Stephen King a nyolcvanas években mindössze ezer dollárért adta el A remény rabjai megfilmesítési jogait Frank Darabontnak, de a neki küldött csekket végül sosem váltotta be. Ezzel a gesztussal akarta támogatni a lelkes, fiatal filmest, aki korábban egy novelláját már megfilmesítette. Darabont tudta, hogy óriási lehetőség van a kezében, egy csodálatos történet, és rengeteget dolgozott azon, hogy tökéletes forgatókönyvet írjon belőle.
Amikor elkészült, házalni kezdett vele a stúdióknál, és ugyan a forgatókönyvtől a legtöbben el voltak ájulva, sokakat visszatartott, hogy Darabont rendezni is akarta a filmet, és mivel kezdő volt, nem bíztak benne. A Castle Rocknál Rob Reiner rendező (Tortúra, Egy becsületbeli ügy) közel hárommillió dollárt ajánlott fel neki, ha ő rendezheti meg a filmet, ami Darabont akkori napról napra éléséhez képest gigantikus összegnek számított, ő mégis nemet mondott rá, sőt inkább vállalta, hogy csökkentett rendezői gázsiért ő csinálhassa meg. Reiner nem haragudott, és producerként segített neki megvalósítani a filmet. Darabont valószínűleg máig sem bánja a makacs kitartását.
00:25 Beúszik a Castle Rock-logó.
A Rob Reiner alapította filmgyártó stúdió a sikereit érdekes módon épp egy Stephen King-adaptációval, az Állj mellém!-el alapozta meg a nyolcvanas években. Az Állj mellém! és A remény rabjai ráadásul ugyanabban a King-kötetben, a Different Seasonsben (nálunk A remény rabjai címmel adták ki) jelent meg.
Önálló entitásként a kétezres évek elején a Castle Rock csődbe ment, és beolvasztották a Warner stúdióba.
00:56 Megjelenik a cím: The Shawshank Redemption.
Az alkotók számára a legtöbb bosszúságot a cím okozta, szinte senki sem volt elégedett vele. Ha pontosan fordítjuk, akkor a Shawshanki megváltással nemcsak az volt a baj, hogy senki sem tudta kiejteni a Shawshank nevet, hanem az is, hogy senki sem tudta, mit jelent. A megváltás szótól pedig az egész kapott egy vallásos, spiritualista felhangot, miközben maga a film egyáltalán nem volt az. Stephen King egy oldalnyi alternatív címjavaslatot küldött a filmeseknek (maga a kisregény Rita Hayworth and the Shawshank Redemption címmel jelent meg), de egyiket sem találták jobbnak, így végül maradtak a címnél, amit senki sem szeretett igazán.
01:40 Andy Dufresne pisztolyt vesz a kezébe.
Egy férfit látunk, aki éjjel a kocsijában ül és egy házat figyel. Kivesz a kesztyűből egy pisztolyt és egy üveg piát, a következő vágásnál pedig már azt látjuk, hogy a bíróság előtt áll a felesége és annak szeretője meggyilkolásáért.
Dufresne szerepéért fél Hollywood ölni tudott volna. Rob Reiner producer Tom Cruise-nak szánta, akinek ugyan tetszett a forgatókönyv, de azt mondta, hogy nem hajlandó instrukciókat elfogadni egy első filmes rendezőtől, mivel nem bízik benne, ezért nem vállalta. Szóba került Tom Hanks és Kevin Costner is: előbbi a Forrest Gump, utóbbi a Waterworld miatt nem ért rá. Végül Tim Robbins lett a befutó.
06:10 Dufresne felesége.
A remény rabjai olyannyira nem női film, hogy még mutatóban is alig láthatunk nőket benne. Az egyik kivétel Andy Dufresne felesége, akit egy flashbackben láthatunk a meggyilkolása éjszakáján, amint a szeretőjével szeretkezik.
06:38 A tárgyalás vége.
