda Sha’arawi a brit uralom ellen hirdetett demonstráción 1919-ben (Forrás: Woman of Egypt)
Az első világháború után sok egyiptomi nő hagyta ott a háremeket is, hogy a brit birodalmi elnyomás ellen tiltakozzanak. Huda Sha’arawi persze az első volt a „barikádokon”, sőt, szervezőként is segítette az aktivistákat, 1919-ben ő szervezte meg a világ egyik legnagyobb demonstrációját, amely a britek uralma ellen tiltakozott: a katonák oszlatási parancsai ellenére a nők nem voltak hajlandóak elhagyni a demonstráció helyszínét, és három órán keresztül a tűző napon állva tüntettek a jogaikért. Ez hatalmas visszhangot váltott ki nemcsak Egyiptomban, de az arab világ egészében.
Öröksége a mai napig él
Élete során végig a feminizmus élvonalában tevékenykedett, és fellépett minden fajta egyenlőtlenség ellen, amelyet látott vagy megtapasztalt. Amikor 1922-ben kikiáltották Egyiptom függetlenségét, a közvélekedés azt várta, hogy a kedélyek lecsillapodását követően a nők szépen visszatérnek a „megszokott” szerepkörükbe. Huda erről természetesen hallani sem akart, így 1923-ban megalapította az Egyiptomi Feminista Uniót, amely civil szervezetként a mai napig működik. Eleinte olyan témákra fókuszáltak, mint a nők választójoga és oktatása, Huda azonban szenvedélyesen küzdött az olyan korlátozások ellen is, amelyek megszabták, hogy a nők hogyan öltözhetnek, és meddig terjed a mozgási szabadságuk.
Ugyanebben az évben meghalt a férje, azonban nem ez volt a legfontosabb esemény az életében. Miután részt vett egy, a nők számára fontos kérdésekkel foglalkozó európai konferencián, visszatért Egyiptomba. Amikor azonban a vonata befutott Kairóba, az arcát takaró fátylat levette, és úgy lépett az őt váró tömeg elé. Az első pillanatok szinte mindenkit sokkoltak, aztán a tömeg üdvrivalgásban tört ki. A nők követték a példáját, és az ominózus esetet követő egy évtizeden belül szinte minden egyiptomi nő arcáról eltűnt a hidzsáb.
Egy évvel később ennél is tovább ment, amikor követőivel együtt megjelent a parlament alakuló ülésén, ahol egy sor feminista és nacionalista követelést felsoroló listát adott át a képviselőknek. Ezzel nem igazán foglalkoztak, ezért Huda lemondott az egyik parlamenti bizottságban betöltött szerepéről, és a feminista uniónál végzett munkájára kezdett koncentrálni. Számos kampányt szervezett, amelyekkel a nők lehetőségeit igyekezett javítani, küzdött például az oktatáshoz való hozzáférésük kiterjesztéséért, és fellépett a fiatal lányok kiházasításának gyakorlata ellen is.
Huda Sha’arawi és az Arab Nők Szövetsége (Forrás: Woman of Egypt)
Ténykedésének hála 1927-ben megkezdte működését Egyiptom első leánygimnáziuma, 1933-ban pedig a nők munkavállalásának körülményeit is sikerült javítania. Elérte ugyanis, hogy a parlament elfogadjon egy törvényt, amely a nők munkahelyi alkalmazásának feltételei között rögzítette, hogy napi kilenc óránál nem dolgozhatnak többet, heti egy pihenőnapot kell számukra biztosítani, de kiharcolta a nők számára az egy hónapos szülési szabadságot, illetve 15 napos, részben fizetett szabadságot a szülést követően.
Aktivizmusa mellett rendszeresen publikált a L’Égyptienne című feminista magazinban, emellett rengeteget utazott, hogy a világ különböző országaiban megrendezett nőügyi konferenciákon adjon elő. Járt többek között Párizsban, Amszterdamban, Brüsszelben, Koppenhágában, de Budapesten is megfordult. A feminista ügyek mellett a béke nagykövete is volt, rendszeresen felszólalt a fegyverkezés leállítása érdekében. Tevékenységéért I. Farouk egyiptomi király 1943-ban a Kamal-rend tagjává nevezte ki, ez gyakorlatilag egy kifejezetten nők számára alapított lovagrend volt.
Huda Sha’arawi 1947-ben halt meg, három évvel az után, hogy megalapította az Arab Nők Szövetségét. Életét a Háremévek: egy egyiptomi feminista emlékiratai című életrajzi kötetében foglalta össze. Halálát követően is egyiptomi és arab nők millióit inspirálja nap mint nap.