A bírósági tárgyalásból és a flashbackekből nem derül ki nyilvánvalóan, hogy Dufresne ártatlanul vagy bűnösen kerül-e börtönbe. Tim Robbinsnak a játékával kellett elérnie, hogy a nézők tényleg ártatlannak gondolják őt.
07:00 Red első meghallgatása.
Először találkozhatunk Red karakterével. King történetében Red egy ír-amerikai fehér, negyvenes fickó, aki már húsz éve ül börtönben. Eleinte olyan színészekben gondolkodtak a szerepre, mint Gene Hackman vagy Robert Duvall. Végül az egyik producer javasolta Morgan Freemant, és Frank Darabont rájött, hogy tökéletes választás lenne. Freemannek annyira tetszett a forgatókönyv, hogy bármelyik szerepet elvállalta volna. Egyetlen igazán komoly konkurense Charlie Sheen volt, aki annyira szerepelni akart a filmben, hogy hajlandó volt a színészi minimálbérért is elvállalni a munkát, de a Castle Rock elutasította őt.
07:30 Red bűne.
Red azt vallja, megváltozott. A filmből nem derül ki, milyen bűnért ül a börtönben, de King kisregényéből igen. Elvágta a kocsijukon a féket, hogy az életbiztosítási pénzért megölje a feleségét. Azzal azonban nem számolt, hogy aznap a neje a szomszédasszonyt és a kisfiát is fuvarozni fogja, így egyszerre három haláleset szárad a lelkén.
07:38 Red aktája.
A Red aktáján látható fiatalkori képen Morgan Freeman fiát, Alfonso Freemant láthatjuk.
08:35 Red narrációja.
„Minden amerikai börtönben kell egy olyan sittes, amilyen én vagyok”. Ezzel a mondattal veszi kezdetét Red narrációja, ami aztán végigkíséri a filmet. Szokás A remény rabjait Andy Dufresne filmjének tartani, de mivel a mesélőnk Red, Frank Darabont rendező szerint ez egyértelműen az ő filmje.
09:15 Ismerd meg Shawshanket!
Andy megérkezik a börtönbe, és Roger Deakins kamerája egy impozáns helikopteres légi felvétellel mutatja meg az óriási, fenyegető, már-már gótikus atmoszférájú fegyházat. Deakinst Tim Robbins hozta magával A nagy ugrás című Coen-film forgatásáról. Robbins ragaszkodott ahhoz, hogyha a rendező maga kezdő, legalább a vele dolgozó operatőr vérprofi legyen. Ezért a filmért kapta élete első Oscar-jelölését, amit további 12 követett. Végül a tizennegyedik jelölését tudta csak díjra váltani a Szárnyas fejvadász 2049-ért.
10:00 Red tovább mesél.
Morgan Freeman hangja igazi nemzeti kincsnek számít Amerikában, de nem mindig becsülték eléggé. Ma már úton-útfélen narrátorkodik, de az első ilyen munkája A remény rabjai volt, pedig már jó néhány éve a pályán volt akkoriban. A legenda szerint a teljes narrációt megoldotta egyetlen felvételből a stúdióban.
11:07 Bemutatkozik Hadley.
Először láthatjuk a filmben a brutális börtönőrt, Hadleyt alakító Clancy Brown-t. Brown-t óriási, fenyegető termete miatt gyakran bízták meg kegyetlen, gonosz emberek eljátszásával, és ő volt a Hegylakó gonosza is. Ez már csak azért is érdekes, mert mindenki, aki dolgozott vele, a világ egyik legkedvesebb, legintelligensebb emberének írja le őt, akinek kifejezetten nehezére esik, hogy ennyire szörnyű embereket játsszon.
12:30 Fogadáskötés.
A rabok fogadásokat kötnek, hogy melyik új rab törik majd meg először. Kegyetlenül, embertelenül beszélnek az újakról, de kellett egy kiindulópont, hogy a film végén lássuk, hogy Andy hatására honnan hová jutnak el a hozzá közel álló rabok, és mennyit képesek fejlődni emberként.
12:41 Andy fölé tornyosul Shawshank.
Ezen a legendás felvételen Andy fölé tornyosul a Shawshank börtön hatalmas súlya, és Roger Deakins kamerája tökéletes érzékkel kapja el a kisember eltörpülését a nagy és elnyomó rendszerrel szemben.
13:16 Bemutatkozik Norton igazgató.
A történet főgonoszát játszó színész kiválasztásánál fontos volt a magasság, ugyanis hihetőnek kellett lennie, hogy a film végén majd Andy az ő öltönyében és cipőjében szökik el a börtönből. Bob Gunton minden külső elvárásnak megfelelt. Kingnél a Shawshanknek nem egy, hanem három igazgatója is volt, ugyanis ő a rendszer, nem annyira az egyén gonoszságát akarta bemutatni. Frank Darabont a forgatókönyvében a három igazgatót egy személlyé gyúrta össze: Norton lett a gonoszság kvintesszenciája. „Két dologban hiszek: a fenyítésben és a Bibliában” – hangzik a karakter szájából hitvallásának rövid összefoglalása.
16:40 Elkezdődik a „Melyik új rab sírja el magát az első éjszakáján?” nevű játék.
18:40 Hadley a gumibotjával agyonveri a sírós újoncot.
A börtönőrök kapitányát, Hadley-t játszó Clancy Brown sokáig nem tudott mit kezdeni azzal, hogy ennyire egydimenziós, velejéig romlott karaktert kell játszania. A Norton igazgatót alakító Bob Gunton magyarázta el neki, hogy ő és Hadley nem igazi karakterek, csak a Red által képviselt történetben ők képviselik az elemi gonoszt, míg Andy a megtestesült jó, és az esetükben nincs szükség realista színjátszásra. Ettől Brown felszabadult, és mert képregényszerű túlzásokkal operálva játszani. Több börtönőr is felajánlotta neki, hogy szívesen elbeszélget vele a munkájáról, de Brown azzal hajtotta el őket, hogy „Higgyétek el, ti sem szeretnétek, hogy rólatok mintázzam Hadley-t”.
20:28 Az első nappali totálkép a cellákról.
Bár a film nagy részét egy valódi, három éve bezárt börtönben forgatták, a híres cellaközpont egy stúdióban épült, mivel túl drága lett volna renoválni a valódi börtön hasonló termét.
21:25 Találkozás Brooksszal.
Miután Andy az ételében egy kukacot talál, a szomszéd asztalnál ülő öreg Brooks elkéri azt a madarának. Brooks karaktere és az őt alakító James Whitmore óriási közönségkedvenccé vált, pedig King kisregényében a karaktere elhanyagolható jelentőséggel bírt. Frank Darabont azonban kiemelt szereplővé tette a figurát.
22:35 Befut Heywood.
Red emberei közül a legkegyetlenebb fickót, Heywoodot játszó William Sadler a forgatás alatt Frank Darabont egyik kedvenc színésze lett. Később afféle kabalájává vált, akit az összes Stephen King-adaptációjába (Halálsoron, A köd) magával vitt.
23:18 Hogy hívták?
Amikor beszélgetés közben kiderül, hogy a Hadley által megvert újonc reggelre belehalt a sérüléseibe, Andy megkérdezi a többiektől, hogy hívták a halott férfit, és ezt senki nem akarja neki elárulni, mert azt gondolják, nincs jelentősége. A jelenethez fontos inspirációt jelentett a forgatási helyszínül szolgáló Mansfieldi Fegyház temetője, ahol a földbe állított kereszteken csak a rabok sorszáma szerepelt, a nevük nem. Ezen az istentelen helyen a rabokat még a haláluk után sem kezelték emberként.
24:00 Andy feneke veszélybe kerül.
A börtön szexuális zaklatói, a Nővérek a zuhanyzóban lépnek akcióba. Amikor a Bogs karakterét játszó Mark Rolston belépett a meghallgatásra, Frank Darabont rendező örömében felkiáltott, hogy „Itt van Drake az Aliensből!” Darabont akkoriban hatalmas rajongója volt James Cameron sci-fijének.
24:44 Lógás az udvaron.
Öt hónapnyi keresés után az ohiói Mansfieldben található és már három éve bezárt fegyház épületét az alkotók leginkább a hihetetlenül látványos és óriási méretű udvara miatt választották a forgatáshoz. A helyet kibérelték az államtól, és az összes külső felvételt ott vették fel. A belsőkkel már nem volt olyan egyszerű a helyzet. Mivel a fegyházat az embertelen lakókörülmények miatt ítélték bezárásra, odabent egészen borzalmas állapotok uralkodtak. A legtöbb színész annyira nyomasztónak találta a helyet, hogy el se tudták képzelni, hogyan tudtak ott emberek élni. Néhány belső helyiséget ugyan renováltak, hogy tudjanak ott forgatni, de több belsőt inkább megépítettek stúdiókörülmények között, mert az egyszerűbbnek és költséghatékonyabbnak tűnt, mint a felújítás.
25:12 „Itt mindenki ártatlan”.
Amikor Andy először beszél Reddel, elmondja neki, hogy ártatlanul ítélték el. Red erre kineveti, mert a börtönben mindenki ártatlannak vallja magát.
26:52 A Nővérek nem homoszexuálisok.
– El kell nekik magyaráznom, hogy nem vagyok homoszexuális.
– Ők sem azok. Nekik bőven elég, ha ember vagy.
27:50 Az üzletelés.
Red és Andy megegyeznek a kis véső áráról, amit majd az előbbi fog becsempésztetni a dutyiba, de az nem világos, hogy honnan van Andynek rá pénze. Stephen King könyvéből derül ki, hogy a fenekében csempészve hozott be magával pár száz dollárt.
28:28 Az ír származás.
– Miért hívnak Rednek?
– Talán azért, mert ír vagyok.
Frank Darabonték ezzel a párbeszéddel viccelték el, hogy a King által fehér, vörös hajó, ír fickóként leírt Redet egy afroamerikai színésszel játszatták el.
30:00 Befut a rendelt kalapács.
„Kábé 600 évbe telne, mire ezzel valaki alagutat ásna” – vonja le a tanulságot Red.
32:00 A Nővérek először támadják meg Andyt.
Frank Darabont és Tim Robbins közös döntése volt, hogy a nemi erőszak képen kívül történjen, és csupáncsak jelezzék, hogy megtörtént. Ehhez nemcsak ennél a jelenetnél, hanem az összes nagyon erőszakos szcénánál tartották magukat.
33:00 Scorsese a minta.
A narráció használatát Darabont Martin Scorsesétől tanulta. A forgatás előtt számtalan alkalommal nézte újra a Nagymenőket, hogy onnan lesse el a narráció használatának legjobb módját.
35:00 Kátrányozás a tetőn.
Ha utólag megkérdezi valaki A remény rabjai színészeit, melyik volt a kedvenc jelenetük a forgatáson, szinte mindegyikük a tetőn való kátrányozást, és az azt követő sörözést szokta mondani. Szabad levegőn lehettek, együtt volt a banda, és mivel a kátrányozást tényleg csinálták, szinte játszaniuk sem kellett, mivel valóban nehéz fizikai munkát végeztek.
37:27 Sörözés a tetőn.
Igazi fordulópont Andy történetében, amikor a börtönőrök kapitányánál kijárja, hogy némi adóügyi segítségért cserébe a rabtársaival megihassanak néhány sört a tetőn. Innentől kezdve a többiek elkezdenek felnézni rá. A sörözést magát imádták a színészek, hiszen egy egész napos munka végén, a jó levegőn hűsíthették így magukat. „Még ez a kapitális fasz is tudott nagylelkű lenni” – foglalja össze Red a lényeget a kapitányról.
40:05 Red és Andy sakkoznak.
Több hosszú beszélgetés is van Red és Andy között az udvaron a filmben. Ezeket a jeleneteket elég sokáig rögzítették, és bár senki nem szeret erről beszélni, úgy hírlik, hogy Morgan Freeman a felvételek közben eléggé megorrolt a rendezőre. Freemannek nincs baja azzal, ha meg kell ismételnie párszor egy felvételt, ha a rendező elmagyarázza neki az ismétlés okát, de Darabontnál a dolog mögött mindössze a kezdők bizonytalansága rejlett. Azért ismételtetett sokszor, mert nem volt biztos önmagában. Amikor ezt Freeman megérezte, jó néhányszor leteremtette a rendezőt a többiek szeme láttára.
41:47 A rabok moziznak.
King eredeti történetében a rabok a Férfiszenvedély című 1945-ös filmet nézik a börtönmoziban, ami igen reális, mivel a filmet azért vetítik nekik, hogy az alkoholfogyasztás negatív hatását bemutassák nevelő célzattal. A film jogait azonban nem sikerült megszerezni, és Frank Darabont az 1946-os Gildát választotta helyette, ami azért is volt tökéletes váltás, mert ez volt Rita Hayworth egyik legikonikusabb szerepe, akinek a plakátja kulcsszerepet játszik A remény rabjai cselekményében.
44:25 A Nővérek kis híján halálra verik Andyt.
Az esetnek súlyos következményei lesznek, ugyanis Hadley nem szereti, ha a könyvelőjét bántják, így egy életre elintézi Bogsot. Egy újabb fontos momentum az Andy kivételezettsége felé vezető úton.
46:54 Heywood megkövült lócitromot talál.
Amikor a földeken köveket gyűjtenek a barátai Andynek, Heywood egy lócitromot néz ásványnak és felveszi. A szerepet játszó William Sadler ötlete volt, hogy a figura IQ-ját erősen letekeri, hogy mindig egy kicsit le legyen maradva a többiekhez képest, és ezáltal is kissé emberibbé tegye őt.
49:00 Cellaátkutatás.
A Rita Hayworth-posztert és a Bibliát leszámítva Tim Robbins szerette volna, ha ő rendezheti be apró kacatokkal Andy celláját. Az összes ott látható kacatot személyesen válogatta össze.
50:00 Norton igazgató bekapja a horgot.
Hozzá is eljutott Andy könyvelői képességeinek híre, és igényt tart a szolgálataira. A jelenetben kis híján odavész a Rita Hayworth-poszter a falon.
Amúgy Andy plakáttal álcázott alagútásási terve igencsak merész: a sikeréhez az kell, hogy:
1. Több évtizeden át soha ne helyezzék át másik cellába.
2. Több évtizeden át soha senki ne tépje le a plakátját a falról.
3. Senki ne nyissa ki a Bibliáját, amibe a kis csákányát rejtette.
Valljuk be, akkora mázlija csak egy filmben lehet valakinek, hogy ez mind összejöjjön.
51:35 Bekeretezett felirat Norton igazgató irodájában.
„Isten előbb ítél, mint gondolnád”.
54:15 Andyből a börtön könyvelője és befektetési bankára lesz.
A rögtönzött irodája a könyvtár, ahová sorra járnak az őrök az ügyes-bajos dolgaikkal.
55:12 Heywood dadog.
William Sadler találta ki, hogy a karaktere néha dadogjon, ezzel is esendőbbé téve a figurát. Utólag tudta meg börtönőröktől, hogy sok rab, aki a börtönbe érkezéskor még jól beszél, 10-12 év ott tartózkodás után hirtelen tényleg el szokott kezdeni dadogni…
57:29 Intézményfüggés.
Amikor Brooks megtudja, hogy bár egész életét rács mögött töltötte, vénségére mégis kiszabadulhat, teljesen összeomlik. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, és Heywoodra késsel támad. William Sadler elmondása szerint a Brooksot játszó James Whitmore annyira irtózott az erőszaktól, hogy a teljesen letompított és életlen kést sem merte szorosan Sadler torkához szorítani, nehogy a színésztársa egy kicsit is megsérüljön, és folyton elnézést kért tőle a felvétel után. A jelenetben egy olyan szót ismert meg a világ, amiről korábban leginkább csak társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek beszéltek: az intézményfüggést.
61:05 „Itt járt Brooks”.
A film egyik legmeghatóbb jelenetsora fűződik az öreg Brookshoz, aki nem találja a helyét a kinti világban, ezért felakasztja magát a szobájában, maga mögött hagyva a gerendán az „Itt járt Brooks” feliratot. A tesztvetítéseken a közönség annyira zokogott, hogy a producerek meg voltak győződve arról, hogy a film hatalmas siker lesz. Érdekes módon a nézők egy feleség- és gyerekgyilkost sirattak meg ennyire, ugyanis King kisregénye szerint Brooks azért került börtönbe, mert megölte a lányát és a feleségét.
62:12 Egy újabb női szereplő.
A főbérlő, aki kiadja Brooksnak a szobát a városban. Ritka pillanat, meg kell emlékeznünk róla. Rögtön utána két másik nőt is láthatunk az élelmiszerbolt pénztáránál. Az egyikük egy panaszkodó vásárló.
69:00 Andy és Mozart.
Andy megkapja az államtól az ajándék könyveket és lemezeket hatévnyi levelezés után, amit azzal ünnepel meg, hogy feltesz egy Mozart-lemezt, és kihangosítja a börtönudvarnak, hogy a többiek is hallhassák. A jelenetet a forgatáson találták ki az alkotók, eredetileg csak ő maga hallgatta volna a lemezt, de így erőteljesebbnek találták, és a zene felszabadító erejét is ki tudták hangsúlyozni általa.
72:35 Bölcs tanácsok egy öreg sittestől.
„A remény veszélyes dolog. A remény őrületbe kergeti az embert. Jobb, ha kivered a fejedből”.
73:10 Red második meghallgatása.
A három jelenet úgy lett felépítve, hogy míg a bizottság tagjai minden meghallgatáson egy fokkal kedvesebbek Reddel, addig Red kedvesen kezdi, és meghallgatásról meghallgatásra egyre inkább tojik az egészre, mert a végére már nem hisz abban, hogy őt innen valaha is szabadlábra bocsátják.
77:20 Új könyvszállítmány érkezik.
Andy addig levelezik, míg évente nem kap új támogatásokat a raboknak az államtól. Vicces utalás, hogy amikor a könyveket szortírozzák, épp a szökésről szóló Monte Cristo grófja kerül elő. „Szökésről szól? Akkor soroljuk a közhasznú ismeretekhez.”
78:40 Norton igazgató és a közmunka.
Sok év után Norton igazgató rájött, hogyan húzhat hasznot a rabokból: kivezényli őket közmunkára, és az ebből adódó jövedelmet szépen zsebre teszi, Andy pedig befektetésekkel elintézi, hogy az így keresett összeg legálisnak tűnjön. Nemrég az HBO-n John Oliver műsorában hasonlították az amerikai börtönrendszer közfoglalkoztatási programját Norton filmbeli rabszolgatartásához.
80:00 Évek jönnek, évek mennek.
A film egyik nagy trükkje, hogy bár évtizedeket ölel át, nem traktál sűrűn minket az évszámok változásaival. Frank Darabont szintén a Nagymenőket nézve leste el, hogyan meséljen el egy hosszú éveken átnyúló történetet úgy, hogy ettől még feszes maradjon, és ne fulladjon unalomba. A szereplőket a sminkeset nagyon finoman öregítették, általában a változások éppen csak észrevehetők voltak a frizurákon, a hajszínen, a ráncokon stb.
83:20 A börtön megront.
„Odakint tiszta voltam, teljesen ártatlan. A börtön tett bűnözővé”
– mondja Andy, miután részletesen beszámol Rednek, hogyan mossa tisztára Norton igazgató korrupcióból szerzett piszkos pénzét.
83:50 Statiszták a börtönudvaron.
Egy börtönfilmhez rengeteg statisztára van szükség. A stáb ötlete az volt, hogy majd Mansfield városából szerződtetik őket, de rájöttek, hogy a városbeliek leginkább csak 1-2 napos statisztamunkára érnek rá, a munka mellett nemigen jut erre idejük, így valódi rabokat is hoztak a forgatásra, hogy elegen mászkáljanak az óriási börtönudvaron.
84:10 Megérkezik Tommy Williams.
A kölyök szerepére Frank Darabont eredetileg a fiatal Brad Pittet választotta, de a színész nem ért rá, mert közben eléggé befutott, és sorra kapta az ajánlatokat. Gil Bellowst szerződtették helyette. A karakter azért volt fontos, hogy megmutassák, Andyben ebben a korban már előjöttek az apai érzelmek, és részben a fiaként gondolt Tommyra, amikor tanítani kezdte, hogy felkészítse az érettségire.
88:08 Új csaj a falon.
Ezúttal a korszak szexszimbóluma, Raquel Welch.
90:00 Tommy nagy sztorija.
Tommy jelentősége a történetben elsősorban az, hogy általa derül ki a nézőknek biztosan, hogy Andy tényleg ártatlan. Elmondja ugyanis, hogy egy másik börtönben egy volt cellatársa bevallotta neki azt a kettős gyilkosságot, amiért Andyt kétszeres életfogytiglanra ítélték.
93:50 Egy hónap magánzárka.
Miután Andy elmeséli a történetet az igazgatónak, és megemlíti, hogy szeretne fellebbezni az ügyében, dühében Norton igazgató magánzárkára ítéli. A magánzárkás lelkiállapotra Robbins úgy próbált készülni, hogy maga is bekéredzkedett egy valódi börtön valódi cellájába egy nap erejéig, és bár tudta, hogy az ottani tapasztalat maximum nagyon távolról közelít ahhoz, amit egy magánzárkába ültetett ember átélhet, így is hasznosnak érezte a tapasztalatot, mert legalább a hangulatából el tudott csípni valamit.
96:45 Tommy és az igazgató.
Norton igazgató nem hagyhatja, hogy a piszkos üzleteit vezető Andy kiszabaduljon, ezért kihívja egy beszélgetésre Tommyt a börtön mellé. Miután meggyőződik róla, hogy a srác ragaszkodik az igazához, egyszerűen csak lelöveti Hadleyvel, szökésnek álcázva a dolgot. Érdekesség, hogy Tommy nem hal meg King kisregényében, egyszerűen csak az igazgató elintézi, hogy ne beszéljen, és áthelyezteti egy másik börtönbe. Darabont azonban azt akarta, hogy Nortonék egy igazán romlott tettel fordítsák Andyt maguk ellen, akinek legyen oka a személyes bosszúra.
100:20 Még egy hónap magánzárka.
Hadley még egy hónap magánzárkára kasztnizza be Andyt, mivel ellentmond az igazgatónak. A Hadley-t játszó Clancy Brown a filmben kegyetlen dolgokat tesz Andyvel, de érdekes módon a forgatáson kettejükből váltak a legjobb haverok. Tim Robbins és Clancy Brown is imádnak kosarazni, és rengeteget játszottak együtt.
103:15 Zihuatanejo.
Andy közli Reddel, hová menne, ha egyszer kijutna a börtönből. A film cselekménye idején a mexikói Zihuatanejo csak egy kis halászfalu volt, ma pedig igazi turistaparadicsom, amiben egy kis része azért van A remény rabjainak is. „A döntés a tiéd: élni akarsz jobban, vagy meghalni” – mondja Rednek Andy, és még azt is hozzáteszi, milyen öreg tölgyet keressen fel, ha egyszer valaha sikerül kijutnia a börtönből. Red persze őrültnek nézi.
110:00 A szökés éjszakája.
Lekapcsolják a börtönben a lámpákat, és eljön Andy nagy pillanata, amire már sok-sok éve készült.
111:50 Reggeli létszámellenőrzés.
Dufresne-nek nyoma sincs. A cella átkutatásakor lelepleződik a falon lévő plakát nagy rejtélye, a mögötte kiásott alagút.
115:00 Montázs a szökésről.
Flashbackben kapjuk meg Andy nagy mutatványát húsz évnyi alagútásásról, a mászásról a csatornában és persze a megérkezésről a patakba a zuhogó esőben. Utóbbi jelenet egyértelműen a megváltás, a megtisztulás jelenete a filmben, már-már egy vallásos pillanat. A Dufresne-t játszó Tim Robbins a csatornában a mászást csak műsárban volt hajlandó elvégezni, mivel semmilyen fertőzést nem akart összeszedni. Problémásabb volt viszont a patak, ami egy legeltetési területen folyt át, és rengeteg tehénlepény volt arrafelé. Az ezzel járó kockázatot azonban már vállalta a színész.
121:30 Andy kaszál.
Tucatnyi bankot látogat végig és veszi fel Norton igazgató megtakarításait. 270 ezer dollárt kaszál, ami talán nem tűnik olyan soknak, de ha több mint ötvenévnyi inflációval számolunk, mai árfolyamon nagyjából kétmillió-hétszázezer dollárt emel le a számlákról, ami azért nem kis summa.
123:00 Norton igazgató végzete.
Andy nemcsak kifosztja az igazgatót, hanem fel is adja a sajtónak és a rendőrségnek. Amikor a rendőrök megjelennek érte, Norton önkezével vet véget életének. Ez az igazi édes bosszú.
124:45 „Tengernyi szaron mászott át, hogy végül tiszta legyen.”
A srácok a börtönben jókat sztoriznak Andyről.
125:15 „Van olyan madár, ami nem bírja a kalickát.”
Red szájából csak úgy sorjáznak az idézhető Coelho-féle bölcsességek.
125:40 „Egyszóval: hiányzik a barátom.”
Tim Robbins és Morgan Freeman is sokszor jellemezte úgy ezt a filmet, hogy ez egy szexualitás nélküli szerelmes film. Egy igazi, színtiszta férfibarátságról szól, de fegyverek, akciók és nők nélkül. Sokak szerint ez volt a sikerének az egyik titka.
126:00 Red harmadik meghallgatása.
Ezúttal nem hisz benne, és nem törődik vele. Kiengedik. Végre szabad ember.
128:40 Red szabadul.
Egy hasonló lírai montázs következik, mint Brooks esetében, sőt Red pont Brooks egykori szobáját kapja meg. Persze a végkifejlet itt egészen más. Eredetileg az összeállításban szerepelt egy olyan jelenet is, amiben Red egy tér közepén, emberek között kap pánikrohamot, de a tesztvetítésen ezt nem fogadták jól: az emberek úgy érezték, látták már ugyanezt Brooks esetében, és inkább valami újra vágytak. Frank Darabont annyira rossznak érezte a jelenetet, hogy még a DVD-verzión se engedte megmutatni kihagyott jelenetként.
„Nem tudok idekint élni” – mondja Red, de mi akkor már tudjuk, hogy menni fog neki.
132:40 Az öreg tölgy Buxton mellett.
A fa, melynek tövében Red megtalálja Andy csomagját, egy időben komoly turistavonzó helynek számított a film premierje után. Ma már kár keresni, ugyanis 2016-ban egy jókora szélvihar kidöntötte.
137:20 Red busszal indul a barátjához.
Eredetileg a film Red utazásával zárult:
„Remélem, átjutok a határon. Remélem, láthatom a barátom, és kezet foghatok vele. Remélem, az óceán olyan kék, mint az álmaimban. Remélem…”
Aztán elsötétül a kép.
A stúdió azonban úgy gondolta, nem érhet így véget a film. Meg kell adniuk a nézőknek a happy endet, mert ez esetben igazán kiérdemelt happy endről lenne szó. Erről meggyőzték Frank Darabontot is, aki Tim Robbinsszal és Morgan Freemannel utólag leforgatta az óceánparti viszontlátás szótlan, mégis sokatmondó jelenetét. A jelenetet nem a mexikói Zihuatanejóban, hanem St. Croix-ban rögzítették. A nézők imádták, és imádják mind a mai napig.
